Embermentő hősök
Kétnyelvű kötetet mutatott be az Erdélyi Szövetség – a két éve rendezett Embermentés-konferencia előadásai immár angolul és németül is olvashatók, hogy nemzetközi szinten is ismertté tegyék a második világháborús Magyarországon végzett áldozatos munkát.
Az estnek helyszínt adó Szent Margit Gimnázium diákjaiból álló kis énekcsoport gitárkísérettel nyitotta meg a rendezvényt: a Repülj, madár, repülj dallama töltötte be a termet. Két verset is meghallgathattunk az Erdélyi Szövetség tagjainak előadásában: Márai Kérdések című költeményét, valamint Áprily Lajos Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek című művét. Ez utóbbi előadója azt is megosztotta a hallgatósággal, hogy Áprily – akkor még Jékely Lajos néven – egykori gimnáziumi igazgatója volt, s a német megszállás másnapján azonnal nyugdíjba vonult.
Verssel kezdődött az est
Szutor Ágnes, aki Turcsány Péter halálával vette át férjétől a Kráter Műhely Kiadó vezetését, azzal köszöntötte a jelenlévőket: a kiadó a szőnyeg alá söpört igazságok napvilágra hozatalát tekinti küldetésének. E kétnyelvű könyvet is azért vállalták fel, amikor Hévizi Józsa, az Erdélyi Szövetség elnöke megkereste őket, hogy minél szélesebb körben váljék ismertté: milyen sokan tudják személyes történetekkel megcáfolni a magyar nemzet egészét illető vádakat. Hévizi Józsa hozzátette: a kötetből a hazai igényeken kívül már Svédországból és Norvégiából is rendeltek számos példányt.
Szutor Ágnes, a Kráter Műhely Egyesület vezetője
Az Irodalmi Jelenben is olvasható annak a konferenciának az összefoglalója, amelyet 2014 novemberében rendezett a Szövetség „Embermentés a vészkorszakban” címmel. A tanácskozáson az új tudományos eredmények tükrében mutatták be határon túli és inneni történészek, egyetemi tanárok azt az embermentő tevékenységet, amelyet a vészkorszakban üldözött személyek, zsidók megmentése érdekében végeztek magánszemélyek és szervezetek a Kárpát-medence egész területén. Ezeknek az előadásoknak egy részét fordították most le angol és német nyelvre. Hévizi Józsa a könyvbemutató apropóján arra is emlékeztetett: november 25. a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapja. A Magyarországon és mai határain túl megmentett zsidók történetein kívül ez is tabutéma volt sokáig, ahogy nem tudhattunk semmit a Tito parancsára kivégzett bácskai magyarok ezreiről, vagy a dél-erdélyi népirtásról sem. „Mai témánk is ilyen tabunak számított – mondta Hévizi Józsa –, az embermentést ugyanis főleg egyházi személyek szervezték, s a ’45 utáni hatalom számára az egyház volt a legfőbb ellenség.”
Dr. Hévizi Józsa, az Erdélyi Szövetség elnöke
Dr. Gaal György kolozsvári művelődéstörténész előadásában a Kolozsvárhoz kapcsolódó mentési akciókról számolt be, amelyek között elsőként kell említeni Márton Áron püspök tevékenységét. A bécsi döntés után a Dél-Erdélybe szakadt püspökségi székhelyről, Gyulafehérvárról északra is átjáró Márton Áron a kolozsvári Szent Mihály-templomban nagy hatású beszédet tartott. Ebben felhívta a figyelmet, hogy segíteni kell az üldöztetésnek kitett zsidó testvéreknek, tiltakozó levelet küldött továbbá a miniszterelnöknek és a belügyminiszternek. Ilyen nagyságrendű, szószékről intézett főpapi tiltakozásra csak itt került sor – hangsúlyozta Gaal György. Kevésbé ismert tény, hogy Járosi Andor kolozsvári esperes bejárt a gettóba vigaszt nyújtani a híveinek, és egy zsidó kislányt a saját lakásában bújtatott. Megrázó történetek, ahogy orvosok kolozsvári egyetemi klinikákon betegként tartottak bent zsidó személyeket, így Hajnal Imre belgyógyász vagy Miskolci Dezső ideggyógyász, aki a zárt osztály védettségében mentett meg több életet. Jellemzőek voltak a személyazonossági cserék, a keresztény családoknál elhelyezett zsidó gyerekek, illetve a feleki domboldalon található román–magyar határon is átmenekítettek többeket a román oldalra. A románok Dél-Erdélyből nem deportáltak, csak országuk keleti részeiről – magyarázta a művelődéstörténész.
Dr. Gaal György Kolozsvár történelméből osztott meg fontos, mégis kevéssé ismert eseményeket
Dr. Szekér Nóra, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanára két jelentős szervezet embermentő tevékenységét mutatta be. Mielőtt azonban ismertette volna a történelmi adalékokat, Pilinszky János szavait idézte egy beszélgetésből: „A koncentrációs táborok univerzuma a huszadik század botránya. (…) Itt, ebben a borzalomban éreztem azt a feszültséget, hogy minden botrány, ami megtörténhetett, és minden szent, ami megtörtént.” Az idézet nyomán dr. Szekér Nóra azt hangsúlyozta: a történelmi igazság feltárása több, mint tényfeltárás. Addig, míg nem kerülnek az áldozatos tettek a helyükre az emlékezetben, a zsidóság szenvedéstörténetének üzenete sem érhet célba.
Elsőként a Magyar Függetlenségi Mozgalmat mutatta be az előadó. E mozgalom a Horthy-korszakban az intézményrendszerekből gyűjtötte össze a nácizmussal szembeszállókat, és szervezett belőlük hálózatot. Szekér Nóra emlékeztetett, hogy a később fasisztának nevezett időszak politikai elitjében is számos elhivatott zsidómentő tevékenykedett. A Magyar Függetlenségi Mozgalom tagjai voltak Horthy közvetlen környezetéből többen is, például családtagjai is. E Függetlenségi Mozgalom egy titkos háttérszervezeteként működött a Magyar Testvéri Közösség, és a két szerveződés tevékenysége szorosan összekapcsolódott. Sejtszerűen működtek, a kapcsolati hálón keresztül, s mivel jelentős befolyással bírtak a végrehajtó hatalomra, nagyon hatékonyak voltak. De vajon mit tudtak véghezvinni e szervezetek? Szekér Nóra több jelentős személy munkáját is felsorolta, akik nélkül jóval több áldozata lett volna a vészkorszaknak.
Dr. Szekér Nóra a szervezett embermentést mutatta be
Soós Géza a Református Egyház ifjúsági vezetője volt, kapcsolatban állt Wallenberggel is. Nagy szerepe volt az Auschwitzi jegyzőkönyv lefordíttatásában és eljuttatásában befolyásos nemzetközi személyiségekhez, például idehaza Horthyhoz. A kormányzó épp ezáltal szerzett tudomást a deportálásokról, és állíttatta le azokat. Igen jelentős az ún. Koszorús-akció megszervezése: Koszorús Ferenc esztergomi hadosztályával megakadályozta a Baky László szervezte csendőrpuccsot, amelynek a célja Horthy Miklós megbuktatása lett volna, s ezzel Koszorús elhárította a budapesti zsidóság közvetlen életveszélyét. Szekér Nóra Éliás József nevét is kiemelte, aki Soós Gézával működött szorosan együtt, és 35 gyermekotthont szervezett meg, ahol átvészelhették a gyerekek a pusztító időszakot. Szintén aktívan részt vett Éliás hamis papírok kiállításában. Épp így meg kell emlékezni Mester Miklós államtitkárról, aki nagyszámú mentesítési papír kiadását intézte.
Ezeknek az embereknek a munkáját nemhogy elismerték volna – tért rá Szekér Nóra az utókor értékelésére –, de az 1947-es koncepciós pernek két fő vádlottja a fent említett két társadalmi szervezet volt. A vád ellenük, hogy fasiszta-revizionista szervezetként meg akarták dönteni a magyar köztársaságot. Ezekre az emberekre ’47-től az ÁVÓ börtöne várt, pedig néhány éve szabadultak csak a Gestapo börtöneiből. Az igaztalan vádak a mai napig hatnak, ezért is fontos, hogy tisztázzuk őket – zárta előadását az egyetemi tanár. Csisztay Gizella a közönségből hozzászólva azzal egészítette ki az előadást: Koszorús Ferenc idén kapott posztumusz Bethlen-díjat. Hévizi Rózsa hozzátette: ne felejtsük el, hogy a nemzetközi ismertségnek örvendő Wallenberg és Angelo Rotta tettei ezek nélkül az emberek nélkül nem érhettek volna célt, hiszen szükség volt a közvetítőkre, és az esten bemutatott személyek ezt a nélkülözhetetlen munkát végezték el a Kárpát-medencében.
Bár a könyvbemutatón dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár és Kapronczay Károly történész, levéltáros a tervekkel ellentétben nem tudtak részt venni, az ő előadásuk anyaga is olvasható – dr. Gaal György, Bikfalvy Géza, dr. Molnár Imre, dr. Szekér Nóra és dr. Hévizi Józsa előadásai mellett – a frissen megjelent, Embermentés a vészkorszakban című, kétnyelvű kötetben. Az Erdélyi Szövetség internetes folyóirata felületére egyébként folyamatosan kerülnek fel az új dokumentumok és adalékok a témával kapcsolatban.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
