A mosolygó zsonglőr JAKkendője
Április 13.-án zajlott a 2016-os JAKkendő díjátadó gálája a Trafóban. Fekete I. Alfonz A mosolygó zsonglőr című kézirata nyerte a versenyt, amely Gaborják Ádám JAK-elnök szerint ezúttal is szoros volt, a zsűrinek nem volt könnyű dolga – ezt az is jelzi, hogy a beígérthez képest csak pár hónapos csúszással tudtak eredményt hirdetni.
A díjátadót Gaborják Ádám és Békés Zoltán, a MrSale ügyvezetője nyitotta meg. Utóbbi elmondta, hogy ő üzletemberként azért tartja fontosnak az irodalom támogatását, mert a gazdasági szférának is jót tesz, ha képviselői érzik: olyan országban élnek, ahol nemcsak állami támogatással lehet valamit elérni, hanem civil kezdeményezések is lehetnek sikeresek. Remélhetőleg a hazai mecenatúrában egyre több lesz az ilyen előremutató szerepvállalás.
Az este nemcsak a JAKkendő-díj átadásáról szólt, ugyanis a JAKkendő megújult arculatának designerét, Solymosi Mórt, a Contextus.hu alapítóját is díjazták, a második helyezett Boros Viktor volt.
Ezt követően az előző három év díjazottaival, Szil Ágnessel, Mán-Várhegyi Rékával és Papp-Zakor Ilkával beszélgetett Czinki Ferenc. Szó esett a díjjal járó pozícióba és reflektorfénybe kerülésről, a kiadókkal, szerkesztőkkel való közös munkáról és alkotói küzdelmekről, no meg arról, hogy tapasztalt JAKkendősökként mit tanácsolnak az utánuk jövőknek. Szil Ágnes szerint érdemes eleve két anyagot írni, hogy az idővel óhatatlanul szóba kerülő második kötet alapanyag is kéznél legyen. Papp-Zakor Ilka úgy véli, hogy nem érdemes foglalkozni az olvasói és szerkesztői elvárásokkal. Mán-Várhegyi Réka pedig azt üzente az új díjazottnak: menjen meditációs tanfolyamra.
Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus, Lapis József irodalomtörténész, valamint a JAK-füzetek könyvsorozat szerkesztői, Balajthy Ágnes és Borsik Miklós voltak az idei zsűri tagjai, akik végül Fekete I. Alfonz munkáját választották díjazásra érdemesnek.
A zsűri nevében Borsik Miklós laudációját Balajthy Ágnes olvasta fel, ebben szó esett – Kemény István szavait is idézve – érchegységekről, új mesékre rábólintó törzsfőnökről, régi mesék parafrázisainak metamorfózisairól. Idézte a nyertes pályázat mottóját: szeretek új dolgot tölteni régi üvegekbe. Lapis József egyik idézett mondata a díjnyertes ötleteinek újszerűségére és sokrétű felhasználására világított rá. Elhangzottak a nyertes szerző világára vonatkozó utalások, az indogermán mesevilágra épülő magyar folklór harsány színei, Vitéz László, a Hammelni Patkányfogó, a Mese morfológiáját felcsapó Hétszünyű Kapanyányimonyók, szinesztéziai zsonglőrködések. Borsik laudációja hangsúlyozta: az excrementum-motívum jelenléte nem teszi a szöveget sötétté, inkább egyfajta bahtyini karnevált idéz.
Végül Gaborják Ádám beszélgetett a nyertes szerzővel, aki állítása szerint még nem dolgozta fel a győzelemmel járó kulturális sokkot. Fekete I. Alfonz íróként és kritikusként is tevékenykedik, Amerikában is dolgozott egy évig, Szegeden anglisztika szakos volt és irodalmi szerkesztést tanult, 2014 óta a Próza Nostra munkatársa, kortárs fantasyval és ifjúsági irodalommal foglalkozik recenzensként. Novellistaként nem tartja összeegyeztethetetlennek a populáris irodalmat és a rövidebb történet műfaját, a tündérmesék szeretetével még a Szegedi Tudományegyetemen fertőződött meg, és azóta is foglalkoztatja ez a világ.
András Vivien
Fotó: Tóth Melitta, Oláh Gergely
