Vámpír és kvarcóra
„Az író általában arról ír, amit átél vagy tapasztal” – mondta Benedek Szabolcs, a nagyváradi Törzsasztal beszélgetéssorozat decemberi vendége. A meghívottat ez alkalommal is Kőrössi P. József kérdezte, a házigazda pedig Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője volt.
Vámpír és kvarcóra
Az idézett mondat a Kommunikációs zavar című novella kapcsán hangzott el, Benedek Szabolcs ugyanis beszédhibás. Bár ez az est hallgatóinak csak rövid ideig volt kissé furcsa, sokkal inkább arra figyeltünk, mit mond az író, nem pedig arra, hogy esetleg megbotlik néha a nyelve.
Benedek Szabolcs korábban közönség előtti beszélgetéseket sem vállalt, s bár pár éve lányainak folyékonyan olvasta fel a meséket, a közönség előtt soha nem olvas, így Nagyváradon Gyulai Katalin, a Kortárs Színpad volt tagja adott elő A kvarcóra hét dallama című regényből két részletet. A szerző életét azonban kétségtelenül befolyásolja beszédhibája, igaz, nem mindig negatív irányban, mert a közgazdasági egyetem elvégzése után ezért nem sorozták be katonának.
A kvarcóra hét dallamának helyszíne Szolnok, ahol Benedek Szabolcs másfél és 18 éves kora között élt, a történet 1985-ben, a szocialista rendszer utolsó „békeévében” játszódik, főszereplője a 12 éves Bence. Bár itt is gyermek a narrátor, akárcsak Dragomán György Fehér királyában, a különbség az, hogy Benedek Szabolcs szereplője felnőtt férfiként mesél a gyermekkor egyik történetéről, így az olvasó tágabb perspektívát kap. A városban nők ugranak le magas épületekről, a furcsa öngyilkosságokról a lapokban nem olvasni – 1985-öt írunk –, de a nyomozás elindul, s ebbe vonják be Bencét is, azzal az ígérettel, hogy ha információkat szerez, megkapja a rég vágyott kétkazettás magnót. Bár Magyarországon egyelőre nem tudni ilyen esetről, a Szovjetunióban szerveztek be hasonló korú gyermekeket, mondta Benedek Szabolcs, aki egy számára máig érthetetlen emléket is felidézett. Az utcán csatlakozott hozzá egy, az ügynökökre emlékeztető, bőrdzsekis, farmeres férfi, aki ajándékokat ígért azért, ha a fiú elmegy bizonyos helyekre. Máig nem tudja, mi is volt ez az epizód, az is lehet, hogy nem ügynök, hanem egy pedofil próbálkozott ily módon, mondta az író.
Bencéről kiderül, amellett, hogy néha hazugságokra kényszerül – például az elveszített kvarcóra miatt –, néha lop is. Azonban az, hogy mit lop el – az István, a király rockopera kottáját és egy francia képregény-újságot – az elvágyódást jelzi a felé a Nyugat felé, amit akkoriban legfeljebb filmekből ismerhettünk. Ugyanilyen jelkép az ébresztőként mindennap más és más dallamot lejátszó kvarcóra. E tárgy is – amely akkoriban újdonság volt – útjelző a könyvben, az elvágyódás szimbóluma, de nem feltétlenül a végleges elmenetelről szól, inkább arról, hogy megnézhessük, milyen az a másik világ.
„Megszállott Beatles-rajongó vagyok” – mondta a zenéről a meghívott, és elárulta, hogy várhatóan jövőre jelenik meg könyve a legendás együttesről.
A vérgróf vámpírregény, ennek írásakor arra volt kíváncsi, hogy e műfaj népszerű elemei, sémái működnek-e szépirodalomba átemelve. A történet a múlt század elején, a monarchiabeli Magyarországon játszódik – amely iránt egyre inkább negédes nosztalgia tapasztalható –, olyan szereplők tűnnek fel benne, mint Molnár Ferenc vagy Ady Endre, és helyszínként pedig a korabeli kávéházak, a New York és az Abbázia. Prostituáltak meggyilkolása miatt folyik a nyomozás, a történetet pedig Agatha Christie módjára építette fel az író, előbb megírta a bűnügyet, majd visszamenőleg átírta az epizódokat úgy, hogy csak a könyv végén derüljön ki, az a szereplő a gyilkos, akire a legkevésbé számítanak. A bordély is az akkori világ szerves része volt, de ez nem tartozott a negédes, idillisztikus polgári miliőbe, mondta Benedek Szabolcs. A könyvben egyébként a századelő nyelvezetét használja, korabeli szerzőket olvasott és régi magyar filmeket nézett, így találta meg a megfelelő megszólalási módot. A vérgróf folytatása lett A vérgrófnő és A vértanú, mivel a történet „nyitva maradt” az olvasó, és így a szerző számára is. A második könyv könnyebben, a harmadik nehezebben íródott, abban már más idősíkok is feltűnnek – tudtuk meg.
Párhuzam-e a két regény között a női szereplők halála? – hangzott a kérdés. Bár női szereplőit mindkét könyvben „elpusztítja”, a párhuzamot a szerző inkább abban látja, hogy a szocializmusban játszódó regényben is megjelenik az elvágyódás, a monarchiabeli Magyarországon játszódó könyvben pedig a prostituáltak meggyilkolása jelzi: nem volt az a világ egyáltalán idilli.
Fried Noémi Lujza
