Fegyvertény

Negyvenezer testvér*

A szél zörgette a virágokat,

amiket az asztalra tettem,

akkurátusan rendezgettem a vázában őket,

amíg beléjük nem kapott a haszontalan,

mintha a belsőmből marta volna el a rendet.

Közben arra gondoltam,

ki fog megszólalni helyettem,

beárnyékolva félelmével

az oszlopok közt sötétedő eget,

nem márvány-fehéren,

szürkén, akár a közelgő vihar,

meglepetésszerűen toppanva a házba,

mint váratlan vendég.

Tépett háló a fény,

falevelek akadnak fent rajta,

a fekete nyár örvénylik,

különös módja ez a várakozásnak.

Változás

Úgy lett amint vártam,

összemosódtál bennem másokkal,

látom az árnyékodat lehullani,

és megnő tőle a hatalmam.

Titkolom, mennyire értek

a bennem megépült térhez,

tiszta, világos, magja van.

Ott, ahol elsötétül

a tekintetem, kezdődsz el te.

Fák suttogásává esel össze,

parányi leszel, metaforákra

felfűzhető fogalom,

nyugodt, mint az esti erdők,

s mint a gondosan

bekerített otthonom.

Apró dolgokat

veszek magamhoz,

beismerem,

tetteim csak

motorikus mozdulatok.

Megremeg a hangom.

Az erdő sűrűjéből kiszűrődik,

mit mondtál,

amikor fogtad a vállam.

Szellemeket rakok össze belőle.

Előbb fák suttogásából, majd

az ágak közül kiszűrődő fényből.

Néha jó kedvem lesz tőlük

nem békesség ez,

csak kíváncsiság, játék,

közben tanulok nem visszanézni.

Fegyvertény

Olyan vagyok,

mintha nagy lelkem lenne,

pedig csak a helyeket tudom felismerni,

amikor ideiglenesen belém költöznek.

Eltitkolt barátod vagyok,

aki tiszta szállást készít

minden szépnek és jónak.

Csodálkozom, ha helyetted

ismeretlen vendég

bérelné ki a kényelmes szobát,

de csodálkozásomat

már megtanultam elrejteni,

azt hiszem ez a szenvtelen tekintet,

amit mindenekfelett magammal hordok,

fegyvertény, csőre töltött revolver.

Homlok

Bekötik a szemem.

Bizonytalan lépések a dolgok,

diszkrét gyengédségüket keresem,

mint homlokomon az értelem jegyét.