"SZABADULNI! Ahogyan Houdini teszi! Ahogyan Merlini képes rá!"

Harry Houdini (születési nevén Weisz Erik, 1874–1926) magyar származású amerikai szabadulóművész, illuzionista és bűvész előtt tisztelgő kiállítás nyílt halálának 90. évfordulója alkalmából kedden az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK), Budapesten. Az alábbiakban Szőcs Géza, a milánói világkiállítás magyar pavilonja kormánybiztosának köszöntőjét közöljük.

A magánygyűjteményt gondozó David Merlini szabadulóművész egy kényszerzubbonyból szabadul ki (Houdini tekintete előtt) a Houdini House Budapest magángyűjteményéből válogatott Houdini! című kiállítás megnyitóján

MTI-fotó: Illyés Tibor

"SZABADULNI! Ahogyan Houdini teszi! Ahogyan Merlini képes rá!"

Hölgyeim és Uraim,

örülök, hogy eljöttek és köszönöm, hogy eljöttek; David Merlini nevében is, akinek ezt a kiállítást köszönhetjük. A kiállítást azok, akik október második felében megfordultak Milánóban, már ismerik: ugyanúgy, mint Bíró László-kiállításunkat is, amely szeptember végétől volt a magyar pavilonban látható Milánóban. Utána pedig itt, az OSZK-ban, ugyanabban a teremben, mint ezt a mait, azt is meg lehetett tekinteni – olyannyira, hogy még hazai sajtónk ingerküszöbét is elérte, végre, és kedvező kritikát kapott. 

Természetesen anélkül, hogy Milánóról egy szó is esett volna. Hadd higgye a magyar újságolvasó, hogy Milánóban csak ostoba néptánccal és csujogatásokkal volt jelen a magyar kultúra.

Ma délutántól tehát megismerkedhet a budapesti érdeklődő egy másik „milánói” kiállításunkkal. Ami a legfontosabb, hogy általa élet közelbe kerül a magyar főváros egy titokzatos fiának az alakja és valamelyest sorsa is. Bíró László és Houdini egyébként 2-3 utcasaroknyira született egymástól, és bár Houdini majdnem egy generációval idősebb volt, akár találkozhattak volna is mondjuk a 20-as években valahol Európában vagy valahol Amerikában. Ami annál is természetesebb és indokoltabb lett volna, mert hiszen volt legalább egy pont, amelyben a két zseni érdeklődése összefutott, egyetlen tárgy, amely mindkettejük számára szimbolikus fontossággal rendelkezhetett volna ahhoz, hogy megalapozza barátságukat a hasonlelkek rivalizálásában. Ezt a tárgyat mi is ismerjük. 

Bíró ugyanis megtervezett egy feltörhetetlen zárat, Houdini pedig nem ismert feltörhetetlen zárat. Akik látták a Bíró-kiállítást itt a Budavári Palotában, ugyanebben a teremben, azok szemügyre is vehették a Bíró-féle zárat és szabadalmi patentjét, amelyet megvásárlói, svájci tulajdonosai ma is a fiókban jó mélyen elrejtve őrinek – hisz ki lenne bolond örökre használatos zárat, törhetetlen üveget és hasonlókat gyártani, amelyek tönkretennék a piacot.

Akár ki fog derülni, hogy Houdini mégiscsak találkozott valamikor Bíróval, akár nem, hívjuk föl Houdini, azaz Weisz Erik számos testvére közül legalább kettőre a figyelmet. Egyik öccse, Theodor (Theo Hardeen néven) ugyancsak bűvész lett, sokáig együtt emlegették a fivérével. A másik testvér pedig, Leopold, New York és Amerika egyik első röntgenorvosaként ismert, akinek kísérleteiben Houdini is részt vett – talán ezért is halt meg gyermektelenül, veti fel a kérdést Merlini, aki mindent tud nagy elődjéről, amit csak tudni lehet, és minden tárgyat összegyűjtött vele kapcsolatban, aminek köze volt Houdinihez, s ami Merlini szeme elé került. Bátran írhatna belőle – mármint elődje életéről és titkaiból – egy doktori értekezést. Itt említem meg, hogy két hónap múlva itt a közelben, a Dísz téren megnyílik egy Houdini-vonzáspont, egy múzeumocska, természetesen a mi Merlininknek köszönhetően, aki olyan szerényen álldogál itt közöttünk, mintha nem tudna húsz percig búvárfelszerelés nélkül a víz alatt tartózkodni, lezser módon jégtömbökből kiszabadulni vagy Houdini-múzeumokat alapítani. Milánóban pedig egy remek Houdini-prezentációval búcsúzott az Expótól a magyar pavilon, és ezt is Merlininek köszönhetjük.

De még nem beszéltünk mindarról, ami Houdininek személyiségében, zsenialitásában és életében a legfontosabb. 

Egyik nemde bár a bűvészet lényegét érintő fő-fő tartalom: az illúzió, a látszat mint filozófiai valóság.

Most ne is feszegessük, hogy a bűvészkedés, a mutatványosság és egyáltalán, az illúzió, a biztos kézzel uralt látszatok tudománya és művészete, régi idők marxista-leninista szóhasználatával: az szubjektív vagy objektív idealizmus-e. S hogy van-e benne valóban és ténylegesen mágia, avagy csak a mágiának a káprázata? – ezt hagyjuk meg a fekete macskák titkának.

Mindezt, amit eddig elmondtunk, elmondhattuk volna a költészetről is. Hiszen a költészetnek is ez a lényege – úgy beszélni, hogy a konkrét primér jelentéseken és értelmeken túl, a nyelvi és érzéki hallucinációk fénytörésében létrejöjjön valamilyen új jelentés, sokszor csak egy pillanatra, mint a magas rendszámú elemek előállításakor a részecskegyorsítókban. Megvillan valami, egy százmilliomod másodpercre: ragadd meg, ha tudod, fényképezd le a nyomát, miközben ő már vette kalapját, én úgy gondolom, hogy egy cilindert.

De Houdini és „legjobb magyar tanítványa”, Merlini, nemcsak alkatukat és becsvágyukat tekintve költők mind a ketten, habár persze nem nyelvi értelemben. 

Hanem még egy vonatkozásban mintegy megtestesítik azt a legfőbb értéket, amely a költőknek talán mindig is a legfontosabb volt. Ez az érték a szabadság. A láncok közül, a bilincsek közül, a kötelek közül, a béklyók közül, a fizika törvényei közül, a járomból, az igából és leigázottságból való szabadulás mesebeli képessége. Miről másról, kiről másról álmodozott megannyi zsarnokság megannyi rabja, foglya, rabszolgája, mint arról, hogy SZABADULNI! Ahogyan Houdini teszi! Ahogyan Merlini képes rá! 

Erről – erről is – szól ez a kiállítás, Hölgyeim és Uraim.

SZŐCS GÉZA

Egy Houdini-mutatvány tanúsítványa a Houdini House Budapest magángyűjteményéből válogatott Houdini! című kiállításon

MTI-fotó: Illyés Tibor

A magánygyűjteményt gondozó David Merlini szabadulóművész az MTI-nek elmondta: a tárlat eredeti relikviákon keresztül, valamint a 2014-ben készült Houdini című amerikai film kelléktárgyait is bemutatva idézi fel a legendás bűvész életét, alakját és mutatványait.
„A kiállított tárgyak mindegyike különös misztikumot hordoz. Ezek nem csupán hétköznapi tárgyak, hanem olyan egyedi és reprodukálhatatlan alkotások, amelyekkel történelmet írtak” – fogalmazott. A több száz tárgyat felvonultató gyűjtemény részét képezi Harry Houdini egyik saját, hírhedten biztonságos béklyója, egy Tower típusú duplazáras bokabilincs, valamint egy általa jegyzett levél is, amelyet még az Amerikai Mágusok Társaságának (Society of American Magicians, SAM) elnökeként írt.
A kiállítást gazdagítja a Houdini-film kellékei közül a múlt század hangulatát visszaadó Metamorphosis, azaz helycsereláda is, valamint az a speciális óriás tejeskanna, amelyet vízzel telítettek, majd kívülről zárták le hat lakattal hermetikusan.
„Természetesen nem üresen” – jegyezte meg az 1978-ban Budapesten született, a világot két évtizede egyedi szabadulóművész-produkcióival járó David Merlini, aki egyébként saját bevallása szerint „misszióként” tekint elődje legemlékezetesebb tárgyainak megőrzésére és bemutatására.
A Houdini! című kiállítás, amelyet korábban már megismerhettek a milánói Életkert pavilon látogatói, február 27-ig látogatható az OSZK-ban, majd március 24-től a Houdini House Budapest elnevezésű újonnan megnyíló kiállítóhelyen helyezik el.

(Forrás: MTI)