Másnaposság-filozófia, gasztronómia, paradicsom
Cserna-Szabó András, az Álljunk meg egy szóra rendezvénysorozat legutóbbi vendége nemcsak gasztronómiai érdekességekkel szórakoztatta közönségét a kolozsvári Bulgakovban, hanem legújabb könyvéből is felolvasott.
Másnaposság-filozófia, gasztronómia, paradicsom
Cserna-Szabó András nemrég járt Kolozsváron, közel egy hónapja a Gaudeamus könyvesboltban találkozhattunk az író-gasztronómussal és Nyáry Krisztiánnal, a Magvető új igazgatójával. A Kolozsvárhoz családja révén is kötődő írót ezúttal az Álljunk meg egy szóra – az Erdélyi Magyar Írók Ligája ( E-MIL) és a Bulgakov kávéház közös rendezvénye – látta vendégül. A beszélgetést most is László Noémi vezette.
A Szíved helyén épül már a Halálcsillag több szállal kötődik a kincses városhoz, a regény megírásának idején az író Kolozsvárott tartózkodott. Napközben az Egyetemi Könyvtárban olvasgatott helytörténeti kuriózumokról, a családi legendárium után kutatott, este pedig az erdélyi konyha ízeivel, irodalmi kávéházaival ismerkedett.
Cserna-Szabó András nagyapja 1914-ben született Kolozsvárott, és az Ellenzék irodalmi mellékletének szerkesztőjeként olyan közismert írókkal volt állandó kapcsolata, mint Bánffy Miklós, Tamási Áron, Hunyady Sándor. Ezekről az emlékeiről viszont nem szívesen mesélt, egy-egy elejtett utalás erejéig emlegette csak a „kincses”-t, hiszen egy évvel fiának, vagyis az író édesapjának születése után, 1944-ben el kellett menniük Erdélyből. Mindannak, amit nem tudhatott meg nagyapajától, a levéltárban, a könyvtárban nézett utána Cserna-Szabó, s örült, hogy olyan helyeken töltheti a mindennapjait, ahol egykor nagyapja is megfordult.
László Noémi felidézte, hogy a meghívott az első kötet címe Fél négy, a másodiké Fél hét, a harmadiké pedig Félelem és reszketés Nagyhályogon. Kiderült, hogy csak egy Király Levente-paródia miatt maradtak abba a ’fél’ kezdetű címek, a humoros jóslat szerint ugyanis következő könyvének címe a Fél vodka vagy a Fél disznó lett volna.
Király valamit sejthetett, hiszen mind a vodka, mind a disznó kissé más „tálalásban” ugyan, de helyet kapott a Cserna-életműben. A Darida Benedekkel közösen írt Jaj a legyőzötteknek – Nagy Macskajajkönyv a másnaposság filozófiáját taglalja, Ede a levesben címmel pedig Fehér Bélával állított össze hiánypótló kiadványt gasztronómiai különlegességekről. A „másnaposság-filozófia” irodalmi „előfutárairól” egyébként megtudtuk, hogy Plátontól kezdődően tulajdonképpen az egész világirodalom tele van ilyen jellegű írásokkal, csak figyelmesen kell olvasni.
Az író gasztronómiai pályafutásáról is kiderült néhány érdekesség. Amikor az első kötete napvilágot látott, bizony a paprikás krumplin kívül nem sok ételt tudott elkészíteni. Novellába illő, hogy miként került közel a kulináris élvezetek tudományához: nagybátyja kártyán nyerte el a Magyar Konyha szerkesztői állását, s mivel szüksége volt új munkatársakra, így lett Cserna-Szabó főmunkatárs. Mindez 1998-ban történt. Gasztrótárcákat íratott olyan írókkal, mint Grecsó Krisztián vagy Ficsku Pál. Az akkor még pályakezdő alkotók honorárium gyanánt a Krúdy vendéglőben fogyaszthattak, ahonnan éjjel kettőkör sem akaródzott hazamenniük – arra hivatkoztak, hogy ilyen „korai” órában Krúdy Gyulát sem tették volna ki az étteremből. Cserna-Szabó a Magyar Konyhának köszönhetően nemcsak remek szakács lett, hanem kulináris kultúránk kiváló ismerője és több gasztronómiai könyv szerzője is.
Sajnálkozva mesélte, hogy sem az irodalomtörténet, sem a történettudomány nem fordít kellő figyelmet a magyar konyha történetére; németre, majd abból magyarra fordított, tizenkilencedik századi francia szakácskönyveket nevezünk tradicionálisnak. Kevesen tudják, hogy Dumas háromezer receptből álló könyvet állított össze, s ebben egy magyar bárányétel is szerepel. Jókai és Mikszáth ugyancsak foglalkoztak a magyar konyhával, de a kortárs magyar irodalomra ez nem jellemző.
Arra kérdésre, hogy ha alkalma lenne visszamenni az időben, kiket hívna meg az írók közül egy saját maga készítette vacsorára, s mit főzne nekik, így válaszolt: bizonyára ott lenne Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Szomory Dezső, Szép Ernő, Ottlik Géza meg Mészöly Miklós, és körmös pacallal lepné meg őket.
A beszélgetés több gasztróérdekességre kitért, s már-már sajnáltuk, hogy nem főzött nekünk valamit a meghívott, akkor legalább megtudtuk volna, hogy a lecsónak miért nem szafjtja, hanem szottya van, s hogy miért olyan fontos a konyharuha egy főzni szerető írónak.
Cserna-Szabó számára a szépírás kemény munka és életcél, ugyanakkor szerinte ennél „szarabb meló nincs”, hiszen magadra vagy hagyva, nem lehet senkitől tanácsot kérni, elbeszélgetni. „A legrosszabb az írásban a magányosság” – fogalmazott. A társszerzőség éppen ezért nagyon kedvére való, de ezt csak a gasztrókönyv és a másnapossság-filozófia kapcsán alkamazta eddig. A gasztronómia és a szépirodalom néha összekapcsolódik írásaiban, de szigorúan elkülöníti őket, a főzéssel, konyhaművészettel kapcsolatos írásai inkább a zsurnalizmushoz állnak közel.
Az író fölolvasott legújabb könyvéből, a Veszett paradicsomból egy Kolozsvárhoz kötődő elbeszélést, amelyen jót derült a közönség. Megtudtuk, hogy a műben a paradicsomi történetet gondolja tovább az író, a fejezetcímek pedig női nevek. A történetek zömmel tragikusak, az az érzése az olvasónak, hogy a szereplők folyton a boldogság elől menekülnek.
Varga Melinda
