A költőket megvilágítják a fáklyák – Debreczeny György verskollázsai
Fotó: Hegedűs Gyöngyi
A költőket megvilágítják a fáklyák
Debreczeny György verskollázsai
zsoltárt írok egy gyufásdobozra
kollázs az Agria IX. évf. 3. számából
ifjú szívekben aluljárók élnek
egóm ma reggel elhatározta
aluljáróban hallgat híreket
vasárnap délután ide zarándokolok
kitárni titkaim
adj választ uram a napfogyatkozásra
egy megírhatatlan operába
gyógyultan távozik az angyal
a madarak és az ég
ábrándoznak könnyek vánkosán
szélcsendben kezdődnek a hagyományok
szép csendben
emlékszik ránk még a végtelen mondat
és a végtelen szeretet
az aluljáróra emelem poharam
itt áll előttem egy esti töredék
a költőket megvilágítják a fáklyák
a Klauzál utca 30 előtt
zsoltárt írok egy gyufásdobozra
szeresd a kőhöz csapni magad
kollázs a Nyugat Plusz III. évf. 2. számából
a lepkék a lom(b)tárban ordibálnak
éhes a csavargó
idegen tárgyak és idegen emberek
klónterápiája
egyesülhet-e a bor
és az idegen tekintet?
villanófények röpke bizalma
szeresd a kőhöz csapni magad
hajnalban a könyvtárszobában
a pihék baljós zárórája
kollázs Bíró József verseiből
pihék láthatáráról indul el
a tiszafa, a félárnyékos tetőcserép,
a sziromecset az asztalon,
ráismernek viharkürtre, búzaszálra
ami megérik, ezért csépelik.
baljós indulás, maradás,
sikátorok iszkoló menetideje,
lombhelyőrség titkos kegyelme,
feltűnésmentes vádalku szőttese,
a tökéletes dörzspapír helyreáll,
megérik önként a búza,
indulni, maradni baljós egyaránt.
záróra előtt talán
termőre fordul minden,
önkéntes rózsafát mutatnak be
a kamatfióknak,
a telelő holnap súlyosan
perel a titkos szerelemhuzatban,
meggyógyul minden záróra előtt.
