Az Irodalmi Jelen szerzői, jelenlegi és egykori szerkesztői március 14-én fontos állami kitűntetéseket kaptak. Korábbi, lapunkban megjelent verseikkel, rövidprózáikkal és más anyagokkal ünnepeljük őket. Hamarosan mindeniküktől új műveket is olvashatnak az Irodalmi Jelenen! 

Idén ősszel harmadik alkalommal indult útjára az Irodalmi Karaván, amely november 2–5. között Nagyváradon, Aradon, Temesváron és Déván népszerűsíti/népszerűsítette a magyar irodalmat.

Aradra látogat a Juhász Anna Irodalmi Szalon.

A kötet sokszorosan többszólamú. Egyrészt a műfaji keveredések miatt. A nyitóvers, a Baráber-CV a Magyar Néprajzi Lexikon szócikke alapján határozza meg a feketemunkás fogalmát: „építkezéseken dolgozó hitvány alak”, ahogy a Fehér ló vagy a Filmajánló újságcikkekből beemelt szöveg, egy tragikus baleset és egy félresikerült emberrablás története, vagy a Krumplis gulyás, a Macbeth boszorkányjelenetének átirata. Másrészt a polifónia jelen van az elbeszélői nézőpont sokrétűségében is.

Erdély-történetek volt a címe az Erdélyi Magyar Írók Ligája XVII. írótáborának, amelyet immár hagyományosan Árkoson (Kovászna megye) tartottak meg szeptember 6–9. között. A tábor hangulatát Király Farkas fotóriportja hivatott szemléltetni.

A VI. Hajdúböszörményi Írótáborba százkét pályakezdő fiatal érkezett több mint ötven tájegységről, melyek között számos határon túli magyar régió is fellelhető ̶ Kiss Júlia jegyzete a tábor második napjáról.

Alkalmi – ajánló Lövétei Lázár László verseskötetéből

Király Farkas beszélgetése Lövétei Lázár Lászlóval az alkalmi versek létjogosultságáról, képversekről és kötött formájú költeményekről a költő Alkalmi című legújabb verseskötetének apropóján.

Vörösmarty Mihály alkotta meg a költői nyelvet, amelyet Petőfinek és Aranynak csak folytatnia kellett; az irodalmi életet megosztó szekértáborharc rettenetesen szomorú, és sosem lesz vége; eclogák, amelyekben jól megfér egymás mellett a tőgy és a life – Lövétei Lázár László volt az E-MIL Álljunk meg egy szóra című rendezvényének legutóbbi vendége.

Szőcs Géza, vagyis Carbonaro Utazások tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül című új verseskötetének egy-egy darabja sokáig ott cseng-bong bennünk – ezekkel a dallamos és szellemes költeményekkel ismerkedtünk meg a hétvégén a kolozsvári Bulgakov kávézóban.

Miért olvas egy kortárs költő inkább klasszikusokat? – erről is szó esett a kolozsvári Bulgakov Kávézóban a legutóbbi Helikon-esten, amelynek vendége Lövétei Lázár László volt.

A Helikon és a Székelyföld folyóiratok irodalmi estjét és beszélgetését a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Írószövetség közösen szervezett tanácskozásának esti programjaként rendezték a szerkesztők részvételével.

A Petőfi Irodalmi Múzeum pódiumán festőállványokra kifeszített Jékely-portrék jelenítettek meg néhányat a költő-író számos arca közül, s a tablót azután tovább bővítette a Magyar Művészeti Akadémia ünnepi műsora, amelyből egy ritka sokoldalú alkotó képe rajzolódott ki.

Arany Ágnes, Bogdán László, Böszörményi Zoltán, Bréda Ferenc, Farkas Árpád, Géczi János, György Attila, Kemény Tamás, Ladik Katalin, Lövétei Lázár László, Makkai Ádám köszöntik a hatvanéves költőt.