Ugrás a tartalomra

 

Érzékek ablaka – Sirokai Mátyás versei

 Sirokai Mátyás
 
Érzékek ablaka 
Sirokai Mátyás versei
 
 
Hogy nyíljon ablak
 
Hogy nyíljon ablak, s ne csak
becsukódni, utánunk, ahogy
az erdő függönye zuhan a tó
mögött nyomokkal telerótt
 
partra, ne csak így, de táruljon
egyszerre felfelé s befelé,
ablaka az érzékeknek,
kémlelő nyílás minden zugra
 
a gyümölcsöktől véres kertben,
a zöld tornyok legfelső
szobáira, honnan színüket
vesztett virágok hullnak
 
egy másik ég alatti mélybe,
röptükben maguk mögött hagyva
a szárnyak emlékét, a zsongás
hideg fuvallatait, le, a füveket
 
ringató roppant állat hátára,
mely oldalára fordul a sötétben,
de a Hold tányérjába bámulva
nem ismeri fel a pofájából kiálló,
 
hófödte agyarakat, a hegycsúcsokon
fennakadt, örvénylő felhőket,
melyek átjárók maguk is, köldök-gyűrűi
a magasság csüngő hasának,
 
tajtéka sötét haboknak, a hideg hullámnak,
mely végignyalja zöld tornyainkat
levelenként, minden ablakot felnyitva,
hanyattlökve bennünket a padlón,
 
s a lovak kegyelmére bíz mindannyiunkat,
a távolodó patakopogásra, a közeli
horkantásokra, a bokrok között felmeredő
fülekre, a nyikorgó ablaktáblán
 
puhatoló orr remegő cimpájára,
bennünket, akik csüngő kötőfékkel
kezünkben még egyszer, utoljára
vágtatnánk megvakult tornyok között.
 
 
 
A sztúpa
 
A sztúpához közeledve,
miközben tudtuk, minden épület
délibáb csupán a buddhatermészet
jegenye-idegvégződések határolta
horizontján, mégis, a fák antennái
közé lépve gyomrunk remegni kezdett,
és megindultunk az üledékek
réteglépcsőjén lefelé
 
a préselt, szilánkos, sokszögű mélybe
a talajtükör partjára vezető úton,
hallva a szemhéjak mögött
feldübörgő patákat, talpakat, rönk-lábakat,
látva a villogó szemfogak
körül elforgó arcokat –
 
s azt is, mely állat testén kell
áthaladnunk, újra földdé válva,
hogy onnan végre felfelé bukjunk,
özönnövényként árasztva el minden
betonutat, vezetéket, hírfolyamot.
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.