A vidám és nemtörődöm nővér – Ştefan Manasia versei André Ferenc fordításában
Fotó: Fred Dwe
A vidám és nemtörődöm nővér
Ştefan Manasia versei André Ferenc fordításában
2077, Történelmek
(2077, Istorii)
tájkép Ana Dragunak
Még akkor is, ha a paradicsom völgyeiben
dzsungel van, hűvös és béke,
fürge patakok, rákok és
halak – ámbra és
gyémánt –, még ha a partok
hordják is a sivatagi lisztet és
a dűnék minden éjjel nőnek,
akkor is, ha nappal pazar
nők járják be
a zöld királyságot, hogy
aztán – lassan, elszálltan –
elaludjanak
a homok birodalmában,
akkor is, ha az egész
csak egy Pornó Opera
ígérete, amilyet
még nem látott a világ,
és nem elég rá a pénz, és a rendező
agyát egy daganat csócsálja, és
az operatőrök
eltűnnek a forgatás közben,
igen, megérte itt maradnom:
Faun vagy agyaggriff,
akit felemészt a kolera –
heverek a sátorban, és alaposan
lejegyzek mindent, mint Hérodotosz
egy másik korban.
A vidám és nemtörődöm nővér
(Sora veselă şi nepăsătoare)
És egyszer csak belépek a hullámos papagájok ketrecébe.
Ők megmutatják
megcsonkított tollaik:
Bácsi, minket hónapok óta
nem etetett senki,
kannibálok lettünk.
És ugye ez a selyemhernyó
polcok közt, a kígyók
és teknősök, a vega
krokodilok termében.
És ugyanez a befalazott garázsban,
ahol a nagy sügérek
akváriumokban élnek,
és beosztják a zsákmányt.
Könnyes szemekkel rohanok
a nyári konyhához.
A nő ott robotol,
nem is figyel a kiéheztetett macskára:
félholtan hever egy penészes kartonon.
Megetetem és dédelgetem,
kétségbeesetten, mert megint
el kell mennem, és a bárkát
a vidám, nemtörődöm nővér kezére hagynom.
Kényszerleszállás
(Aterizare forţată)
Sose hittem, hogy az ágak,
mint dühös karmok, képesek
verni az üveget. Hosszú,
nyúzott ujjak, még hosszabb
körmök döngölik
(tisztán és tébolyultan)
a tasnádi ablakot.
Az üveg könnyezni kezd,
ha azt mondom: „Ezek csak
a fenyő ágai, semmi több, robotocskám.”
A nagyobb, bonyolultabb felé:
„Felhívom a polgármesteri hivatalt, és
a következő viharig kivágják.”
Most süvít az utcán,
simogat a szél, simogatni
is tud. A felhők elhúzódtak,
mint szemről a szemhéj.
A redőnyökön át a napfény –
majdnem olyan jó,
mint bármilyen narkotikum.
Hova lett a természet
egykori arisztokráciája?
Lecsukom a laptopot,
a hálószobába indulok,
ráérősen, mint
egy pilóta
kényszerleszállás után:
feláll, és lakott települések
fényei fele indul,
még mindig az ejtőernyő zsinegeibe gabalyodva,
sántikálva a helikopter körül,
ami még nem robbant fel.
március 20. A Pussy Riot tiszteletére
(20 martie. Omagiu Pussy Riot)
Milyen kár, hogy Angela Merkel
nem Sigourney Weaver, még ma sem,
amikor csillagászati tavaszban
illatoznak a nárciszok,
és a vén méhkirálynő
üzembe helyezi petefészkét.
Gyümölcsoltó Boldogasszony. Március 25.
(Bunavestire. Martie 25.)
Jön, hogy
keresztet vessek,
ahányszor látom
tömegesen
keresztet vetni
a kamaszokat
a kilences
buszon.
Elhaladunk a
az ortodox templom
jobb oldalán/ ők
abbahagyják a szlenget
arra az időre, amíg végrehajtják
azokat a nagy és
fenyegető
kereszteket, mint egy
hadüzenetet.
Nepal (2015. ápilis 29.)
Nepal (29 aprilie 2015)
Egy indák és törmelékek alól
frissen előásott zombivilág.
A depresszió hegyek közt
hömpölygő kőfolyó,
de nem esik szó erről a tévéstúdióban,
ahol késő este hímringyók
arról papolnak, hogy a patriotizmus, a xenofóbia
vagy ki a hibás a nepáli
földrengésért. Semmi a fertőzött
hegyoldalakról (japán, európai,
kínai, amerikai hegymászókról): mindössze
néhány napra visszanyerik méltóságukat.
Ştefan Manasia: román költő, irodalomkritikus, a kolozsvári Tribuna című román nyelvű irodalmi-művészeti folyóirat szerkesztője. 1977-ben született Piteşti-ben. A kolozsvári BBTE-n szerzett román és angol irodalom- és nyelvtanári szakképesítést 2000-ben. 2008-tól a Thoreau unokaöccse elnevezésű kolozsvári román irodalmi kör alapító tagja. Több verseskötet szerzője. Az itt olvasható versek a 2015-ben megjelent A tiszta ég (Cerul senin) című kötetéből valók.
A versek fordításai az Ipoteşti-i Emlékház – "Mihai Eminescu" Nemzeti Oktatási Központ FILIT műfordítói táborában születtek, 2016-ban.
