A szabadság szép szerető – Ármos Lóránd versei
Fotó: Zor-raw photography
A szabadság szép szerető
Ármos Lóránd versei
LÉLEGZÉSNYI
Leszívni mélyen, teli tüdőre.
Mindig melletted fedezem fel,
hogy a szabadság friss levegő,
de te csak hétvégente lélegzel.
Nem kérek kávét, ne főzz ebédet,
a vacsorával ne várj meg este;
Mert a szabadság szép szerető, és
nincs más boldogság, csak a teste.
Valami igazi, nagy kaland kéne!
Jöhetne már az igazi élet!
Hol maradnak szép szavaid, ha
vége a mellébeszélésnek?
Lehetne pár jó nap legalább
De egy óra is elég lenne:
egy lélegzésnyi szabad álom
bármiről, de ne legyél benne.
FAGYOSLÁBÚ
A fagyoslábú ősz-éjszakát várja
a halkuló gép, a mellékút magánya.
A szélverésben hullámzó füvek.
(Rég irigylem szédülésüket.)
A fű alatt meggyűlő vizekben
árnyék moccan. Vagy csak képzeled?
A rét puha test csendből és mohából.
Ködfoszlány a lágy fény felett.
Egy kőfal. A kert végébe fut.
Macska lépked rajta át a sötétbe.
A lidérces fénnyel hívogató pajta.
Két tehén. A kolomp szívverése.
A rét fölé nyújtózó deres fák.
A magasban elhalványodó
ág karca az égbolt tükrein.
A deres ágon reszkető bogyó.
Az estben elvackolódó hideg.
egy fészkelődő, fázós gondolat.
Az állig felgombolt kiskabát.
A reménykedésben koccanó fogak.
Vége hát. Kapkodva csomagol.
Hazaúton a cidriző fasor
integetve búcsúztatja őt:
az ősz-csapatok fölött eljáró időt.
Ferdinand Victor Eugène Delacroix (1798–1863) festménye
AZ EMLÉKEID PELYHES DUNNÁK
Az emlékeid? Már rég alszanak.
Hajnal felé jöttek haza.
Nyúzottak voltak, részegek, szakadtak.
Merre jártatok egész éjszaka?
Jól vannak. Megetettem őket,
engedtem nekik habos vizet.
Jeget raktam a homlokukra,
bekenegettem a sebeiket.
Merre jártatok tegnap este óta?
Egész éjjel együtt voltatok?
Te púderezted be az arcukat?
Láttam rajtuk néhány rúzsnyomot!
Főztem nekik nyugtató teát is:
Követelőző, nagyszájú csapat!
Ne most akard megnevelni őket.
Hagyd őket most, hadd nyugodjanak!
Az emlékeid pelyhes dunnák
alatt szuszognak, hagyd aludni őket.
Miért akarsz melléjük feküdni?
Már épp eléggé a fejedre nőttek.
Az emlékeid régen alszanak.
Ne meséld el most a múltadat.
Húzd be az ajtót, mindenki fáradt.
Neked máshol vetek ma ágyat.
