Gyerek és próbababa
Gyerek és próbababa
Varga Melinda verses beszámolója György Alida Bretteréről
Átlagos kolozsvári hétfő,
enyhén tavaszias pír a skizoid tél arcán,
az évszakok bioritmusát megbontja a többtudatúság,
egyre mélyülő gleccservölgy választja el egymástól
a szmogos, tavaszos és a csikorgó, fülfagyasztó januárt,
találkozási pontjaik nincsenek, mintha két külön hónap lenne,
egyre mélyülő árok tátong, szélein zavart, idegbeteg légáramlatokkal,
elkeseredett, viharvert nyomorúsággal.
Kaotikus 2017-et írunk.
A bretteri atmoszférát André Feri bravúros szójátékai,
Bréda Ferenc melltartópántokat szétkapcsoló pillantásai,
Horváth Benji démontetoválásai hatják át,
bár most Feri a szójátékokkal fukarabb,
csupán a kör végén gurít el egy-két frenetikus poént.
Az esten ezúttal a próza és a hölgyek dominálnak,
a felolvasás élvezetes, a narrációt erősíti,
Sárkány Tímea esszéje kimeríti a vitaindító fogalmát,
ösztöndíjra gyúrhat a költő, ekképp olajozza meg klaviatúráját
a szemináriumi dolgozatok vészesen közeledő idényére.
bankák, rézfaszú baglyok, az Apátok és egyéb szörnyek,
mesebeli figurák, na meg a karácsony, traumatikus élmények,
néhol olyan fogalmak, amelyeket inkább csak látatni, érzékeltetni
kellett volna, töltik ki a jól megkonstruált corpust.
Gender-probléma a zöld és piros nyalókával, nem derül ki,
szándékos utalás, vagy csak belerondították a kontextusba.
A Bizonyítékban egy próbababa szemszögéből
olvasunk a kisajátításról, eltárgyiasításról, erőszakról,
falu–város, szépség–szellem ellentétéről,
a szövegben transzhumán szelek sejlenek fel.
A vita dominátorai Horváth Benji, Csuszner Ferenc,
Okos Attila, Ilyés Zsolt, Kali Ágnes,
Bréda Ferenc, Karácsonyi Zsolt, Szántai János.
A szerzőnek a gyermeki perspektíva megerősítését,
a próbababa-hős saját nyelvét, amelyen hitelesebben
szólhat a traumáiról, a traumabeszéd töredezettebb voltát,
a nagy szavak, jelzők, barokkos mondatok kiebrudalását tanácsolják.
A heves párbaj első köre után az idősebb, veterán bretteresek
adnak hangot véleményüknek,
Szántai vitarondítónak aposztrofálja Tímea esszéjét,
amelyben túl sok a belemagyarázás,
nincsen itt semmiféle gender,
a nyalókát a gyerekek kicserélik egymás között,
botorság a fiús és lányos cukorka – véli ő.
A prózanyelv működik, de a próbababás szöveg
csupán vaginamonológ, nem nő történetté.
A bretteri szinthez képest elégséges,
más szintekhez képest vékony ez a próza,
lombozza le a szerzőt Karácsonyi Zsolt,
többször emlegeti Rilkét,
nem csoda, ha a szegény szerzőnek
traumatikus élményei lesznek ezután
azzal a fránya Rilkével.
Bár a kör nem élet és halál kapuja,
mégiscsak babra megy a játék,
a füst fölfele száll, de csak a purgatóriumig.
Bréda Ferenc szerint a szerző nem is sejti,
mennyire komplex mindaz, amit művel,
a baba-motívum Balzac Szamárbőrére
és Oscar Wilde A boldog hercegére emlékezteti,
Alidának semmi oka csüggedésre eme elegáns társaságban.
