Mi lesz veled, JAK?
Megszűnés fenyegeti az egyik legrégibb írószervezetet. Rosszabb forgatókönyv esetén a József Attila Körrel együtt eltűnnének a JAK Füzetek, az alkotói csereprogramok, a műfordító tábor és a fiatalok számos bemutatkozási lehetősége. A szervezet sajtótájékoztatóján Gaborják Ádám és Kassai Zsigmond vázolták a jelen (vész)helyzetet.
A sors fintora, hogy közvetlenül a május 27-i közgyűlés előtt kapták meg az értesítést, miszerint a 2016-ra megítélt minisztériumi támogatás 760 ezer forint lesz – kezdte Gaborják Ádám a legfontosabb számmal a Kossuth Klubba összehívott sajtótájékoztatót. A részletes pénzügyi kimutatást egyébként minden résztvevő megkapta kinyomtatva, ebben tételes bontásban láthatók a szervezet 2015-ös bevételei és kiadásai pénzforgalmi szemléletben és összesítve is. A József Attila Kör elnöke összehasonlításképp elmondta az elmúlt négy év minisztériumi támogatásainak összegét: 2013-ban és 2015-ben egymillió, 2014-ben 1,7 millió forintot kaptak. Működési költségük ezzel szemben 9-10 millió forint, így a megítélt összegből „vagy tető lehet a fejünk felett, vagy a könyvelést tudjuk megoldani, vagy postára járhatunk” – érzékeltette az elnök az összeg „nagyságát”, hozzátéve, hogy természetesen ezt is értékelik.
A problémára, amely évek óta előrevetítette árnyékát, többször felhívták az illetékesek figyelmét – Hoppál Péter államtitkárnak, illetve az elődjének tavaly és idén is jelezték, amire a válasz az összeg további csökkentése volt. Külön gondot jelent az éves támogatások késői megérkezése: tavaly a szervezet ősszel jutott hozzá a számára kiutalt szubvencióhoz. Gaborják kitért arra, hogy a jogszabály szerint tagdíjbevételekből kellene fedezniük a minimális működésüket, ám ez fejenként legkevesebb évi negyvenezer forintot róna a tagokra, akik többségében egyetemisták-főiskolások, tehát nem tudnak vállalni egy ilyen kiadást. A stuttgarti Akademie Schloss Solitude-dal (csereprogramok formájában) zajló együttműködés ösztöndíjaiból szintén nem tudnak „kiharapni”, mert az EMMI támogatását legnagyobb részben az ösztöndíjasok lakhatására és bemutatkozási lehetőségekre fordítják.
Átcsoportosítani sincs miből
Gaborják emlékeztetett arra is, mekkora űr maradt a megszűnő források után – úgymint a Márai-program vagy a MASZRE alapjából kiutalt támogatás. Idén az NKA már az Ünnepi Könyvhét pavilonbérletének támogatására sem írt ki pályázatot, ami pedig épp a JAK-hoz hasonló szervezeteknek létkérdés, vagyis azoknak, akik nem profitszerzés céljával vesznek részt a Könyvhéten. Egyébként az NKA szabályrendszere nem engedi, hogy pályázati költségeket számoljanak el a támogatásért fordulók, ami önmagában abszurd helyzetet eredményez: a JAK pályázati díjként évi 300 ezer forintot fizet be.
A vészhelyzet elhárítására tett próbálkozásként az írószervezet idén külön azonnali támogatást kérelmezett, hogy megakadályozzák fizetésképtelenné válásukat. A kezdeményezést támogatta a Szépírók Társasága és a Fiatal Írók Szövetsége is. A JAK többszöri kérésére azonban mind ez idáig nem érkezett érdemi válasz az illetékes minisztériumtól. Ha a mérlegre tekintünk, sajátos a kép, hívta fel a figyelmet Gaborják: az egyik oldalon ott van többek közt a 150 milliós Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. vagy Rákay Filip magánkiadású könyvének 70 millió forintos állami támogatása, továbbá a Magyar Művészeti Akadémia jövő évi tízmilliárdos költségvetése, szemben a megszűnő irodalmi-művészeti folyóiratokkal és szervezetekkel.
Az idei Könyvhétre jelent meg a JAK Füzetek 200. kötete, a Kemény Istvánról szóló esszék, tanulmányok gyűjteménye
Hogy mi lesz, ha nem kap mentőcsomagot a JAK? A folyamat a dominóelv szerint alakul majd, festette fel a nem épp derűs jövőképet az elnök: nem tudják megoldani a könyvelést, a nyilvántartást, veszélybe kerül az irodai munkatársak (minimális) fizetése (az elnöki tiszteletdíjat hónapok óta nem adta ki a szervezet), a szerzőknek nem tudnak honoráriumot fizetni, nem lesz műfordítótábor és Solitude-ösztöndíj, megszűnnek a közös projektek az osztrák kultúrfórummal és a visegrádi országokkal, elhal a könyvsorozat. Az optimista verzió szerint év végéig tudunk kitartani – összegezte mondandóját az elnök –, a pesszimistább változat őszre jósolja a szervezet végét.
Az újságírói kérdések nyitányaként a Népszabadság munkatársa jelezte, miszerint feltette Hoppál Péter államtitkárnak a kérdést, miért nem reagálnak a JAK megkeresésére, amire azt a választ kapta, hogy a további keretek megnyitásakor az EMMI figyelembe fogja venni az írószervezet kérvényét. A Gaborják mellett ülő Kassai Zsigmond, a JAK titkára és elnökségi tagja elmondta: a kétmillió forintos azonnali támogatási igény beterjesztése kapcsán személyes találkozóra is sor került a minisztériumban Dominik Dalmával, aki azt javasolta, forduljanak az NKA-hoz. Az NKA-ban azonban azzal utasították el a kérést, miszerint az adott támogatási forma közintézményeknek van fenntartva, a JAK pedig egyesület. Gaborják Ádám hangsúlyozta, hogy a szervezet mindenképp igyekszik leválni az állami táplálásról, és inkább nemzetközi arculatát kívánja erősíteni: két éve pályáznak a Visegrádi Alaphoz, illetve próbálkoztak a Norvég Civil Alapnál is, noha sikertelenül.
A cél: javarészt leválni az állami támogatásokról
A Drót képviseletében jelen lévő Weiner Sennyey Tibor három kérdést intézett az elnökhöz és a titkárhoz. Miben látják az okát, hogy kevesebb támogatást kapnak – politikai vagy személyi indok lehet a háttérben? Mit veszít a magyar közösség, ha megszűnik a JAK? Ki a felelős a megszűnésért? Gaborják Ádám úgy reagált: soha nem kaptak szakmai választ a támogatások csökkenésének miértjére. Hogy politikai okai vannak-e, arról a politikusokat kellene megkérdezni, vélekedett az elnök, aki nehezen tudja a JAK nélküli irodalmi életet elképzelni. Harminc év alatt számtalan, azóta kortárs nagyjaink közé sorolt író indult a szervezet berkeiből. Szakmai programjaival a József Attila Kör mintául szolgált más szervezeteknek. A felelősség kérdése kapcsán Gaborják elmondta: a politikusok gyakran hangoztatják, tessék a piacról élni, ám ehhez is a szakpolitikának kell megteremtenie a feltételeket (lásd kedvező adózás). Ugyanakkor az írószervezetek, köztük a saját felelősségüket sem vitatta az elnök: évek óta hiányzik például, hogy egy közösen elkészített, a bajokat feltáró összefoglalót tegyenek le a politikusok asztalára. Egyébként a JAK mindent megtesz, hogy egyéb támogatásokhoz jusson az államin kívül, tette hozzá Kassai Zsigmond – tavaly 600 ezer forintot gyűjtöttek össze magánadományokból.
Jelenleg menyire lenne szüksége a szervezetnek a megmeneküléshez? – kérdezett rá az MTVA újságírója. „Mivel a működési költség 9-10 millió forint, ahhoz, hogy egyáltalán a startvonalra állhassunk, 2-3 millióra” – mondta Gaborják Ádám. Mint a további válaszokból kiderült, az egyesületnek főállású alkalmazottja nincs, alkalmi megbízással, számlával stb. két és fél fő dolgozik a JAK-nak, az elnöki tiszteletdíjat pedig jó ideje megspórolják. A minisztériumi támogatás egyetlenegy főállású adminisztratív munkatárs kifizetésére sem elegendő.
A „búcsúkérdés” (remélhetőleg csak a sajtótájékoztatóra vonatkoztatva) Weiner Sennyey Tibortól érkezett: miben látják a megoldást? „A nulladik lépés a harangok megkongatása volt – felelte Gaborják –, az első, hogy próbálunk támogatókat szerezni.” Ez utóbbi téren akadnak már sikeres próbálkozások, jó példa a JAKkendő díj sikertörténete. Szeptemberben újra pályáznak a Visegrádi Alaphoz, és ami most aktuális, az Ünnepi Könyvhéten is ott lesznek a JAK standjánál az adománygyűjtő dobozok. „Szeretnénk minél jobban függetlenedni az állami forrásoktól” – fogalmazta meg Gaborják Ádám a tervezett menekülőút lényegét.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
