Megnyílt a 86. Ünnepi Könyvhét

Mi mással nyílt volna meg az idei Ünnepi Könyvhét, mint a hagyományos katonazenével: a Katasztrófavédelem Központi Zenekara az Erzsébet-híd lábától masírozott a Vörösmarty térig, ahol koncertet adott

A dedikálóasztalok ugyan még üresen várakoztak, de pénteken már várhatóan mindegyiket elfoglalják

Könyvszállító autónk felért egy óriásplakáttal a tér szélén

Az Irodalmi Jelen idén is dedikálásokkal, könyvbemutatókkal várja olvasóit

Standunkon régi és új köteteink egyaránt megvásárolhatók

Utolsó simítások a pavilonokon

A 86. Ünnepi Könyvhéten Zentai Péter László, az idén 200. születésnapját ünneplő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója köszöntötte az olvasókat, majd Sárközi Mátyásnak adta át a szót

A Londonban élő Sárközi Mátyás egy vallomással kezdte beszédét arról, miért szeret Budapestre járni. „Azért, mert itt mindenki, aki szembe jön az utcán, vagy velem együtt utazik a metrón – potenciális olvasóm” – fogalmazott az író. Ez Angliában nincs így, angolul ugyanis keveset ír, akárhogy is a brit földön eltölött ötvenhét év. „Megbűvölt életem első tizenkilenc évének az itthon felszedegetett kultúrája, ennél maradtam” – szólt a vallomás folytatása

Sárközi Mátyás a hagyományos elbeszélés mellett tette le a voksát: hisz benne, mondta, hogy a jó prózának van eleje, közepe és vége, emellett filozófiát közvetít, nem csupán szóhalmaz, nyelvi bravúr. „Lehet, hogy ez azért van, mert hat rám az angol irodalom, ha párizsi lennék, másként írnék” – tette hozzá Sárközi Mátyás

Hogy a külhonban élő magyar írónak minden mondatát hétszer kell meggondolnia, arra egykori kedves barátját, Cs. Szabó Lászlót idézte az író (Csé címmel a közelmúltban jelent meg Sárközi Mátyás kötete barátjáról): „A hazában viszonylag elég kevés író sárkánya a nyelvének, kevés a purista, mert nem érzi merőben másféle nyelvtörvények örökös ostromát… (Mi) egy kicsit úgy vagyunk, mintha minden utcasarkon megállítana egy rendőr s igazoltatna. S ez a sok rendőr ugyanaz a személy – Arany János.”

Az író a legutóbbi könyves statisztikák alapján bizakodóan látja olvasók és alkotók jövőjét, s ha írók-költők jönnek-mennek, elavulnak is, irodalmunk íve töretlen, mindig feltűnnek új géniuszok. Saját munkásságával kapcsolatban Sárközi Mátyás megjegyezte: sosem vonzotta, hogy angol és amerikai mintára szerelmek és házasságtörések krónikáját írja meg, ám annál szívesebben fordul a múlthoz, de akár a jelenhez társadalmi töltetű prózái megformálásakor

Az író búcsúzóul kortárs irodalmunk legnagyobb nemzetközi sikerére, Krasznahorkai László Man Booker-díjára hívta fel a figyelmet

A beszédet – ha háttal ülve is – a vén Vörösmarty is végighallgatta, ahogy minden évben teszi a forgatag fölé magasodva

Sárközi Mátyás megidézte Londont, ahogy a mi kis Deák téri óriáskerekünk megidézte még óriásibb londoni társát

Szerencsére az évek múlásával a fák is terebélyesednek a téren, van hová behúzódni a tűző nap elől

Szöveg és fotók: Laik Eszter