Luzsicza István hosszú ideig dolgozott bírósági tisztviselőként és önkormányzati hivatalnokként, miközben a Magyar Napló külsős munkatársa is volt. Ezt követően évekig a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett. Az igazgatóság megszűnése óta ismét bírósági tisztviselő, emellett a Magyar Napló versrovat-vezetője és olvasószerkesztője. Mindenekelőtt pedig költő és kritikus, irodalomszervező.

Lassan negyedszázada ismerem őt, láttuk egymás gyermekeit felnőni, egymást pedig fél évszázadossá öregedni. Mindig is számíthattam rá, helyén a szíve és az esze, azon kevesek közé tartozik, akiknek nyugodtan hátat fordíthat az ember. A verseit mindig is szerettem, nekem nagyon bejön az a kesernyés humorú, hol megríkató, hol ironikusan nosztalgiázó seregszemle, melynek tablóját kezdettől fogva készíti, s mivel egyidősek vagyunk, amiket megversel: nemzedéki élményeink is azonosak vagy hasonlók. Dolgoz(t)unk is együtt itt-ott, lelkiismeretes és precíz. Örülök nagyon, hogy összesodort minket az élet. (Szentmártoni János)

épp akkor sokadjára is öregeimtől búcsúzkodtam

télközepi összefonnyadt avarmaradékot

gereblyézve az öreg diófa alatt:

lehet-e verset írni haláluk napjáról

Luzsicza István ritkán ír verset, és kivárja, amíg ezekből összeáll egy kötet. Nem az összes versét szeretné közreadni, hanem az adott gondolatkörhöz tartozó esszenciát, új minőséget teremtve a folyóiratokban szétszórt megjelenésekhez képest. Úgy lett ötvenéves korára kétkötetes költő, hogy a 2006-ban megjelent Az artista estére hazamegy című bemutatkozó kötet után 18 évvel, 2024-ben engedte útjára az Ágain megtart című második verseskötetét. Közben az elsőben megverselt ötéves kisfia felnőtt, ahogy a később született másik fia is, ő pedig fiatalemberből középkorúvá vált, megélve családi örömöket és azokat az első nagy veszteségeket, amelyekkel a legtöbben éppen ebben a két évtizedben szembesülünk.

Rónai Balázs Zoltán Egy középkori polgár című kötetének bemutatóján Luzsicza István kérdezte a költőt a Magyar Napló Könyvesboltban.

Egy húszezrest apánktól kölcsönkérni egy szutykos, novemberi napon – ez a költészet? Akár válhat költészetté ez a hétköznapinak tűnő gesztus is. Első ránézésre a Parnasszus vidékétől távol esőnek tűnik számos olyan téma, amely Luzsicza István Ágain megtart című kötetében megjelenik, a szerző azonban bebizonyítja, hogy hogyan lehet az emberi élet apró mozzanatait univerzálissá növeszteni.