„Életre-halálra olvasni” – Ünnepi Könyvhét, nyitónap

Esterházy Péter nyitotta meg a 87. Ünnepi Könyvhetet egy szélben dülöngélő napernyő alatt. Idén először nem áll színpad az Oroszlános Kútnál, az író a kútlépcső tetején beszélt, de természetesen a mostani Könyvhetet is tarkítják majd a színpadi műsorok, csak épp a Vörösmarty-szobornál. A PIM-ben a Szép Magyar Könyv és az Év Gyermekkönyve Díjakat adták át. – Képes beszámolónk az első könyvheti napról.

Ha Könyvhetekben mérjük az időt, szélsebesen rohant el egy újabb könyves év, és újra a Vörösmarty tér napernyői alatt peregnek a napok, ez az öt nap, ami alatt kiszorulnak a térről a turisták, és a magyar íróké, olvasóké a terep. A hagyományos megnyitómuzsika, a Katasztrófavédelem Központi Zenekara koncertje után Dés László szaxofonjának hangja töltötte be a teret, aki Esterházy Péter megnyitóját kísérte, pontosabban „a szaxofon fog beszélni, én mintegy lefordítom, amit hallok” – fogalmazott az író. „Mintha egy maffiafilm szinkronhangja lennék” – jellemezte a súlyos betegséggel küzdő Esterházy saját hangja rekedtes-erőtlen árnyalatát, humorát azonban nem veszítette el. „A film nem magyar, tehát semmi áthallás” – tette hozzá mindjárt ironikusan, ahogy azt is: néha elkél a szinkron magyarról magyarra is.

 Még egy változás a színpad hiányán kívül: az MKKE igazgatójaként idén immár Keresztury Tibor köszöntötte a jelenlévőket. A taps pedig Esterházy Péternek szólt

A folytatás sem volt mentes a (kultúr)politikai bírálattól: „…az egyik lebegtet, a másik parkolódzik, a harmadik bizottságol, a negyedik fát vág, az ötödik megoldja, az icipici meg mind megette. (…) A Magyar Művészeti Akadémia MMA-zik, ami tősgyökeres, honfoglaláskori szavunk, jelentése van, de nem jut az eszembe.” Az aktualitások mellett természetesen a könyvek és a könyvesek dicséretére is kitért az író. Gondoljunk bele, mennyi munka van egy-egy kötet megjelenése mögött, hiszen ott a grafikusok, a szerkesztők, a tördelők, a korrektorok igyekezete – emlékeztetett Esterházy, hozzátéve: legyen ez most az ő ünnepük is.

„Szívesen beszélnék a könyv szagáról, a tapintásáról vagy a testéről – folytatta az író – csak nem szívesen emlegetem mostanában a testet, mert mindig ugyanaz jut róla eszembe” – folytatta az író, mondván, nem akar ezzel terhelni senkit, de tudja, hogy puszta jelenléte is mire utal. Helyette inkább „felemlegetek néhány könyvet, véletlenszerűen”, fogalmazott Esterházy, és sok más mellett kiemelte az újdonságok közül Nádasdy Ádám Dante- és Márton László Faust-fordítását („istenkísértő vállalkozás!”), Németh Gábortól az Egy mormota nyarát, Nádastól Az élet sóját, Rakovszky Zsuzsa új verseit, Tóth Krisztina Világadapterét. „A szerénység hamis álarcába burkolózva nem hozom szóba az én kötetemet” – szőtte bele mondandójába önmagával csipkelődve az író.

 "Két hangot ígértem, az egyik sem az enyém"

Esterházy végül Márai örökérvényű sorait olvasta fel – mert „idézni nem hagyománytisztelet, hanem hagyományhasználat”, emlékeztetett. „Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.” „A Könyvhetet megnyitom, a Könyvhét megnyílt” – zárta szavait Esterházy Péter, akit a beszéd után már hosszan kígyózó sor várt, hogy dedikálja új kötetét és a régebbieket.

 A sorbanállók hasznossá tették az időt

Csütörtökön még egy könyves eseményen vehettek részt az érdeklődők: a Petőfi Irodalmi Múzeumben átadták a 2015-ös Szép Magyar Könyv Díjakat, valamint az IBBY, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Magyar Egyesülete kiosztotta Az Év Gyerekkönyve elismeréseket. A Szép Magyar Könyv versenyen a szépirodalmi és ifjúsági könyvek kategóriájában Orosz István Sakkparti a szigeten (Borda Antikvárium), Patrick Modiano Nászút (Tarandus) és Szabó Imola Julianna Kinőtt szív – Felnőttmesekönyv (L’Harmattan) című kötete kapott oklevelet.

A gyermekkönyvek kategóriájában Danny Bain Ez nem az apu hangja! (Betűtészta), a Miért nem tudnak a fák járni? – Erdélyi cigány népmesék (Gutenberg), Petőfi Sándor Arany Lacinak (Scolar), Emanuel Schikaneder – Jeli Viktória A varázsfuvola (Pozsonyi Pagony), valamint Laik Eszter Abszurd, bravúr, celeb (Móra) című könyveinek  illusztrátorai vehettek át oklevelet. Az ismeretterjesztő kiadványok között oklevélben és Antall József-emlékdíjban részesült Nyáry Krisztián Merész magyarok (Corvina), valamint A holokauszt és a családom (Park) című könyvek.

 Néhány kötet, amelyik Szép Magyar Könyv Díjban részesült

A tudományos művek kategóriájában Szabó Levente Bán Ferenc építészete (Terc) munkáját ismerték el. Sümegi György 1956 plakátjai című kötete (Corvina) művészeti albumként nyerte el a zsűri díját és Áder János köztársasági elnöki különdíját, Ferkai András KÖZTI66 – Egy Tervezőiroda története I-II. című könyve Tarlós István főpolgármesteri különdíját kapta meg. Kovalovszky Márta magánkiadásban megjelent Vereczkey Szilvia című kötete a zsűri díját érdemelte ki. Vágó Ádám A Kárpát-medence ősi kincsei (Kossuth) című könyvéért Orbán Viktor miniszterelnöki különdíját és oklevelet vehetett át. Tamás László-emlékdíjban és oklevélben részesült London Katalin Idő-portrék (Kossuth), oklevelet kapott Kaiser Ottó A magyar népművészet 1000 csodája című albuma. A bibliofil kiadványok között A völsungok története (Corvina) című kötetet jutalmazták oklevéllel. Az EMMI különdíját kapta illusztrátori munkájáért Remsey Dávid, Dancsák Attila és Vágó Ádám.

Az est második részében az Év Gyermekkönyve Életműdíjat Tarbay Ede vehette át, akit Gombos Péter méltatott. Az Év Gyermekkönyve Díjban részesült továbbá Elekes Dóra A muter meg a dzsinek című ifjúsági regénye, Tóth Krisztina A lány, aki nem beszélt című műve, Kamarás István Titkos kutatónapló című munkája, valamint az Év Gyermekkönyv-illusztrátora Díjat vehette át Remsey Dávid Borbáth Péter Sündör és Niru című kötetének illusztrációiért. A díjátadó után már gyülekezni kezdtek a Petőfi Irodalmi Múzeum termeiben az Ünnepi Könyvhét szakmai fogadásán résztvevők, akik hagyományosan a nyitónapon ünneplik a könyves világ legnagyobb hazai megmozdulását. 

Ketten az Év Gyermekkönyve díjazottjai közül: az előtérben Elekes Dóra, hátrébb Tóth Krisztina

További képek a lapozható galériában!