Jelige: Forget-me-not – A szomszéd füve mindig zöldebb

Jelige: Forget-me-not  

A szomszéd füve mindig zöldebb

Minden ott kezdődött, hogy egy nap Réti Csiga Zsigamér, aki a puhatestűek törzsének előkelő tagja volt, felkelt és arra az elhatározásra jutott, hogy neki nincs maradása tovább az út ezen oldalán. Neki a jobb oldalon a helye, mert ő többre volt hívatott, mint ez a „gelesztás” élet a bal parton. Összepakolta hát a holmiját, de szerencsére ezzel nem volt nehéz dolga, hiszen másból sem állt a vagyona, mint a hátán hordott házból és néhány kupac „humuszkából”, amely még az apja után, örökségként szállt reá. Ezt követően néhány súlyos perc erejéig azért megfontolta, érdemes- e elbúcsúznia barátaitól. Osztott- szorzott, majd hosszas mérlegelést követően már majdnem nekiindult a dolognak, mikor hirtelen belé hasított a tudat, hogy a családja meglévő részével már rég összeveszett, rajtuk kívül meg nem igazán volt senkije sem. Sok- sok ismerős mindössze, de barát egy se, így a búcsúzkodásnak se lett volna nagyon értelme. “Minél több csigát ismerek, annál inkább kezdem megszeretni a rovarokat”- mondogatta mindig magában a büszke „antiszoc” csiga, aki bár jóllehet maga is kicsit bogaras volt néha. Miután ezt ilyen szépen el is rendezte gondolataiban, úgy döntött, nekivág hát az útnak, amely elvezeti őt, mint főúti hős konkvisztádort az új hazába, a paradicsomba. De vajon miért volt elégedetlen az eddigi életével? Nohát, erre az ok igazán nyilvánvaló volt, hiszen az, ami a bal parton volt felháborodásra késztetett volna minden tisztességes csiga- állampolgárt. Nem is csoda, hogy ilyen sokan elhagyták már ezt a romlott rétet és költöztek át az út másik oldalára. Olyan jó ott az élet, hogy egyik se jött vissza azóta a nyomorba! Itt még azt se tudják, mi az a demokrácia, nem érvényesülnek a csigák alapvető jogai. Zsigamérnek szent meggyőződése volt,- mint politikai ügyekben mélyen jártas és naprakész csigának- hogy nemsokára a szabad költözés jogát is elveszik tőlük és akkor bizony, mit kezdene magával? Itt a pokol, ott a mennyek. Itt diktatúra, ott demokrácia. Itt örülnek, ha egy házból egy csiga képviselheti magát, ott minden házból rögtön kettőt, sőt egyesek szerint hármat delegálnak a réti gyűlésekre. Micsoda igazságos rendszer ez kérem, micsoda egyenlőség!

Ilyen magasztos gondolatoktól túlfűtve indult el hát a túloldalra, ahol az élet, mint mondják nemcsak szebb, jobb, boldogabb, de ami a legfontosabb, könnyebb is! Itt éjjel nappal csak dolgozni kell. Bizony szegény Zsigamérnek is meg kellett tapasztalnia rövid élete során, mi az a nélkülözés és nyomor! Egész nap csak a réteket kellett járnia és vadászni az uborka vagy almalelőhelyeket. Bezzeg a túlparton! Ott minden van, mi szem szájnak ingere, még banánföldekben is bővelkednek,- vagy legalábbis ezt mondják róluk, de miért lenne érdeke bárkinek is ilyen dolgokban hazudni? Ott az élőlények kedvesek, tömérdek a gyöngyházas csigalány és akkor a mezők smaragdzöld fényéről és az ébenfekete talajról még nem is esett említés. Mennyi, de mennyi mesét hallgatott végig eddigi gyötrelmes élete során a helyről, ahol a csigák legmerészebb álmai is valóra válnak!

Mikor a főút szélére ért egyszer még lopva visszanézett, majd sietve tovább is indult. Csak ment, rendíthetetlenül, megállíthatatlanul előre. Rendkívül jól haladt, hiszen nap végére elért az út feléhez és ezzel túl is teljesítette az előre beiktatott napirendet. Éppen le akart pihenni, de ekkor a lemenő nap fényében, a nem is túl messzi távolban mozgásra lett figyelmes. Egy csiga. Egy csiga a jobb partról! Talán híre ment, hogy Réti Csiga Zsigamér elindult feléjük és külön küldöttséget menesztettek elébe?! Erre még ő sem számított, de hát eddigi érdemeit nézve nem is meglepő, hiszen ő nem volt más, mint a puhatestűek törzsének egy igen előkelő tagja. Elvetette hát, hogy az előbb milyen fáradt volt, megtáltosodva sietett a hatalmas küldöttség elé, így a hajszának hála egy szempillantás alatt össze is találkozott a két csiga.

- Ki vagy te? Honnan jössz barátom?- kérdezte lihegve Zsigamér.

- Mezei Csiga Benedek, egy megfáradt vándor vagyok, aki a szebb, boldogabb és könnyebb élet reményében igyekszik a jobb partról a baloldalra!

Szebb? Boldogabb? Könnyebb? Zsigamér értetlenül állt a dolgok előtt. Hiszen ő a bal partról jött és ott az élet egyáltalán nem boldog vagy szép, de legfőképpen nem könnyű. Már éppen el akarta ezt magyarázni Mezei Benedeknek, amikor arra ment egy kocsi és elütötte Réti Csiga Zsigamért és Mezei Csiga Benedeket, a puhatestűek törzsének előkelő tagjait.