Illúziógárda – Bordás Máté versei a Debütben
Szolnokon születtem 1995-ben. Tanulmányaimat egy kisvárosban, Martfűn kezdtem. Gimnáziumba Szolnokon jártam. Az ELTE magyar-német tanári szakos hallgatója vagyok.
Eddig az ESŐ folyóiratban publikáltam csak. Versírás mellett festek és zenélek is.
Eddig az ESŐ folyóiratban publikáltam csak. Versírás mellett festek és zenélek is.
ILLÚZIÓGÁRDA
BORDÁS MÁTÉ VERSEI
CSENDES ÖRDÖG
Beléptem az ajtón.
Árnyékom az ablakon
távozva látott utoljára.
Árnyékom az ablakon
távozva látott utoljára.
Nem voltam gyorsabb,
mint ő, kövér fények
világítottak rám.
mint ő, kövér fények
világítottak rám.
Cipők sorakoznak.
Felveszem, és kimegyek
velük az életbe.
Felveszem, és kimegyek
velük az életbe.
Itt mindenki mezítlábas.
Itt mindenki sajátja egy testnek,
amit az ajtó előtt levetett.
Itt mindenki sajátja egy testnek,
amit az ajtó előtt levetett.
Csendes ördög közeledik.
Ujját gyengéden ajkamhoz
érinti, csitít.
Rám adják alakom.
Lámpát és árnyékot kapok.
Kilöknek az ajtón.
Lámpát és árnyékot kapok.
Kilöknek az ajtón.
ILLÚZIÓGÁRDA
Fénycsóvaként vágnak
át a sivatagon.
A szökési sebesség fogaik
közé szorul.
Ujjával piszkálja
az egyik, de felsérti ínyét.
Valaki homokot rág,
a többiek hullócsillagokat
gyűjtenek fogselyemnek.
Szódabikarbónát
kanalaznak. Rátöltik az
oázis vizét, és kiböfögnek
egy délibábot.
Piramisok duplázódnak meg
fáradt kereskedők
szeme láttára.
Egy keresztes lovag
beleszeret a megtört fénybe.
át a sivatagon.
A szökési sebesség fogaik
közé szorul.
Ujjával piszkálja
az egyik, de felsérti ínyét.
Valaki homokot rág,
a többiek hullócsillagokat
gyűjtenek fogselyemnek.
Szódabikarbónát
kanalaznak. Rátöltik az
oázis vizét, és kiböfögnek
egy délibábot.
Piramisok duplázódnak meg
fáradt kereskedők
szeme láttára.
Egy keresztes lovag
beleszeret a megtört fénybe.
PÁROLGÓ
Az agy kitörli
magából.
Az idegpályák
eldobják.
Arra készül,
hogy a könnycsatornán át
az arcomra csorog.
Szikláról lecsöppenve
a fehér blúzon
rajtakapták,
de beitta magát
a szálakba.
Kerek csípőjét
kecsesen mozgatta
az ágak között.
A bambusz ráhajlott
alakjára, és nem
lehetett utolérni.
A ruha újra kifehéredett.
magából.
Az idegpályák
eldobják.
Arra készül,
hogy a könnycsatornán át
az arcomra csorog.
Szikláról lecsöppenve
a fehér blúzon
rajtakapták,
de beitta magát
a szálakba.
Kerek csípőjét
kecsesen mozgatta
az ágak között.
A bambusz ráhajlott
alakjára, és nem
lehetett utolérni.
A ruha újra kifehéredett.
EMBERFELETTIHEZ
Túl szoros a palack szája,
fogva tartja a dugót.
A falak belülről repednek szét,
és egy levél pattan ki az üvegből.
Már több mint egy éve olvasom.
Gót betűs szövegét
lelki szegényeknek írták.
Percekre bár, de felzárkózás
az emberfelettihez.
Balról jobbra folynak az írásjelek.
Tekintetem követi az egyre duzzadó áradatot.
Az eldobott parafáról egy név ázik le.
Hajtűkanyart köpködtek rá.
Látom, ahogy eltűnik
a hidegen csordogáló vízben.
Medret vág magának.
Örvény kavarog, a folyam ékköveként.
Mélységet ad a rendezetlen,
pergamen színű felszínnek.
Segélykérést küld majd
egy emberfelettihez.
fogva tartja a dugót.
A falak belülről repednek szét,
és egy levél pattan ki az üvegből.
Már több mint egy éve olvasom.
Gót betűs szövegét
lelki szegényeknek írták.
Percekre bár, de felzárkózás
az emberfelettihez.
Balról jobbra folynak az írásjelek.
Tekintetem követi az egyre duzzadó áradatot.
Az eldobott parafáról egy név ázik le.
Hajtűkanyart köpködtek rá.
Látom, ahogy eltűnik
a hidegen csordogáló vízben.
Medret vág magának.
Örvény kavarog, a folyam ékköveként.
Mélységet ad a rendezetlen,
pergamen színű felszínnek.
Segélykérést küld majd
egy emberfelettihez.
SAJÁT ESŐFELHŐ
A kávé dohányos,
a cukor kávés.
Csepegő víz hígítja.
Én így szeretem.
Tegnap beázott az avar
alattam, és indák lógnak
az asztalomra.
a cukor kávés.
Csepegő víz hígítja.
Én így szeretem.
Tegnap beázott az avar
alattam, és indák lógnak
az asztalomra.
Figyelem
a lusta ívek mélységét.
Szembogaram párás,
és nem tisztul ki, pedig
szorgalmasan törölgetem.
A bozóttüzeket
fázó majmok őrzik.
Összegyűlnek a lombok között,
és bámulnak.
A horgonyt leengedte a vihar.
Nevem mellé vésett egy titulust.
Már plasztikkártyán feltüntetik,
ha valaki átkozott.
Az egyik liánba kapaszkodva
várom az újabb sortörést.
a lusta ívek mélységét.
Szembogaram párás,
és nem tisztul ki, pedig
szorgalmasan törölgetem.
A bozóttüzeket
fázó majmok őrzik.
Összegyűlnek a lombok között,
és bámulnak.
A horgonyt leengedte a vihar.
Nevem mellé vésett egy titulust.
Már plasztikkártyán feltüntetik,
ha valaki átkozott.
Az egyik liánba kapaszkodva
várom az újabb sortörést.
GESZTENYEBARNA
Kikértünk még néhány évet,
de én már nem tudtam
többet meginni.
Gesztenyebarna tenger
vetette szét a jeget.
A csapos elkapta kezemet.
Behúztam a forgóajtóba,
és keringőztünk.
Táblákon úszkáló medvék
szóltak utánam,
hogy nyitva maradtam.
A vízfelszín hártyáit éhes,
fehér bundájuk törte meg.
Zakóm letépett ujjával
barátkoznak.
Gőztől részegek,
és mancsaik az evezők.
Egy gleccserpatak
sodorja el a székeket.
A kijárat felé tartok.
Migréntől üvöltenek
a márvány vízköpők.
Már a dór oszlopos
csarnokban távolodom.
Visszanézek az átjáróra,
még mindig forog.
Nyitva maradt.
de én már nem tudtam
többet meginni.
Gesztenyebarna tenger
vetette szét a jeget.
A csapos elkapta kezemet.
Behúztam a forgóajtóba,
és keringőztünk.
Táblákon úszkáló medvék
szóltak utánam,
hogy nyitva maradtam.
A vízfelszín hártyáit éhes,
fehér bundájuk törte meg.
Zakóm letépett ujjával
barátkoznak.
Gőztől részegek,
és mancsaik az evezők.
Egy gleccserpatak
sodorja el a székeket.
A kijárat felé tartok.
Migréntől üvöltenek
a márvány vízköpők.
Már a dór oszlopos
csarnokban távolodom.
Visszanézek az átjáróra,
még mindig forog.
Nyitva maradt.
A verseket a szerző festményeivel illusztráltuk.
