Mária elvetélt, pedig szedte a terhesvitamint
Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai költő verseiben szabadon bánik a hagyománnyal, így válik sajátjává a félresikerült megváltás és József Attila Mamája, valamint számos apró csalódás is. Oláh András értékelte a Szürkét.
Mária elvetélt, pedig szedte a terhesvitamint
A könyvcímmel (Szürke) ellentétben csöppet sem szürke verseket gyűjtött egybe harmadik önálló kötetében Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai magyar költő. A paletta nagyon színes és változatos. Nemcsak témában, de térben és időben is. A változó idősíkok folytonos párhuzamokat villantanak fel, a gyermekkort idéző sorok mögött például a jelenre utaló elemek figyelhetők meg:
Az első ciklus (Liberum arbitrium, azaz szabad akarat) versei a világban helyét kereső ember és Isten viszonyáról szólnak. Az út sohasem egyenes vonalú. Tele van kényszerekkel és buktatókkal. Az akadályok többnyire köznapiak, ám a célokat megfogalmazó ember mégis gyakran szembesül olyan elvárásokkal, amelyek tőle idegenek, de amelyek teljesítése nélkül hátrányt szenved. Ezekről a megfelelési kényszerekről szól a „Lehetne” című vers: „Annyi mindenné kellene válnom, / Lenni azzá, / Aki nem vagyok, de elvárják, / Hogy legyek.” Bonyolítja a helyzetet, hogy egy akarnok-világban élünk. „Itt mindenki istent játszik / Most naponta születnek tévelygő krisztusok / istálló helyett felhőkarcolókban / De barmok között / Mondd Isten / Hol vagyok” – fakad ki a költő (Csönd).
Mindezzel együtt a megszólaló vállalja a próbatételeket: „Ez a kereszt / Csak az enyém” (Itt minden), származzanak ezek emberi kicsinyességből, önzőségből, meg nem értésből vagy akár a kisebbségi létből.
A ciklus írásai vegyes képet mutatnak: némiképp kilóg az anyagból a klasszikusoktól vett, szövegsűrítésre épülő „összegzés” című alkotás, még ha mondanivalója fontos is („idegen ország / sosem lesz haza”), és nem áll össze versegésszé. Ugyanakkor ügyes szövegbeli átgondolásokkal is találkozunk – például a „borul” ige kettős jelentésének tudatos alkalmazása a „térden” című alkotásban („borulj ég /… / borulj imára / térdre”).
Izgalmas írás – s talán a ciklus legerősebb alkotása – az Álom havában címet viselő költemény, melyben azt boncolgatja a költő, hogy mi történt volna a világgal, az emberiséggel, ha a megváltás-történet „defektet kapott volna”:
A következő ciklus (Zsákutca) központi témája a szerelem, a tépelődő boldogságkeresés, illetve a zátonyra futott kapcsolatok elemzése, a férfi és női lélek kettősségének bogozása. „A férfiak talán nem várnak csodát //…/ A nők talán csodára vágynak” – írja a költő, kiemelve, hogy a férfi többnyire csak elfogadni akar, a nő pedig adni (Erotika).
A vágy, a szerelem, a beteljesülés, a boldog egymásra találás mellett a kapcsolatok kihűléséről, a szakításról is lélekfacsaró sorokban beszél a Szürke: „Én öltem volna / Érted / De nem volt rá / Semmi szükség / Öltél te helyettem / Értem / És végül engem is.” (Múlt) Itt olvasható a kötet címadó verse is, amely a beletörődést, megnyugvást sugalmazó soraival remekül ellenpontozza más írások morbidabb, groteszkebb megközelítését:
A záró ciklus (Matematika) írásai eklektikusabbnak tűnnek, mint az előzőek. Többféle téma vetődik fel, s ha az itt közölt alkotásokban valami közöset, valami összetartó erőt kellene keresni, talán a veszteségek számbavétele lehetne az. Több vers is foglalkozik a mama elvesztéséhez fűződő érzelmi állapottal: „kifosztva állok / nincstelen / anyám elaludt / altatót dúdolok…” (Temető). Rendkívül jól sikerült, érzelmileg is erősen ható, de irodalmi értékét tekintve is kiváló munka a József Attila-parafrázis:
De a mindennapok apróbb veszteségei is itt kapnak helyet. Az erősödő magányérzés (Egyedül, Némaság), a tehetetlenség, a védtelenség (írni), a tévedések, a lekésett pillanatok (Csillaghullás), az elvetélt álmok okozta egyéni problémák mellett általánosabb kérdések is terítékre kerülnek (pl. az M. Lovász Noémi kiállításának margójára írott Szolyva című vers, mely a háború utáni időkben elhurcolt „félbeszakított élet”-eknek állít emléket).
Külön meg kell még említeni a jelenkori civilizáció poklát felvázoló költeményt, mely egy értékét vesztett, jövő nélküli, haldokló társadalom képével szembesíti az olvasót:
A kötetcím sugallta szürkeséggel szemben rendkívül színes életkép-elemeket tár elénk Lőrincz P. Gabriella. Versei az előző kötetekből már ismert vonalakat viszik tovább. A témavilág is szinte ugyanaz: Isten – szerelem – a jelenkor kihívásai és a múlt visszatükröződése. A szerző továbbra is a kötöttségektől mentes formákat részesíti előnyben – bár olykor enged a kísértésnek, és rímbe hajló sorokat is csempész a szövegbe. Négy-öt olyan vers került az anyagba, amely kevésbé kidolgozott, és amelyek nélkül talán erősebb, ütősebb lenne a kötet, de az így is érdekes, izgalmas olvasmány minden költészetkedvelőnek.
Oláh András
Lőrincz P. Gabriella: Szürke (Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest – 2016)
