Száz szónak is pályamű a vége

A szívének kedves városáról biztosan mindenki örömmel ír akár verset, akár prózát, ám ha ezt legfeljebb 100 szóban kell megtenni, már nem olyan könnyű a feladat. A 100 szóban Budapest program szervezői az idei pályázatról tartottak sajtótájékoztatót, ahol a zsűri egyik tagja, Térey János prognosztizálta, kikből lehetnek sikeres pályázók.

Aki Budapesten jár-kel, tavaly és tavalyelőtt is láthatott már villamosmegállókban, köztereken felbukkanó különös plakátokat, amelyek kivételesen nem reklámok voltak, hanem irodalmi alkotások – Budapestről szóló „félperces” történetek. Vagy inkább versek? Valójában nem is fontos, hiszen a műveket életre hívó pályázat kiírásában nincs formai megkötés. Csakis terjedelmi: a beküldött szöveg nem lehet több száz szónál. Az egyre népszerűbb irodalmi „tömegrendezvény” kitalálója és megvalósítója a Mindspace nevű csapat – tagjai egy sajtótájékoztatón ismertették a tudnivalókat az újító kezdeményezésről.

A Mindspace egy minden szempontból 21. századi, fiatalos, csupa-lendület társaság: városi megmozdulásokat, játékokat, kulturális programokat szerveznek. A Kislumen nevű kávézóban, a budapesti Palotanagyed szívében (épp a „nagy” Lumen mellett) a szervezet két tagja, Kobrizsa Ádám és Sipos Márta mutatták be egyik legnépszerűbb kezdeményezésüket. Ráhangolásként kellemes hangzású dal töltötte be a kávézó kis terét, költői szöveggel – mint kiderült, ez a 2014-ben beküldött alkotások legjobbjának megzenésített változata. Ez is hozzátartozik ugyanis a „nyereményekhez”, vagyis érdemes a legjobbnak lenni.

A kezdeményezéshez méltóan pezsgő látványvilágú kávézó

Mint Kobrizsa Ádám elmesélte, az ötlet saját élményéből származik: néhány éve Chilében járt, ahol már ismert programként zajlott a 100 szóban Santiago elnevezésű projekt – ezt importálta Ádám Budapestre, és igyekeznek immár két éve bekapcsolódni a nemzetközi kulturális véráramba. Lakosságnak szóló, a lakosokat megszólító irodalmi pályázatról van szó, hangsúlyozták a szervezők, tehát a tömegeket, nem (csak) az irodalomhoz közelállókat próbálják alkotásra bírni. Ettől függetlenül bárki pályázhat, akár amatőr, akár profi. A beküldés anonim, a bírálók nem tudják, kiket rejtenek a kódnevek, amelyekkel átadják nekik az olvasnivalókat. A zsűri pedig nem más, mint: Winkler Nóra újságíró, Nagy Dániel Viktor színművész és Térey János költő. Mivel a szervezők optimistán erős létszámnövekedésre számítanak a pályázók tekintetében – tavaly ezerötszáz pályamű érkezett, idén háromezerre taksálják a befutó írások számát –, az előzsűrizésbe besegít majd Szőlőssy Balázs, a Fiatal Írók Szövetségének titkára. (Chilében harmincezer körül mozog a pályázók száma, tudtuk meg Ádámtól, és ha területi arányainkat összevetjük, igazán van mire büszkének lennünk.) 

Kobrizsa Ádám

A pályázat gyakorlati lebonyolításáról is megtudhattuk a főbb információkat. A beküldési határidő szeptember 18-a, a zsűri tíz nap alatt értékeli a műveket. A legjobb száz pályamű bekerül egy kis könyvecskébe – a 2014-es kiadást kézbe is vehettük, szemrevaló füzet, akár egy ingzsebben is elfér. A Budapestről szóló személyes kis futamokban remekül el lehet mélyedni villamoson zötykölődve, metrón suhanva. Itt már részben a szerzők nevével olvashatók a szövegek, de van, aki megmaradt a jeligénél. A legjobb 12 műhöz kortárs képzőművészek készítenek illusztrációkat, ezekből kiállítás is nyílik majd a Városház tér hosszú „plakátsétányán”, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében. A dobogós három pályázat 150 ezer forint összdíjazáson osztozik, helyezés szerinti nagyságrendben. Ez utóbbi szövegeket meg is zenésítik majd kortárs zenészcsapatok (egy ilyen „kooperáció” eredményét hallhattuk a sajtótájékoztató elején). 

A zsűri betoppan – pontosabban egyik tagja, Térey János

Idén két újdonsággal is előrukkoltak a szervezők. Egyrészt bevették a 18 éven aluliak kategóriáját – ezért is számítanak lényegesen több pályaműre –, illetve pályáztak a rendezvénnyel a Visegrádi Alaphoz, és ennek köszönhetően a budapesti eseménnyel párhuzamosan Varsóban, Pozsonyban és Prágában is zajlik majd hasonló program. Mi több, a szövegek illusztrációiból készült plakátok vándorkiállításon kelnek majd útra. 

Szeretik Budapestet. Középen Sipos Márta

A zsűrit az irodalmi kérdésekben legilletékesebb tag, Térey János képviselte, aki a pályázat szellemiségéhez hűen maga sem szólt száz szónál többet (noha ezt inkább a pokoli hőségnek tudtuk be, és igen hálásak is voltunk érte). De a költő egyébként is pontosan tudja: a felesleges szó csak kolonc a művön. Ha valaki olvasta Térey Átkelés Budapesten címmel megjelent verses novelláit (kritika a kötetről az IJ-n), tudhatja, milyen bensőséges kapcsolatot ápol a költő a várossal. Nem véletlenül mondta a kávézóban: a jó szöveg születése azon múlik, hogy szerzője mennyire érdekelt a város sorsában, mennyire hat az életére Budapest (és mennyire hat ő maga a városra). E művek valójában versek – magyarázta János –, még ha prózaként jelennek is meg, hiszen ilyen koncentráltan, legfeljebb 100 szóban verssé válnak a sorok. „Az irodalomban a legjobb szállóigévé válni” – utalt a költő József Attila dinnyehéjára vagy Arany híres szavaira – „Gondolta a fene”. Ezzel a vággyal érdemes nekivágni a pályázatnak, még ha az említett nagyságokhoz nyilván senki nem érhet fel, summázta a véleményét Térey.

A hangulat érzékeltetéséhez álljon itt egy mű a száz közül, amely a 2014-es merítésből nyomtatásba került:

                                                                                              Szöveg és fotók: Laik Eszter

(A rendezvény támogatója a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ.)