Gyilkosozás – Hevesi Judit versei
Gyilkosozás
Hevesi Judit versei
retúr
a vonat ablakán a fények
a rét balról az alkonyat
farkasvakság
hogy háttal utaztunk végig
abból sejtenem kellett volna
törött karfa a világ
és az ülés is kényelmetlen
de nem volt és most sincs
előled hova menjek
mint sötétedéskor
megvadult őzek
nincsen bennünk isten
a fehér hotel
álmomban nem tör ki fákat a vihar
nem űzött semmi nem űz a félelem
nem bujkálok többé
és nem kezdek viszonyt a fiával
nem dől a hó a havas hegycsúcsról
nem hullnak folyónkra csillagok
bezárul mögöttünk a csapóajtó
soha többé nem érkezünk haza
álmomban nincsenek barátaink
akik meghaljanak
álmomban nincs égő cigaretta
semmi sem ont vöröslő lángokat
de álomban még ott is
borzong az erdő
és a folyóról azok a férfiak
hozzák mind a vízbefúltakat
Wiener Freundschaft[1]
Mucsi Emesének
Elénekeltük a 42. zsoltárt, és lekéstünk egy vonatot.
A hiányról beszéltem folyton, meg Imréről
– te nevezed így, már biztosan nagyon unod –,
aznap háromszor tévedtünk el.
Megszólítottam volna egy járókelőt,
de nem jutottak eszembe a német kérdőszavak,
angolul böktem ki, hogy we got lost,
mostanában ismeretlen nyelveken beszélek a legjobban.
Nem szóltál semmit: mindig a legjobbkor hallgatsz,
de megtaláltuk Eliassont és a tükreit.
Azóta a neonfényben ülünk
négyből ketten – your welcome reflected,
és folyton csak a végéről indulunk.
Az egyikünk mindig későn, a másikunk túl korán.
Lacerta agilis
Karafiáth Orsolyának
Amikor bevallottad,
hogy az erkélyeden ülő gyíknak
a titkos életemről meséltél,
már eléggé recsegett a vonal.
Elfutott, úgy hallottam, ezt mondtad,
és reménykedő volt a hangod.
Jelnek vetted, jónak,
én azt hiszem, az az ország, ahol te vagy,
túl spirituális a racionális gondolatoknak.
A történetemben nincsen történet,
valójában ez volt a gyík mondandója,
és kettőnk közül a furcsa nyelveken
bizony én beszélek jobban.
De akárhogyan próbálkoztam is,
azokat a szavakat,
amiket ő próbált nekem kimondani,
azokat nem értettem meg soha.
Gyilkosozás
Úgy hiszem, csak szép dolgokba érdemes belehalni.
Abba a vonatútba például, Velencéig,
ahol a kupéban, a tengert megpillantva arra ébredtem,
hogy szeretnék soha többé nem gondolni rád.
És ott, hirtelen mennyi színöröm,
mennyi öröm, hogy már nincsen színed,
és különben is pontosan tudjuk,
ki volt a gyilkos a fekete-fehér filmben,
ahol a nő ölte meg magát vagy a férfi a nőt,
ezzel vigasztalnak a barátaim:
mint az a férfi, te sem sírnál a temetésemen,
így hirtelen értelmét vesztette ez a gondolat.
Véletlen az összes emlékem rólad,
fogalmam nincs, ki vagy.
Gyász
Szőcs Petrának
A csimpánzokról készített felvételek alapján
feltételezhető,
hogy legközelebbi rokonaink is
tisztában vannak a halál fogalmával.
A halott újszülötteket az anyák
több hétig magukkal hordozzák,
haldokló társukat
kiemelt figyelemben részesítik a csoport tagjai.
Egy nőstény halálát megelőző napon
az állatok a szokottnál csendesebbek.
Utolsó napjaiban vakargatják, dédelgetik őt.
Amikor meghal, hosszabb ideig vizsgálgatják,
él-e még.
A halott csimpánz utódja
a holttest mellett tölti az éjszakát.
Miután a tetemet elviszik,
a csoporttagok sokáig kedvetlenek maradnak.
Korábbi kedvenc alvóhelyükön pedig,
ahová társuk meghalni ment,
nem alszanak.
Ott soha többé nem alszanak.
