A gyerekkor véget ért

A Tejszobor kisregény, bár a fiatal írónak eddig több verse jelent meg, mint prózája, sőt rajzolt is, tehát kísérletező fajta, de most olyan témát talált, ami egyértelműen prózai formát kívánt. Láng Orsolya könyvét az Írók Boltjában mutatták be. – Szarka Károly tudósítása.

Nemrég jelent meg Láng Orsolya első kötete, Láng Dániel pedig örül is, meg szomorú is egy kicsit: az, hogy nővére átesett az irodalmi tűzkeresztségen, közös gyerekkoruk végét jelenti. Az ütőhangszereken játszó ifjú zenész a könyvbemutatót moderáló Károlyi Csaba kérdésére válaszolja ezt, miután az első zenei betéttel felvezeti az estet. Emiatt kell sajnos távozásra szólítani fel az Írók Boltja előtt mínusz öt fokos hidegben ülő és gitározó utcazenészt, aki a gitártokban heverő kartonpapírra azt írta, hogy „Ételre és gitártanárra gyűjtök”. Végül egy sarokkal odébbáll, mi pedig Dániel játékára koncentrálhatunk.

Meg persze Orsolya szövegeire. A nyári, visegrádi FISZ-táborban már szintén bemutatott Tejszobor kisregény, bár a fiatal írónak eddig több verse jelent meg, mint prózája, sőt rajzolt is, tehát kísérletező fajta, de most olyan témát talált, ami egyértelműen prózai formát kívánt. A címről Károlyi asszociál – például Tolnai Ottótól a Költő disznózsírból című kötetre, vagy Balla D. Károly Tejmozijára – olyan dolgokra tehát, amelyek egyszerre folyékonyak és szilárdak. A szerző szerint cseppfolyós emlékekről van szó: a tej a gyerekkor és a szerelem ártatlan fehérsége, de akár egy erotikus töltetű valami is lehet, vagy az anyaság egyik jelképe.

Egy ösztöndíj és a Budapestre költözés is kellett ahhoz, hogy elkészüljön a kötet, ettől függetlenül a főszereplő nem a magyar fővárosba költöző erdélyi lány. És nem is biztos, hogy egyáltalán lány: a könyv egy párkapcsolatot dolgoz fel, de sem a narrátor, sem szerelmének neme nem fontos. Károlyi szerint az egyik legizgalmasabb kérdés a másik létezésének feldolgozása, és bár gyászmunkáról van szó, a hangvétel egyáltalán nem tragikus, még csak nem is nosztalgikus. A szerelem mellett viszont hangsúlyosan van jelen a család: még a nagyszülő elvesztése is része a történetnek. Láng úgy érzi, ez a motívum csak rájátszik a szakítás miatt érzett fájdalomra, sőt felerősíti azt. 

A gyermekkorról szóló fejezetet pedig azért érezte fontosnak, mert alapvetően ebben az életszakaszunkban dől el, hogy kik vagyunk, hogyan látjuk a világot, és ekkor alakulnak ki vágyaink, félelmeink. A saját családi háttér mellett a másik személye homályban marad, mert a történet mégiscsak az énről szól. Az elbeszélést állatmesék és bibliai betétek egészítik ki. Előbbiek, a halról és a madárról szóló szövegek tovább erősítik az érzést, hogy nem lehetünk egyformák, nem válhatunk eggyé, hiába próbálunk halként repülni, madárként úszni. Utóbbiak, például Jézus és Mária Magdolna szerelme vagy a Jézus Krisztus Szupersztár ihlette Júdás-figura pedig szintén a szerelem témaköréhez kapcsolódnak.

A másikkal való egyesülés ugyanúgy a gyerekkor végét jelenti, ahogy a kötet megjelenése: egy ilyen kapcsolatban mindkét fél hozza a gyermekkorát, aztán összekuszálódnak a szálak, végül a felek elvisznek valamit abból a bizonyos gyerekkorból. Mármint a másikéból. Károlyitól megtudjuk még, hogy a szöveg lírai, álomszerű, erősen metaforizált és kollázsszerű. Kíváncsi a szexjelenetek hiányára, mire Láng közli, hogy sem érzelgős, sem pedig érzéki nem akart lenni, inkább a lebegtetés eszközével élt. Arra a kérdésre viszont nem kapunk választ, hogy a gyerek és a gyermek szavak használata mennyire köznapi vagy emelkedett, és hogy mit jelent erdélyiek és anyaországiak, konzervatívok és liberálisok számára. Egyvalami biztos csak: a gyerekkor véget ért.

Szöveg és fotók: Szarka Károly