A kultúra nem hab a tortán

A kultúra nem az elit szórakozása, nem hab a tortán, hanem mindennek az alapja, s ha állandó elfoglaltságunkká válik, sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az életünk – fogalmazott Kukorelly Endre kolozsvári irodalmi estjén.

A kultúra nem hab a tortán

Az olvasás droggá válhat, amely felemel minket, az olvasásmánia minden emberben ott bujkál, de ahhoz, hogy felszínre törjön, az oktatás radikális megváltoztatására volna szükség, a mostani irodalomoktatás ugyanis elijeszti a fiatalokat a könyvek világától – osztotta meg gondolatait Kukorelly Endre a kolozsvári Bulgakovban a javarészt fiatalokból álló közönséggel.

Megtudhattuk, hogy beszélgetőtársa, Mile Lajos főkonzul győzte meg arról, legyen országgyűlési képviselő, ahogy az író mondta: „botcsinálta politikus” az LMP színeiben. A politikusi pálya eredményeként könyv is született Országházi divatok címmel. Kukorelly két és fél évig volt országgyűlési képviselő, így testközelből tapasztalhatta meg a döntéshozók mentalitását. A közhiedelemmel ellentétben nem minden politikus bandita – mondta erről –, közöttük is mindenféle ember van. Inkább az a probléma, hogy primér érdekeik motiválják őket döntéseikben. Ezzel magyarázható, hogy a cigányintegrációra vagy a hajléktalanok sorsára nem érzékenyek a politikusok, hiszen ezek a társadalmi szegmensek nem hoznak többletszavazatot.

Sajnos, a kultúra is ide tartozik, senkinek nem áll érdekében mögé állni, gazdátlan területté vált. Kukorelly szerint az irodalmároknak és a művészeknek össze kellene fogniuk, erőt mutatniuk, amely más magatartásra kényszerítené a politikusokat. A színház, a zene csapatsport, más a lobbi ereje, mint az irodalomnak, amely egyéni sport. A politikai megosztottság az irodalomban romboló, az állandó marakodás, irigykedés és gyűlölködés nem vezet semmi jóra. A társadalom figyelmét fel kellene hívni a kultúra, az irodalom, az olvasás fontosságára.

A hatvanas-hetvenes években elképzelhetetlen volt, hogy az emberek ne ismerjék legalább tizenöt-húsz író nevét, olvasták a regényeiket, nem beszélve a legendás példányszámú verseskötetekről. Érdeklődésünk az internet, az információáradat megjelenésével szórtabb lett, a tudásunk jóval felületesebb. Ma már nem tudsz végigolvasni egy regényt anélkül, hogy ne jusson eszedbe közben megnézni a leveleidet. „A felszínen zsizsegsz, de a mélyre nem tudsz lemenni.”

A magyar kultúra ráadásul panaszjellegű, nagyon szeretünk panaszkodni, azt várjuk, hogy oldják meg problémáinkat, repüljön a sült galamb a szánkba – vélte Kukorelly. Nem helyes távol maradni a közügyektől, nem menni szavazni – az ókori Athénban azt a szabad polgárt, aki nem ágált az agorán, lenézték, idiótának titulálták. Arisztotelész szerint az a „jó élet”, amikor a közéletbe is beleszólunk, elmondjuk véleményünket, képviseljük az érdekeinket, kiállunk az igazunkért.

Az Országházi divatok című, képviselői tapasztalataiból ihletődő önéletrajzi regényéről az író elmondta: nem tervezett könyvet írni erről a témáról, aztán úgy hozta a sors, hogy naplófeljegyzéseit felhasználva kötetbe foglalta ezt a periódust. Szerinte minden értelmiséginek naplót kellene vezetnie, hiszen az írás tükör, szembenézés önmagunkkal. Vigyázni kell, hogy az írás ne a „sminkes képet” mutassa, belülről kell jönnie, eruptív módon feltörnie, mert akkor gyógyító, öntisztító hatású, s a végeredmény katartikus, megrázó.

Kukorelly írószemináriumot is tart, ahol diákjait ugyancsak arra biztatja, legyenek őszinték, úgy írjanak, amilyenek valójában, vetkőzzék le a gátlásaikat, tekintsenek el az irodalmi mintáktól. Az írás legnagyobb ellensége ugyanis az, hogy mintakövető lesz, és akkor elmarad a saját alkotás katartikus hatása. A kordivatnak megfelelni kívánó íróból nagyon sok van.

Kukorelly hedonistának tartja magát, s állítja, hogy a művészet és irodalom is élvezet, amelyből minél többet kellene magunkba szívnunk. A műalkotás mesterséges kábítószer, felépít, felemel. Minden nagy műalkotás arra hívja fel a figyelmet, hogy változtassuk meg az életünket, hálót feszít ki alánk, biztonságérzetet ad, a létezést tartja karban.

A gondolatébresztő beszélgetést a meghívott felolvasással fűszerezte, így hallhattunk egy nagyon szép, erdélyi vonatúthoz kötődő történetet az Ezer és 3 avagy a nőkben rejlő szívből, illetve néhány verset legújabb Mind, átjavított, újabb, régiek című kötetéből, amely tavaly jelent meg a Libri Kiadó gondozásában.

Az est végén a közönség feltehette kérdéseit, illetve dedikáltathatott a szerzővel, majd a Tokos zenekar muzsikája mellett oldott hangulatban beszélgetett irodalomról, kultúráról.

Varga Melinda