Ugrás a tartalomra

 

Ha fikciót ír az ember, Istenné válik

Kerékgyártó István íróval Mészáros Sándor beszélgetett a székelyudvarhelyi G. Caféban. A filozófia, a jog, az üzlet és a politika világát megjárt szerzőnek felszabadító érzés, hogy kiírhatta magából mindazt, aminek tanúja s bizonyos fokig részese volt.

 

Ha fikciót ír az ember, Istenné válik

 

          Először járt Székelyudvarhelyen Kerékgyártó István író, jogász, az Országos Rádió és Televízió Testület egykori főigazgatója, mégis könnyen megnyílt a székely kisváros közönsége előtt, ami nem meglepő, hiszen a város egyből a szívébe lopta magát. Mintha Szekszárdot és Veszprémet gyúrták volna egybe – olyan udvarias polgári világgal találkozott itt, amilyet Magyarországon már nem nagyon tapasztal. A közismert szerzőt sokrétű tapasztalatairól, kivételes könyveiről, a pénz és hatalom világától való elfordulásáról, valamint a színházzal való kapcsolatáról Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője faggatta. Az est szervezője Murányi Sándor Olivér volt.

         A filozófia, a jog, az üzlet és a politika világában is jártas, kaposvári származású alkotó szokatlanul későn, negyvennyolc évesen adta ki első, önéletrajzi ihletésű könyvét, a Magvető gondozásában megjelent Vagyonregényt – avatta be a közönséget Mészáros Sándor. Ennek kapcsán megtudhattuk: sosem akart író lenni, jogot és filozófiát tanult, majd filozófiát tanított Pécsett. A rendszerváltás után társaival létrehozta az ország első privatizációs tanácsadó cégét, és annak tulajdonosaként olyan világba került, ahol a tudás helyett a pénz az érték. Tíz év után megpályázta a helyettes államtitkári poszttal járó ORTT-főigazgatói állást, sikerrel – átlépett a politikába, amelyet utólag az üzleti közegnél is mocskosabbnak lát. Bal- és jobboldali kormány alatt is dolgozott egy-egy évet ebben a pozícióban, majd lemondott, és regénybe foglalta tapasztalatait.

            Irodalmi érdeklődése már korábban is volt, egyetemistaként novellákat írt különböző lapoknak. Barátai, Závada Pál, Parti Nagy Lajos és más közismert írók arra biztatták, hogy a pénz, a hatalom világáról írjon. Az írás egyfajta vallomás, felszabadulás volt számára, ily módon kódolva kiadhatta magából azokat az „ocsmányságokat”, amelynek tanúja s valamilyen mértékben részese is volt. A könyv megosztotta a magyar irodalmi életet. A később barátjává vált Mészáros Sándor is élesen bírálta, az irodalmi találkozón pedig ezt mondta a műről: „A Vagyonregényben van egy tényregény, ami átmegy fikcióba. Fikciót írni nagyon izgalmas, mert az ember istenné válik. Születnek emberek, meghalnak emberek, és én döntöm el, hogy mikor. Nagyon különös teremtésélménye van ilyenkor az embernek. Egy mákony is lehet annak, aki szereti ezt, és ezért van ennyi rossz könyv: az írók egy része ha kell, ha nem, írja és írja a könyveket, és ezeknek nagy része rossz.”

       Mészáros ezután áttért Kerékgyártó második, Makk ász az Olajfák hegyén című könyvére, amelyet már jóval természetesebbnek tart, és kivételes kortárs műnek. A magyar írók a rendszerváltás után a múlttal voltak elfoglalva, pedig az irodalomban nagyon fontos, hogy kik vagyunk most. Ennek a jelennek lett az írója Kerékgyártó – fogalmazott

Mészáros. Ez a regénye egy ismerős világban, Kaposvár miliőjében játszódik 1961 nyarán. A valóságelemek itt is sok fikcióval keverednek, hrabali csetlő-botló, de szeretnivaló szereplőkkel játszatja el a kitalált történetet. Az Élet és Irodalomban e könyv megjelenésével fogadták el valódi írónak, ez volt a belépője az irodalom világába – reagált az elmondottakra Kerékgyártó.

            Ezt követően egy ismeretlen világban, korban szeretett volna elmerülni, így született meg a Trüffel Milán, avagy egy kalandor élete című regénye. A XX. század elejének korhangulata érdekelte, amely „erős volt szélhámosokban”, polgári családból kiesett, nyelveket beszélő, „helyes” figurákban. Megragadta a kor emelt újságírói nyelve, amelyet Krúdy és Kosztolányi is használt, ezt a stílust választotta művéhez. Hat évig írta kalandregényét az általa kitalált szélhámosról, Trüffel (szarvasgomba) Milánról, folyamatosan kutatva a kor sajátosságait, mulatókat, játékbarlangokat, bordélyházakat, divatot, gasztronómiát – ez volt élete egyik legkedvesebb időszaka.

            A Trüffel befejeztével Cserna-Szabó András javasolta neki, hogy írja meg a regény folytatását, amely a főszereplő gyerekéről szól, és bemutatja a 60-as évek gasztronómiáját. Ezt is könnyed hangvételűnek szánta, hiszen talált egy érdekes budapesti „félvilágot”, a kor maszekolóinak, csencselőinek, valutázóinak világát, amelyben megjelennek különleges étkek is. „Egyre több koldussal találkoztam, egyre nagyobb szegénységgel” – idézte fel Kerékgyártó a kutatási folyamatról. Egyébként ekkoriban kérték fel, hogy novellát írjon a Charles Bukowski emlékére készülő könyvbe. Az amerikai író stílusához illő emlékek után kutatva idézte fel magában kamaszkori élményeit, amikor Siófokon pincérkedett egy éjszakai bárban, ahol megismerte az alvilági vagányok, prostituáltak, zsebtolvajok életét. Ebből az alapötletből született meg a Rükverc történetfüzére, amelynek elbeszélője kivételesen nem értelmiségi, hanem „egy félbunkó pincérgyerek”.

            A Rükverc két színpadi adaptációjából az egyiket az író, a másikat Radnai Annamária dramaturg készítette Máté Gábor rendező, színházigazgató felkérésére. Utóbbi immár hetven előadást ért meg a Budapesti Katona József Színházban. „Egy nagyprózaíró írja a mondatait, szenved az íróasztal mögött, és nem látja az olvasó arcát, amikor sír vagy nevet, vagy félredobja a könyvet. Nagyon nagy öröm, amikor beül egy színházba, és hallja a saját mondatait ragyogó színészek szájából. Az egész még sokkal jobb lesz, mint amit ő gondolt” – fogalmazott Kerékgyártó, aki úgy vette észre, hogy a várandós nők, illetve a fiatal anyukák sírnak a nézőtéren. Néhányukkal elbeszélgetve rájött, hogy az édesanyákban a darab aggodalmat ébreszt gyerekeik jövője iránt.

        Legújabb regénye, a Hurok eredetileg drámának íródott, Stuttgartban és Pozsonyban játszották is, Magyarországon még nem mutatták be. A darab Radnai Annamária javaslatai alapján készült, s a dramaturg utasításait követve döbbent rá, milyen sok múlik első jeleneten. A szakma által is elismert Presznyakov testvérek interjúit olvasva pedig tudatosította, hogy már nem a klasszikus, csehovi történetvezetés dívik.

       Az esten külön kitértek arra, hogy a Kerékgyártó-regényekben a politikusok igen csúnyán beszélnek. Olvasói kérdésre válaszolva elmondta: a politikusok, maffiózók beszédét szemléltetve a Hurokban igen gyakran él trágár szavakkal, hiszen így válik hitelessé a beszélgetés. Az ezerkilencszázas évek elején a péklegények, marhatenyésztők próbálták utánozni a nemesi, polgári beszédmód finomságait. Fura, hogy most a vezetők úgy vélik, attól lesznek népszerűbbek, hogy trágár szavakat használnak.

Kerékgyártó és Mészáros sok humorral fűszerezte a beszélgetést. A vezetők butulását, a politikai helyzet folyamatos romlását említve megállapították, hogy egyik sem új keletű jelenség: „már a huszadik század is tele volt balfékekkel”. De még mielőtt nagyon elmélyültek volna a politika útvesztőiben, Kerékgyártó átadta a szót a közönségnek, s nagy örömére kiderült, hogy regényeit Székelyudvarhelyen is ismerik néhányan. Az est révén remélhetőleg még több olvasóhoz eljutnak.

 

Bálint Kinga-Katalin

Fotók: Szabó Károly

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.