Holt nyelv – Orcsik Roland verse
Orcsik Roland
Holt nyelv
Elköltözött a cigány család
a szomszéd házból.
Üresen kong a száz-
éves, ráncos épület
alagsori garzonja.
Csillogó üvegcserepek
fogadtak reggel
szanaszét a járdán.
Éjjel valaki betörte a dupla
szárnyú ablakokat.
Véres nyakú balkáni
gerle a szilánkok közt.
Akárhányszor kiléptünk
a kapunkon, kíváncsian
közeledtél a galambhoz,
hosszasan vizsgáltad a vér-
pecséteket a szürke járdán,
mint egy holt nyelv elfeledett,
vörösen kiáltó jeleit.
A szomszédok úgy
kerülgették a dögöt,
mint valami ősi átkot.
Két nap után kimentünk,
hogy eltakarítsuk a járdáról.
Irtóztam hozzáérni
puszta kézzel; elővettem
a tárolóból az ásót.
A rügyező meggyfa alá
temettem az udvarunkban.
Közösen tapostuk keményre
a földet a galamb fölött.
Egy ideig csendben figyelted
a rögtönzött sírt.
Majd, mintha beleástál volna
a keményre taposott hallgatásomba,
nyugtalan lettél.
A verset Paul Klee festményének részletével illusztráltuk.
