Citruspillangók – Nagypál István és Pataki Tamás versei
Nagypál István
Kambodzsai anziksz
Henri Mouhot fiktív levele
A templom előtt ülök, a lábam
a vizesárokba lóg, mögöttem
egy francia éppen fotót készít
Angkor főtemplomáról, amin
nem láthatod a citruspillangókat,
mert beleolvadnak a fekete-fehér
háttérbe. Vörös foltjaik, akár
a láthatatlan khmer férfiak és nők
szemei. Kambodzsa őslakóival
Charles a misszión dolgozik, nekem
az expedíciót kéne előkészítenem,
de a begyűjtött, elszáradt bábok
a sátrunkra, az otthoni civilizáció
törékenységére emlékeztetnek.
Pataki Tamás
Szeress Honoluluban
hawaii rózsák édes bűze,
valami koktélt szürcsölök
hullámzik a nők hasa
tűzijáték s a szex szaga
és te hol vagy?
mért nem pofázol?
hisz végre együtt
nyaralunk!
gyorsan pakoltam...
a bőröndömben te
is elfértél angyalom
a sampon és a fogkefe
a kezed és a letépett bimbók
a jégszőke fejed is hoztam
a fűrészem is bepakoltam!
veled nyaralok, angyalom
pofázz hát, ez nem a Balaton
véres panoráma sebe a hold
kicsúszik kezemből szemgolyód
ide vágytál, velem háltál
mind a tíz az ujjam
szopogatom
(Honolulu környékén, 2017-ben)
