Rejtőző rétegek

A Józsefvárosi Galériában kialakított Magyar Napló Könyvesboltban népes közönség fogadta a Magyarországon csak „szezonálisan” megforduló költőt, aki közel tizenöt éve utazott ki először Nagy-Britanniába egy ösztöndíjjal. Az Irodalmi Jelen számára 2012-ben készítettünk Ágival „távinterjút”, de azóta sokat változott az élete – derült ki az est beszélgetős részéből, amikor Nagy Gábor költő, szerkesztő faggatta.

Lehóczky Ágnes és Nagy Gábor

Mint Lehóczky Ágnes elmesélte, még a második visszatérésekor sem gondolta, hogy hosszabb időre Angliában marad – az akkor útnak induló fiatal költőnőnek a kolléga és barát Nagy Gábor csak annyit tanácsolt: „maradj Lehóczky”. Nos, a tanácsot megfogadta Ági, és még a nevéről sem hullt le az ékezet idegen nyelvű kötetei címlapján, habár egyetemi tanárként nem sűrűn írják le helyesen a nevét, leginkább „lengyelesítve”, Lekowsky-ként találkozik vele – mesélte nevetve.

Az oktatói munkáig és az angol nyelvű költészet műveléséig azonban hosszú volt az út. Első két verseskönyvét még idehaza jelentette meg az Universitas Kiadó, először ezeket a verseit „fordította át” Ágnes, ezután kezdett angol nyelven írni. Nagy Gábor, maga is költőként, a más nyelven írás titkáról avagy „képtelenségéről” kérdezte: hogyan lehetséges idegen nyelven alkotni? Ági beszámolója szerint már régóta két nyelven gondolkodik, ennek a lecsapódása az írás is, de eleinte valóban nagyon szokatlan volt az idegen nyelvű környezet.

A rendezvénynek a Magyar Napló Kiadó könyvesboltja adott helyet

Egy norwichi gimnázium tanári állását követően – ahol angol irodalmat tanított magyarként angol diákoknak –, elvégezte a Kelet-Angliai Egyetem kreatív írás szakának mesterfokozatát, majd ledoktorált. 2010-ben kezdte meg egyetemi tanári pályafutását a Sheffieldi Egyetemen, azóta is ott oktat kreatív írást. A doktori fokozat az ottani megnevezés szerint „kreatív írás és kritikaírás” – ez a „sima” irodalmi PhD-tól abban különbözik, magyarázta a költő, hogy megszerzéséhez egy verseskönyvet is le kell tenni az asztalra. Így született meg az ő első angol nyelvű verskötete.

A disszertációját Nemes Nagy Ágnesből írta – ami már csak azért is jeles vállalkozás, szólt közbe Nagy Gábor, mert így a szigetországban is sikerült erősíteni Nemes Nagy ismertségét, kultuszát. A doktori dolgozat végül monográfiává nőtte ki magát, amelynek egy részlete hamarosan magyarul is olvasható – mondta a költő. Buda Attila szerkesztésében fog megjelenni egy Újhold-tanulmánykötet, annak fejezete lesz a monográfiát alkotó négy esszé egyike. Ferencz Győző egyébként részletes kritikát közölt a Holmiban a monográfiáról ­– hívta fel a figyelmet Nagy Gábor.

Nagy-Britannia legnagyobb költészeti fesztiválján Ági Magyarországot képviselte

„Miként viszonyul benned egymáshoz az irodalomtudós és a költő? – kérdezte a moderátor Lehóczkyt, aki úgy fogalmazott: számára az ihlet maga az anyag felkutatása. Ízelítőül a Pergamen című verset olvasta fel az új kötetből. „Nem prózaversek, inkább szekvenciák ezek – jellemezte Ágnes a kötet anyagát –, egyik a másikkal korrelál, beszélget, miközben a szekvencia válik verssé, de az egyes részek önmagukban is megállnak”.

S hogy miért kapta a kötete a Palimpszeszt címet? (Mint Nagy Gábor felidézte, először óva intette Ágit egy ilyen, még az átlagolvasó számára is nehezen érthető címtől, végül azonban helyesnek bizonyult a választás. Az igen szépen sikerült címlap csak ráerősít erre.) A palimpszeszt jelentését illetően eligazít az előszó és Ferencz Győző utószava, mondta el a költő, de ő mottóként a kötet élére illesztette Thomas De Quincey sorait is, melyben az angol író az emlékezet struktúráját palimpszeszt-szerű rétegzettséggel jellemzi. Az egymásra rakodó emlékeken kívül Lehóczky a nyelv, sőt az egész világ felépítésére érvényesnek találta ezt a szerkezetet: az egymásra rakódó, egymás alatt rejtőző szinteket – ez mind benne van a verseskötet címében.

A Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent kötet

Mint ahogy az is egyfajta palimpszeszt – egészítette ki Nagy Gábor –, hogy ezeknek a magyar nyelvű verseknek van valamiféle angol előzménye is. „Ráírások”, nem fordítások, fogalmazott a moderátor, amivel Lehóczky messzemenően egyetértett, és hangsúlyozta: valóban nem fordításokról van szó. „Irigylem azt a tudóst, aki majd be tud furakodni a két réteg közé” – jegyezte meg mosolyogva Nagy Gábor, s a címről való elmélkedést még egy mozzanattal megtoldotta: a beépülő vendégszövegek szintén a palimpszeszt-jelleget erősítik. (A felhasznált szövegeket egyébként jegyzék sorolja fel.)

A beszélgetés végén olvasta fel a költő a könyv egyik – keletkezését tekintve – legérdekesebb darabját. Az Egy mennyezet alagsorában eredetileg librettónak született, és angol nyelvű változatát elő is adták Angliában: száz tagú kórus énekelte el a norwichi katedrálisban. Ágit a Norwichi Fesztiválon kérték fel két másik költővel együtt, hogy írjanak verset a katedrális ezer éves ünnepségére, amelyet majd megzenésítenek. Fél napot töltöttek el a pazar épületben, ismerkedve annak tereivel, ahol Lehóczkyt a gótikus, hálós mennyezet záróköveibe faragott kis történetek ragadták meg a leginkább. Ezek ihletésére írta meg a művet, melynek zenei feldolgozását több ezres közönség előtt hallgatni élete legnagyobb élménye volt – vallotta meg a költő.

A költészet napi felolvasáson Budapesten

S hogy mire készül mostanában? Például szeretné bemutatni kedvenc helyét, az uszodát, mint a gondolkodó psziché színterét – számára az úszás a legfontosabb napi rituálé. De szintén foglalkoztatja a tudományos nyelvezet, a nyelvfilozófia beemelése a lírába – talán ez az irány is felbukkan majd a költészetében.

Laik Eszter