Ne legyünk Midász királyok!

Bréda Ferencnek gyerekkorában mese helyett mitológiai történeteket olvastak fel, diákként teológiával , skolasztikával, ezotériával és alkímiával foglalkozott. A diktatúra idején az Echinox szerkesztője, a rendszerváltás után pedig a Bretter Kör és a transzközép mozgalom elindítója. Kolozsvár emblematikus figurája hatvan éves, ennek apropóján Boros Lóránd etnológus beszélgetett vele az Almásy Körön.

Bréda Ferenc, avagy François Bréda  nonkonformizmusáról, széles látóköréről, nagy műveltségéről és a fiatal tehetségek iránti érdeklődéséről ismert. Az író, költő és esztéta 60. születésnapján olyan dolgokat is megosztott a Bulgakov Kávézó emeleti termében népes hallgatóságával, amelyekről eddig nem hallhattunk vagy olvashattunk.

Mese helyett mitológia

„Aki hülye, az az antikvitásban, a mitológiai történetekben is hülye volt, a hülyeség internacionális” – édesapjától (aki  közel húsz évig Hunyad-Fehér református egyházmegye esperese volt) tanulta, hogyan kerülje el a korlátolt embereket, miként reagáljon higgadtan az élet problémás helyzeteire. Bréda apja ugyanis azt vallotta, hogy mindennek van megoldása, de erre csak akkor érbredünk rá, ha nem vagyunk kicsinyesek és korlátoltak.

A tekintélyes dévai magánkönyvtár kész paradicsom volt a gyermek Bréda számára, aki nap mint nap láthatta, miként dolgozik  apja doktori disszertációján, milyen műgonddal gépeli le prédikációit. Az írói hajlamot viszont Dr. Lévai Lajos tanár és újságíró nagyapjától örökölte,  nemkülönben a nonkonformista gondolkodásmódot, az ő révén ismerkedett meg még óvodás korában az alapmítoszokkal, a trójai háborúval, Szép Heléna, Akhilleusz, Thészeusz, Daidalosz és a többi hős történeteivel. Ugyanis mesék helyett ezeket mondta el kisunokájának. Bréda számára – aki  két évig és utána az iskolai nyári szünetekben élt anyai nagyszüleinél – meghatározó volt nagyapja és a székelyudvarhelyi milliő.

Lévai Lajos a székelyudvarhelyi Református Kollégium iskolaigazgatója volt,  tagja az erdélyi rózsakeresztes mozgalomnak, a székely rovásírás elhivatott kutatója, rajongott a kínai kultúráért, Kőrösi Csoma Sándorért és Orbán Balázsért. Jó barátja volt Baktay Ervinnek, de szoros kapcsolatot ápolt Tamási Áronnal, Séfeddin Sefket bejjel, Nyírő Józseffel,Tomcsa Sándorral és Tompa Lászlóval is. A kommunista hatalomátvétel után egy évig a szamosújvári börtönben tartották fogva.

Nagyapja mellett nevelőanyjának édesapja, Silay István lelkész, valamint Majtényi Erik, Kovács Nemere, Csortán Ferenc műépítész és dévai magyartanárja, Lovassy László volt nagy hatással irodalmi pályájára. De szellemi mesterei mellett meghatározta fejlődését szülővárosa, Déva is. Ez a hely a diktatúra éveiben is megőrizte speciális atmosztféráját, itt mintha nem is lett volna kommunizmus, ellentétben Székelyudvarhellyel, amely bár a Magyar Autonóm Tartományhoz tartozott, korántsem volt  szabad szellemiségű. Székelyudvarhelyen csak a  megyésítés után jelentek meg  a magyar feliratok, Déván a kétnyelvűség nem volt probléma.

Kicsit mintha  még mindig a letűnt Osztrák–Magyar  Monarchia része lett volna, ahol Herzum Henrik egykori lovassági kapitány vitte a kis Brédát a cukrászdába. Az idős katonatiszt szinte a történelemkönyvből lépett elő, fehér Ferenc Jóska-pofaszakállat s vastag platinagyűrűket viselt, és a hat éves Brédának ajándékozta a kardját. Gyerekként római pénzekkel jászottak az iskolában, amelyek a marosnémeti erőmű építésekor kerültek elő. A dévai vár mindennapos játékok, csínytevések helyszíne volt, a hozzá kapcsolódó mítoszok ihlették a Diva Deva című filozófiai esszékötetét.

A szülővárosa mellett irodalmi műveinek másik visszatérő helyszíne Dobrudzsa, ahol katonáskodott. A vidék földrajzi, kulturális sokszínűségét, specifikus hangulatát nehéz szavakba önteni. „Olyan, mint egy vonzó, nagyon szép nő” – vallotta az ünnepelt. A katonaság,  úgy véli, egy férfi jellemfejlődésében nagyon fontos, itt vetkőzi le a kisfiúi esetlenséget, tanulja meg az önállóságot.

„Ott laktam az akadémiai könyvtárban”

A katonaság után a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar-francia szakán tanult, rendszeres hallgatója volt az ógörög és latin kurzusoknak is. Sokat olvasott, állandóan fejlesztette magát. „Ott laktam az akadémiai könyvtárban” – mondta nevetve, ahol elsősorban skolasztikus filozófusokat tanulmányozott. Ekkor ismeri meg Benei György ferences szerzetest, első feleségének nagybátyját, akivel többek között Plotinosról és más alapvető  klasszikus szerzőkről beszélgetett.

Egyetemi évei alatt az Echinox három nyelvű kulturális és irodalmi diáklap társszerkesztője Beke Mihály Andrással és Bretter Zoltánnal. Egyed Pétertől és Szőcs Gézától veszik át a lap szerkesztését, akikre Bréda nemcsak szellemi mesterként, hanem jóbarátként tekint vissza, akárcsak  kollégájára, egykori lakótársára, Zudor Jánosra.

Az Echinox a diktatúra éveiben szabad szellemű fórum volt, ahol nem volt kötelező dicsőíteni a pártvezetőséget, noha kétségtelenül voltak, akik megtették. Az egyetemista lapnak még a cenzora is nyitott, művelt ember volt, szemet hunyt Heideggerről szóló tanulmányok, különböző metafizikai írások, sőt még a nemzeti sajátosságokról szóló tanulmányok fölött is. Külön pikantéria, hogy a lapot Mihály királynak, a pápának, a párizsi Magyar Műhelynek, Kádárnak és Szabad Eurpópa Rádiónak is postázták.  A pártvezetőség úgy gondolta, kevesen olvassák, ezért nem jelent veszélyt a kommunista hatalomra.

Kőművesként

Brédáról kevesen tudják, hogy a nyári szünetekben harangozóként és kőművessegédként dolgozott, így ismerkedhett meg  a mesteremberek világával, s állítja,  hogy a munka rituáléjának vallásos színezete is van. Kevesen tudják elképzelni a mai teatrológus professzort kőművesállványon, harminc méter magasban restaurálva a templomfalat, de ez is szerves része élettapsztalatainak. A szakmát olyannyira kitanulta, hogy a saját lakásának felújítását sem bízza másokra, ő maga szereti elvégezni. A kőműves mesterség doktorátusa, amikor meg tudod csinálni a boltívet, és nem dől össze – mesélte.

Egyetem után négy évig dolgozott magyartanárként Bánffyhunyadon, a kalotaszegi közösség erkölcsi tartásáról és nemzeti identitástudatáról előszeretettel mesélt.

Franciaországi évek

1984-ben házassága révén Franciaországba emigrált, hét évig élt Párizsban, ahol mesteri fokozatra tett szert, majd francia nyelv és irodalomtanárként dolgozott a legkülönfélébb iskolákban, többek között olyan tanintézetben is, ahol a diákok késsel dobálták a táblát, ha tanár írni szeretett volna rá.

Párizsi évei alatt ismerkedett meg Paul Ricoeurrel, a filozófus André Comte-Sponville-jel, levelezett Samuel Beckett-tel, és kutatómunkája során eljutott Gabriel Marcel dolgozószobájába is, ült az íróasztalánál. Bréda rövid ideig a ligugéi Szent Márton bencés apátság kéziratkönyvtárában kutatott, ahol Villon is járt. Kis híján novícius lett, ám azt a bizonyos hívó szót a rendi életre nem érezte. A kolostori élet – mondta – durvább, mint a román hadsereg, négy óránként van mise, amely fizikailag is igénybe veszi az embert.

Franciaországban számos érdekes közösséget, hírességet ismert meg, de minden poztív élmény ellenére nem tudott megbarátkozni az ottani társadalommal, a  kapitalista látásmóddal. „Nincs emberi szempont a pénz és a  hatalom világában” – ezért a rendszerváltást követően visszatért Romániába.

A transzközép és a Bretter Kör

Kolozsváron a Jelenlét folyóiratot szerkesztette Kelemen Hunorral és Bíró Attilával, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum magyartanárjaként dolgozott, folyamatosan próbálta kamatoztani azt a tudást, amelyet Franciországban szívott magába. A nyelvi alkímiával kapcsolatos tanulmányaira is nagy hangsúlyt fektetett. Az őt körülvevő fiatalokat arra buzdította, hogy csináljanak mindig valami hasznosat, fejlesszék magukat szellemileg, hozzák ki magukból a lehető legtöbbet. Az Előretolt Helyőrség és a transzközép elindítója, szellemi mentora, újraindítója és mindmáig állandó résztvevője, szellemi katalizátora a Gaál Gábor Körnek, amely Egyed Péter javaslatára Bretter György nevét vette fel.

Kós Károly intelme

A számos franciországi és erdélyi anekdotával színesített esten szó esett a Kós Károlynál tett látogatásról, ahol Zsigmond Emesével, Szőcs Gézával, Vass Leventével jártak gimnazistaként. Az akkor már idős Kós Károly szűrő nélküli, olcsó cigarettát szívott, amelyet mindig kettétört, és vígan poharazgatott a fiatalokkal. Arra buzdította őket, hogy ne mások (a románok) kultúrájával, hanem a sajátjukkal törődjenek, mert ha kihozzák magukból a maximumot, mások is tisztelni fogják őket.

A közönségkérdések a mitológia vizére terelték beszélgetést, elhangzott Midász király mítosza, aki azt kérte Dionüszosztól, változzék arannyá minden, amit megérint, de amikor étele és itala is csillogó fémmé lett kezében, könyörgött az istennek, hogy vegye vissza adományát. Az Almásy Kör egyik fontos tanulsága, hogy ne legyünk mi is Midász királyok, vagyis egoisták, nagyravágyók és korlátoltak.

A következő kör vendége Weiss Raoul lesz.

Varga Melinda