Nem kicsinység – színházcsinálás kicsiben

Egy maroknyi tizenéves színházat csinál hétről hétre a nyári kánikulában: a Penna Írósuliból kinőtt Budai Drámaíró-színjátszó Tábor előadását néztük meg a Tranzit Café hűs szelekkel átjárt teraszán.

Ha azt mondja nekem valaki, hogy tizenéves kölykök nem egészen egy hét alatt megírnak, összeraknak és előadnak egy színdarabot a tikkasztó nyárban, mindezt végtelen lelkesedéssel és nem utolsósorban tehetséggel, akkor leginkább el sem hiszem – de most a saját szememmel láttam a Budai Drámaíró- színjátszó Tábor produkcióját. A Tranzit Café hűs és hatalmas teraszán elhelyezkedve (innen startolt két hete az Arany-busz), szülők és nagyszülők karéjában arra gondoltam, kevés megnyugtatóbb dolog van annál, mint ha az ember kiskamasz gyereke nemcsak hogy értelmes elfoglaltságot talál magának nyárra, de még a kreativitása is kibontakozik. 

 Színpad a szabadban

Ez a kis színházi tábor az Abody Rita író-kritikus alapította és vezette Penna Írósuliból nőtt ki, amelyre pár éve figyeltem fel, és elmentem a csapattal egy jó kis palackdobálós programra, amikor is a Dunán bocsátottuk útjára a gyerekek műveit. Azok a srácok már rég felnőttek azóta, számomra, képzeletben, ők is valahol elhajóztak a Duna hullámain, és javában publikálnak, talán még itt, az IJ Debüt rovatában is. Akiket most láttam, már friss hajtás, legfiatalabb tagjuk tizenegy, a legidősebb tizenöt, de érettségben részemről megérdemelnek egy mini-érettségit. Abody az a fajta alkotó, akinek saját energiái valahogy újjászületnek a „gyerekeiben”, és ez a fajta feloldódás lerí róluk – mint mesélte, volt olyan, aki szorongva csak megnézni jött egy napra a tábort, aztán persze ott ragadt, és most ő is tündökölt a sebtében összeállított színpadon.

Sáringer Anna és Balog-Ficsor Klári 

A Budai Drámaíró-színjátszó Tábor az írás mellett elsősorban az élő jelenlétre koncentráló színészképzéssel foglalkozik, persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy miniszínészeket gyárt a szórakoztató biznisz számára – sőt, épp ennek visszásságairól szólt pénteken előadott darabjuk. A mulattató drámaírás mellett az improvizáció, az artikulált testnyelv, a mimika és beszélt nyelv kialakítása, a spontán szövegmondás áll a programjuk középpontban, tehát mindaz, ami a gyerekek érvényesülését a való életben is segíti, önbizalommal tölti el őket. A mai kor a tizenéveseket a vizuális információk tömegével és párhuzamos feladatokkal bombázza, s itt a játékos gyakorlatokkal megtanulják helyesen felhasználni és szelektálni ezeket. Így a színházi jelenlét egyben az életben való jelenlét előzetese is. És akkor még nem beszéltünk a slam poetryről és slam artról (már ilyen is van, ez egyfajta spontán, több műfajú alkotás), valamint a rapről, amelyben szintén kibontakozhatnak a fiúk-lányok, sőt bevezetik őket a felnőtt alkotás lehetőségeibe egy társstúdió, a Szép Galéria segítségével. A produkciók kivitelezésében Szigeti Zita színész-slammer segíti a csapat munkáját. 

Tiszai Laura és Bognár Lulu

Mint megtudtam, a srácok kétharmada visszatérő vendég a táborban, és sokszor hoznak barátokat, rokonokat is. A titok, hogy az ideiglenes társulatban mindent a gyerekek saját képzeletére bízva alakítanak ki: ők találják ki a szerepeket, a párbeszédeket, díszleteket, jelmezeket, ezért nem „idegen” anyaggal dolgoznak, hanem azzal, ami belőlük természetesen fakad. Így lehetséges az a bizonyos „csoda”: hétfő reggeltől péntekig elkészítenek és színpadra is állítanak egy 30-40 perces színdarabot. És itt következett a számomra legrokonszenvesebb vonása az egész projektnek: a Tranzit teraszán az Abody Rita otthon felhalmozott, művészi kacattárából összerakott pódium – a drótra fellógatott abroszból készült függöny, az apró öltözőt imitáló tükör és felfordított asztalka, a többfunkciós gyöngysor, és a mókás ötletekkel életre keltett néhány négyzetméter. Ennek az otthonosságban aztán végtelenül szeretnivaló a hosszú dívaruhához felhúzott tornacipő, a saját laptop mint díszlet, vagy az alkalmi függöny mögül kihallatszó, felhevült sutyorgások, mert a függöny valamiért azt a képzetet kelti a játszókban, hogy mögötte már egy elszeparált világ kezdődik. 

Függöny előtt és mögött - Zékány Brúnó

A frissen előadott mű a mai showbiznisz világában játszódik: Olivér, a cinikus, kiégett menedzser fiatal, tehetséges főszereplőket keres egy darabhoz, és az enyhén levitézlett, egykor ünnepelt, gazdag  primadonna (Anna) lefizeti, hogy ő kaphassa a főszerepet. A tehetséges, ám szegény énekes testvérpár (Laura és Lulu) így kimarad a darabból, ám a promóciós munkákra felbérelt fiatal riporter (Brúnó) állást szerez nekik egy kultúrjellegű bárban. A fordulatos bonyodalmakat követően Anna az öltöztetője, Klári tanácsára eldönti, hogy inkább producer lesz, és elvállalja a fiatal, tehetséges testvérpár támogatását, Brúnó pedig mint riporter elkötelezi magát az igazság mellett. A gyerekek saját nevükön alakították a szerepeket: a primadonnát Sáringer Anna, az öltöztetőnőt Balog-Ficsor Klári, a menedzsert Baranyai Olivér, az énekes testvérpárt Bognár Lulu és Tiszai Laura, a riportert Zékány Brúnó.  

Abody Rita átadja az okleveleket

A meghajlás és taps után okleveleket is átvehettek – mint Abody elmondta, itt mindenki csak jeles bizonyítványt kap (és ennek érvényességét nincs is okunk megkérdőjelezni). Az alapító-szervező az előadás előtt azzal vezette fel a produkciót: a színház illúzióteremtés; mindegy nekik, hogy egy kávéház teraszán játszanak alig néhány eszközzel és kellékkel, vagy színházban. És ott, a hevenyészett nézőtérré alakított napozószékeken ülve megmártózhattunk a legjobb fajta illúzióban.

Szöveg és fotók: Laik Eszter

Kapcsolódó anyag: Irodalom a palackban

További képek a galériában!