Olvassunk kortársakat!
Olvassunk kortársakat!
Sokan élnek abban a tévhitben, hogy manapság az emberek nem olvasnak kortárs irodalmat. Miért van ez így, ha valóban ez a helyzet? Miért nyúlunk vissza egészen Petőfiig, ha irodalomról van szó, amikor ma is írnak verseket? Miért ismerik többen a Trónok harcát és Oravecz Nórát, mint Oravecz Imrét? A kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom irodalmi felolvasó délutánján André Ferenc, Borcsa Imola, Sárkány Tímea és Serestély Zalán erről is beszélgetett.
A kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében tartott író-olvasó találkozót a pályájuk elején járó szerzők felolvasással nyitották meg, így ízelőt kaphattak a jelenlévők a kortárs irodalom egy kis szeletéből.
Borcsa Imola, aki Sárkány Tímeához és Serestély Zalánhoz hasonlóan kézdivásárhelyi, többek között a Sugárutak (https://www.helikon.ro/sugarutak/)
című írását olvasta fel. A novellában egy olyan disztópikus világ tárult a közönség elé, amelyben a függetlenség hirtelen „szakadt a székelyek nyakába”, s ahol Kézdi székely fővárosként jelenik meg, mindez kissé ironikus, élcelődő módon, sok helyen összecsengve a jelennel.
A felolvasást követő beszélgetésben André Ferenc fontos problémákra hívta fel a hallgatóság figyelmét: manapság a középiskolás diákok zeneórán énekelni, rajzórán rajzolni tanulnak, azonban irodalomórán csak kevés gyakorlati oktatásban van részük, és alig találkoznak kortárs szerzők alkotásaival.
Sárkány Tímea ezt megcáfolva kifejtette: ez nem teljesen igaz, mert ő épp a magyartanárnőjének köszönheti, hogy jelenleg is irodalommal foglalkozik, hiszen a középiskolás évei során mindig terítéken voltak a kortárs írók és műveik.
Ezt követően a közönség soraiból szólalt fel valaki, mondván, hogy talán azért foglalkozunk még mindig Petőfi Sándor és Arany János írásaival, mert azok értelmezésére volt kétszáz évünk, míg a kortárs irodalmat még csak most kezdjük ízlelgetni. Adódik tehát a kérdés, hogyan lehetne közelebb vinni a kortárs irodalmat a fiatalokhoz. Serestély Zalán szerint téves az felfogás, amely szerint ma a fiatalok nem olvasnak korunkbeli irodalmat, hiszen, mint mondta: „rengeteg könyv jelenik meg ma is, és azokat nagyon sokan olvassák.” Sárkány Tímea úgy véli, a verstanulás hatékony módszer lenne a probléma orvoslására, mivel azzal, hogy az ember verseket tanul, magáévá is teszi őket, és ezáltal ’hasznosítani’ tudja a mindennapi élethelyzetekben is. André Ferenc szerint a felolvasóestek, workshopok és kreatív műhelyek kiváló lehetőséget biztosítanak a kortárs irodalom megismerésére.
A meghívottak azt is körbejárták, mi lehet az oka annak, hogy többen ismerik például a Trónok harca vagy az Éhezők Viadala című könyvsorozatot, amelyek tömegirodalomnak számítanak, mint Oravecz Imrét vagy Nádas Pétert, akik viszont már a szépirodalmat képviselik. A válasz talán abban rejlik, vélte Sárkány Tímea, hogy az említett könyvek könnyebben elérhetőek, és sokkal inkább ott vannak a köztudatban. Míg ezzel ellentétben a szépirodalmi kör sokkal zártabbnak, „külön világnak” tűnhet, ahová sokan azért nem jutnak be, mert nem tudják, valójában kit is kell és érdemes keresni.
Az irodalmi délután újabb kör felolvasással zárult, amelyben a jelenlévők meghallgathatták többek között Serestély Zalán Nekem az én anyám című versét.
Kovács Ágnes
