Jelige: Carrion – Iskolán kívül

Jelige: Carrion

Iskolán kívül

Nagyon tetszett anyám könyve az álmok jelentéséről. Miután lefolyt a válás, egyre jobban beszállt a varázslásba. Úgy nevezte, ezotéria. Voltak tarot kártyái, fekete meg lila gyertyái, kis elefánt- meg Buddha szobrai. Sokat dolgozott, de amikor volt egy kis időnk együtt, őrzőangyalokról, álmokról meg lélekvándorlásról beszélgettünk, de az álmok voltak a kedvenceim. Jóstehetségemet ebben az iskolaévben fedeztem fel. A könyv szerint megölni magad nyereség, és erre kaptam is új biciklit.

Aznap reggel valami másról álmodtam. Apám kezéről. Olyan nagy volt, mint a házunk. Aztán összeszorult úgy, hogy még benne voltam. Becsuktam a könyvet és siettem iskolába. Nem vittem az új biciklimet, mert Zénó kiszúrta a kerekeit. Mindent megtett, hogy rá figyeljen mindenki. Az órán evett meg ivott, köpőcsövezett, nevetgélt, szétdobálta az uzsonnáját és körbeparádéztatta a taknyos zsebkendőjét és nagyon undorító volt. Már nem volt a barátom. Azelőtt kedveltem, mert szépen tudott rajzolni. Dragon Ball-os képeket rajzolt és rajzolt nekem egy Sailor Moon-os képet, de nem mondtam el senkinek, mert én vagyok a leggyengébb fiú az osztályban. Én vagyok a legokosabb is, úgyhogy nem annyira számít. Egyszer Zénó még egy kést is ellopott a menzáról és elment a parkba, ahol az idejét töltötte iskola után. Nem ment haza, mint a normális diákok. Kést venni jót jelent, kést eladni árulás. Mentünk utána a parkba, de nem volt ott, ezért kimentünk a sínekhez, de csak kisállatoknak a csontjait találtuk meg, az övéit nem. Aztán elmentünk a házukhoz is, és kívülről hallottuk, hogy az apja meg az anyja ordít meg tányérokat törnek, őt meg hallottuk sírni, és akkor tudtuk, hogy rendben van és hazamentünk. Ha bőg, amúgy sem játszunk vele.

Aznap reggel mondtam a fiúknak, hogy verjük meg, mert zavarja a tanítás menetét és idegesítő. Anyám szerint az oktatási rendszer borzalmas és nem engedhetjük meg, hogy még jobban lerontsa. A fiúk megértették. Zoli volt a legnagyobb, mert ő már harmadjára volt ötödikes, ezért ő lett a főnök. Azt mondta, hogy iskolán kívül fog történni, és az iskolának ehhez semmi köze és így nem leszünk megbüntetve. Az iskola nem jelent semmit. Lehet, hogy Zoli nem jó matekból meg magyarból, de iskolán kívüli dolgokról sokat tudott. Cigizett is például, és megmutatta az apja egyik pornóújságját, amit magával hozott, de leszbikusok voltak benne és anyám szerint az nem helyes. Néztem a pucér nőket és Zoli megkérdezte, hogy áll-e az én fütyim is és én hazudtam. Óra után adott egy cigit és nagyon boldog voltam, mert Zoli úgy gondolta, hogy nagyfiú vagyok. Ha nagy leszek, lesz egy feleségem, aki csinos és egy fiam. De akkor már nagyon más leszek, ezért a fiam is nagyon más lesz, mint amilyen most vagyok én.

Elértük a parkot, de nem volt ott Zénó. De péntek volt, úgyhogy úgy voltunk vele, hogy előtte biztos hazaviszi a tornacuccait meg a könyveit, úgyhogy később jön ki és megvárhatjuk. Elterveztünk mindent. Zoli azt mondta, hogy körbe kell vennünk és egyszerre csak egy verje, mert egyébként nem igazságos. Beleegyeztünk. Azt is mondta, hogy nagyon vigyáznunk kell, hogy ne verjük annyira, hogy meghaljon. Még ha mi nem is kerülhetünk börtönbe, a szüleinket becsukhatják. Senki sem akarja, hogy meghaljon persze, a lényeg, hogy megértse és viselkedjen jól. Nem értettem, hogy Zoli miért bukott meg kétszer is. Lehet, hogy nem érdekelte az iskola vagy a tanárait nem szerette. Ekkor vettem észre, hogy nagyon hasonlít az őrzőangyaloméra az arca. Néztem, ahogy beszél és egy pillanatra láttam, hogy a láthatatlan szárnya megvillan.

Besötétedett teljesen, amikor Zénó megérkezett. Körbevettük és feküdt a földön és sírt. Háromszor belevertem ököllel a hasába és azt mondtam, hogy kis buzi. A kezem feldagadt, akkora volt, mint egy ház, és ki is szőrösödött. Olyan hosszúak voltak a szőrszálak rajta, mint a fűszálak. Zénó összegömbölyödött a tenyeremen, és reszketett a hideg széltől, ami a leheletem. Egy csettintéssel eltűntettem a ruháit és letéptem a fütyijét, hogy ne lehessenek olyan rossz gyerekei, mint ő. És nem értettem, hogy miért büntettek.