Ugrás a tartalomra

 

Egy szalmaözvegy naplójából – Hudy Árpád tárcája

 1. nap 

Ma azzal telt a nap, hogy elterveztem a hetet. Nem fogok henyélni, végre nyugodtan rendbe tehetem a fiókjaimat, és rendszerezhetem a söralátét-gyűjteményemet, az asszony úgyis minden nagytakarításkor ki akarja dobni. Már évek óta készülök rá, itt a kitűnő alkalom. Holnap locsolni fogok, és áthívom egy kávéra a csinos szomszédasszonyt. Majd főzök is valamit, mára volt még abból, amit az asszony főzött egy hétre, mert nem mindent ettem meg tegnap vacsorára. Az ember legyen mértéktartó és előrelátó.

 2. nap 

Mégsem főztem, mert volt még elég hideg kaja a hűtőben, vásárolni sem kellett. Kimentem a kertbe, de nem locsoltam, mert esőt jósolnak. Mondtam is a szomszédasszonynak, aki a kerítés túloldalán öntözte a virágait. Mintegy mellékesen megkérdeztem, hogy nincs-e kedve átjönni egy kávéra, és közben jelentőségteljesen hunyorogtam. Azt mondta, hogy nem iszik kávét, és megkérdezte, hogy belement-e valami a szemembe. Egyébként egyáltalán nem is olyan csinos, mint mondják.

3. nap 

Ma is későn keltem, úgyhogy holnapra halasztottam a rendezést. A főzést is. A locsolást pláne, előbb-utóbb csak esni fog. Nem is jutott volna időm semmire, mert a másik szomszédasszony, a Malcsákné neszét vette, hogy nincs itthon az asszony, és félóránként átjött valami átlátszó ürüggyel, hogy aztán egy órát lógjon a nyakamon. Mindenféle célzást tett, és közben jelentőségteljesen hunyorgott. Úgyhogy meg is kérdeztem, belement-e valami a szemébe. Azóta békén hagy.

4. nap 

A főzés ismét kútba esett. Felvágtam ugyan a ház egyetlen hagymáját, és meg akartam gyújtani a gázt, de nincs gyufa. Az öngyújtómat sem találtam. De nem keseredtem el, rákerestem a guglin Robinsonra, hogy hogyan kell tűzszerszám híján tüzet gyújtani. Hát könnyű volt neki ott, azon a puszta szigeten, de honnan vegyek én ebben a kuplerájban zsebórát, amelynek üvege nagyítóként egy pontba gyűjti a nap sugarait?! Még a meglévő dolgokat sem találom, akkora a rendetlenség mindenütt. Érdekes, hogy amíg itthon volt az asszony, fel sem tűnt. A tej elfogyott, sört adtam a macskának. Furcsán nézett, de megitta, és még kért.

5. nap 

Ma kis híján elájultam a konyhában, olyan büdös van ott. Csak tudnám, mitől. Holnap mindenképpen szellőztetni fogok. Mosni is kéne, de nem tudom, hova tette az asszony a mosógépet. Különben mindegy, úgysem tudnám bekapcsolni. Úgyhogy inkább leheveredtem. Illetve csak akartam, mert a kanapé csupa morzsa, a fotel is. Behoztam a sámlit, de kényelmetlen.  A szőnyegre feküdtem. Találtam egy régi fényképalbumot, azt lapozgattam. Valami fiatal pár van benne, ismeretlen helyeken, egy csomó idegennel. Erre megnéztem a címlapját, amelyre valaki ismerős betűkkel ráírta, hogy nászút, méghozzá az asszonyé meg az enyém… 

6. nap 

Mártíromságom hatodik napja. Én sokat kibírok, de azért mindennek van határa. Én itt szomjazom és éhezem a szerencsétlen macskával együtt, és agyondolgozom magam, őnagysága meg élvezi az életet! Felássa anyósomék kertjét, paradicsomot főz be, kitakarítja a házukat. Mintha az élet csupa szórakozásból állna, és itthon nem volna semmi kötelessége! A mi kertünk bezzeg olyan száraz, mint a tapló, a lakás meg úgy néz ki, mint egy disznóól!

7. nap 

Azért egy feleségnek mégiscsak a férje mellett a helye. Az éhségtől legyöngülve átkutattam a lakást, és nagy nehezen megtaláltam a telefont. Felhívtam az asszonyt, hogy azonnal jöjjön haza!

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.