Tréfás és komoly lírai miniatúrák
Szőcs Géza, vagyis Carbonaro Utazások tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül című új verseskötetének egy-egy darabja sokáig ott cseng-bong bennünk – ezekkel a dallamos és szellemes költeményekkel ismerkedtünk meg a hétvégén a kolozsvári Bulgakov kávézóban.
A Bulgakov Kávézó emeleti termében szép számban összegyűlt irodalomkedvelőket és szakmabelieket meglepte a kötet, hiszen a költő ezúttal gyerekeknek és „felnőtt gyerekeknek” szánt költeményekkel rukkolt elő. A könyvbemutatót felolvasások sora tarkította, így nemcsak száraz tényeket, alkotó és moderátor beszélgetését hallgathattuk, hanem a verseket is megismerhettük.
A kötetet – amely az Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában – Lövétei Lázár László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője mutatta be, és rögtön az elején megjegyezte, hogy kisfia, bár még nem tud olvasni, már ismeri a könyvet, s érdeklődve faggatta őt a borítón látható sajátos világtérképről. Jánosi Andrea alkotásán ugyanis olyan szimbolikus helyszínek szerepelnek, amelyeket a versek révén beutazhat az olvasó: látható rajta többek között a költő életútját meghatározó két város folyója, a Maros és a Szamos, a Nemzeti Színházzal szemben Brueghel Bábel tornya című munkája, és az Ararát hegység a kolozsvári Sétatér szomszédságában,valamint Noé bárkája.
Majd meghallgathattuk a kötet hátlapján is szereplő, A jó vers című költeményt:
Igencsak izgalmas Szőcs Géza tréfás rímeivel a világ létező és imaginárius helyeire utazni, például szülővárosomba, Gyergyószentmiklósra vagy a Balaton partjára, Kaposvárra, Budapestre, Törökországba, Indonéziába, netán a Napra vagy a Purgatóriumba. A költő ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: egyetlen konkrét helyszínt sem jelenít meg a versekben, az elképzelt helyek mellett olyan térségek is megjelennek, amelyek léteznek, de még sosem járt ott, például Alaszkában.
Lövétei szerint annyira élethűek a bemutatott helyek – a kovásznai hegyek vagy a Tolvajos-tető –, hogy ő rögtön fel tudja idézni ezeket a tájakat. Erre Szőcs a két említett vers, a Kovásznai hegyek. A kommandói kisvasút végállomása és a Hargita, Tolvajos-tető fölolvasásával reagált, megtoldva az Elhagyott malom Gyergyóban szombat este, Szentivánkor című költeménnyel, amelynek kapcsán megtudtuk: valóban van a város határában egy malom.
A kötetben szerepelnek úgynevezett „kisversek” is, ez azonban nem minőségi jelző, hanem egyfajta műfaji megjelölés, fogalmi kísérlet. Szőcs ugyanis általában harminc-negyven sornál hosszabb verseket vet papírra, e kötetében viszont vannak egészen rövid, mindössze néhány soros versek is. Lövétei a Moldva címűt emelte ki, amelynek négy sora a felnőtt olvasók számára is fontos üzenetet hordoz:
Az Utazások tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül Carbonaróhoz kapcsolódik, „aki” a Ha polip szuszog Kolozsvárott köteteit is ”jegyzi”. Ugyanezekből ismerjük Jánosi Andrea illusztrációit is, és mivel a szerzőt nagyon megragadták, az új kötet megrajzolására is őt kérte fel. Szőcs a Kincses Képeskönyvekből ismerte meg a képzőművész alkotásait, amelyek Marosvásárhely, Kolozsvár, Segesvár, Nagyvárad és más magyar városok történelmi képét mutatja be a gyerekeknek. A művész szemléletmódja rokon azzal, ahogyan Szőcs feldolgozza világ látványait. Az új kötet illusztrációit, a száz vers rajzát egy hónap alatt készítette el Jánosi Andrea. A versek szerinte lírai miniatúrák, ezért kisméretű képeket alkotott.
Végül a költő és szülővárosa, Marosvásárhely kapcsolatára tértek ki annak apropóján, hogy Szőcs jelen kívánt lenni a könyvvásáron új kötetével. Apai nagyszülei marosvásárhelyiek, gyerekkorának egy részét ott töltötte, a kisállomás és környéke meghatározó helyszín számára. Vitatható, hogy mekkora a szülőföld, van, amikor csak néhány utca – vallotta a költő. Szőcs nosztalgiával emlékezett vissza arra, hogy gyerekkorában a város minden felirata magyar volt, az utcán magyarul beszéltek, majd a nyelv, amelyen ír és gondolkodik, fokozatosan lehetetlen helyzetbe került.
Lövétei szerint azért költő az ember, hogy mindennek ellenálljon. A költészet haszna ez is lehetne, és még annyi minden, például az esten jelenlévők megnevettetése, hogy a szűk egy óra erejéig gyerekként tudjunk gondolkodni, mert ezáltal könnyebben felsejlik a versek mögöttes, „nagy gyerekeknek” szánt üzenete is.
Varga Melinda
