Erzsébeti vasárnap – Kalász István novellája

A két nyomozó hallgatott. Szóval vasárnap hajnalban kelt. Ilyenkor csönd van, tud figyelni, összpontosítani, mondta a lány. A regényhez nyugalom kell, a regény nem pottyan a földre, mint a kavics, a regényhez csönd kell, erő, szívósság és szabadság, és ő aznap kezdett bele a regénybe, írt hajnalban, amikor… A két nyomozó figyelt. És bejött az anyja, mondta a lány, és mondta, hogy beszélni akar.

De volt ott egy másik elem is, mely gyakran felbukkant,

és nem volt könnyen azonosítható. Harag, így neveztem.

 Virginia Woolf: Saját szoba

A lány végre megszólalt, és ezt mondta: Mert dühös lettem.

A szoba, ahol a lány ezt mondta, a rendőrkapitányság második emeletén volt. Kint, a folyosón kávéautomata állt. Mint egy amerikai filmben. Olcsó, vacak kávéval, pedig olasz eszpresszót hirdetett a gép. Két nyomozó ült a lánnyal szemben. Az egyik, A. nyomozó (ősz hajú, ötvenvalahány éves) az asztalra tett három fényképet. Nézze a képeket, mondta a másik, B. nyomozó (huszonöt éves, nőtlen), nézze, mi történt, nézze csak! Itt a fényképeken. NÉZZEN oda!

A nyomozás követelményei: jogszabályok betartása, betartatása, eljárásban érintettek jogainak biztosítása, elfogulatlanság, az enyhítő és a súlyosbító körülmények feltárása, és minden részlet gyors felderítése, mert az idő múlásával csökken az esemény pontos feltárásának lehetősége.

B. nyomozó legyintett. Felállt, kiment a szobából, elment a folyosó végéig, bement a mellékhelyiségbe, vizelt, rágyújtott. Telefonján megnézte a netes bűnügyi hírportált. Két baleset, egy rablás a pályaudvarnál, egy verekedés. Este volt, B. nyomozó két napja nem aludt, enyhén szédült a fáradtságtól.

Ha valaki a kihallgatás során feltételezi, hogy egy állítás igaz, vagy azt szeretné, hogy igaz legyen, azokra a dolgokra és megjegyzésekre figyel, amelyek erősítik igazában. A személy jobban emlékszik ezekre a dolgokra, míg azt, ami ellentmond vágyának, elfelejti.

Miért tette?, kérdezte A. nyomozó a lánytól a szobában. A lány hátranyúlt, megdörzsölte a tarkóját, a nyomozó pedig arra gondolt, hogy mit jelent ez a mozdulat, milyen érzést fejez ki. A lány megint azt mondta, hogy dühös lett, értse már meg. Közben B. nyomozó kávét ivott a folyosón. És arra gondolt, rossz kávét ad a gép. Hígat, gyengét, poshadt vizet. Ettől nem lesz éberebb. Bent A. nyomozó azt kérdezte a lánytól, hord-e kést magánál. Mert ő megértené, ha lenne nála tőr vagy kés. A metróvégállomás veszélyes, a busz sem jár, este kihalt a környék, a hátsó parkolóban drogosok vannak, pedig vannak kamerák, de ez nem érdekli a bűnözőket, és egy fiatal nő egyedül… A sötét utcán könnyű préda. Van kése? Vagy villája? Vagy csavarhúzót hord magánál? Mi jut a késről eszébe? Ezeket kérdezte A. nyomozó. A lány elismételte, régebben paprikaspray volt nála, de most a szoba miatt lett dühös, az ő szobájáról van szó. Azért volt dühös. B. nyomozó ekkor lépett be a folyosóról. A lány azt mondta, hogy a saját szoba fontos, a szoba kell az élethez.

A nyomozók a kihallgatás során a bűncselekménnyel összefüggő és közömbös hívószavakat mondanak, felkérik a kihallgatottat, hogy egy-egy szó elhangzása után közölje az eszébe jutó gondolatot. Ha a bűncselekménnyel kapcsolatos hívószavak esetén hosszabb a reakcióidő, a kihallgatottnak élményen alapuló ismerete van az ügyről. És amit rejtegetni akar, azt kell kutatnia a jó nyomozónak.

Abban a szobában van mindene, mondta a lány, ott van a szekrénye, az ágya, a polc a könyveivel, ott a notebookja, két hónapja vette, dolgozott este a telepi boltban, és ott az íróasztala. B. nyomozó figyelte a lány kezét. Remegett. A lány ekkor azt mondta, arra kéri a rendőröket, hogy holnap folytassák a kihallgatást, ő már gondolkodni sem tud, olyan fáradt.

A kihallgatásra huszonnégy órán belül sort kell keríteni. A gyanúsítottat figyelmeztetni kell a vallomás megtagadási jogára, amennyiben nem figyelmeztetik a kihallgatás megkezdésekor az illetőt, a vallomás nem lesz figyelembe vehető a bizonyítás során. A gyanúsított jogai: a védelemhez való jog, az észrevételezési jog, a jelenlét, az indítványozási jog. Aki kérdez, az pedig el akar jutni arra a pontra, ahol nincs több kérdés.

A lány azt kérdezte, miért két férfi hallgatja ki, a nőnek női rendőr jár, nem? A. nyomozó erre azt mondta, tehet panaszt, majd jön női rendőr, de ma tüntetnek a városban, a belvárosban nagy a tömeg, ott vannak a kollégák, tette hozzá B. nyomozó. De ezt a beszélgetést magnóra veszik, sőt videóra is szokták, a videó a legjobb tanú, ezzel nem lehet csalni. Ez a könyörtelen emlékezet, mondta B. rendőr. Kér-e a lány kávét? A lány azt felelte, elege van, kimerült, elmondta, hogy dühös lett. Vigyék le a cellába, zárják be, egyedül akar lenni. A két nyomozó felnevetett, a rendőrség nem így működik, mondta végül B. rendőr, itt beszélnie kell. A lány üvölteni kezdett, hogy ezért lett akkor dühös, ezért… Hát nem értik? Éppen azért, mert nem maradhatott egyedül. A szobában. Ekkor A. nyomozó azt mondta, ha nem kussol, kap egyet a képébe.

A lány, az anyja és mostohaapja élt a lakótelepi lakásban. Kezdetben. A lakás a kilencemeletes épület földszintjén van, a szobák sötétek, dohosak, az előszoba szűk cső, itt a vécé, a főzőfülke méretű konyha, innen nyílik a nappali, a nappaliból a két kisebb szoba. Az anya leginkább a konyhában főz vagy a nappaliban nézi a tévét, beszélget a szomszéddal, az egyik hálószoba műhelynek van berendezve, az anya és a mostohaapa itt szerelik össze a műanyag játékot a kínai megrendelőnek. Kis robotokat, autókat, babákat. A plafonig zsúfolt zsákok között. A kínai férfi kétszer jön egy hónapban, nem beszél, átveszi az árut, készpénzzel fizet. Hozza az újabb alkatrészeket, viszi az elkészült árut, így megy ez. A másik szoba a lányé.

Hogyan kezdődött, miért lett dühös, kérdezte végül B. nyomozó. A lány azt felelte, zajmentes szobát akart, és hogy ajtó legyen rajta, zárható ajtó! Ennyit akart. A zár a függetlenség jelképe. A nyomozók felröhögtek… a rendőrségen ezt másképpen látják, a zárt ajtó nem a szabadságot jelenti. A lány megrántotta a vállát, mondta, hogy ő író akar lenni, és a rendőrök ezt nem értik. És dögöljenek meg. Mindenki dögöljön meg. Mindenki.

A kihallgatás célja, hogy a gyanúsított elismerje bűnösségét, feltárja a cselekmény elkövetésének okait. Szükség esetén a kérdéseket meg kell ismételni, időt hagyva az értelmezésre a kihallgatott számára.

Mert sokan voltak a lakásban, suttogta a lány. Nem volt soha nyugalom. Az a hátsó szoba… arról volt szó. A lány bátyja elköltözött öt éve, elment egy nőhöz, az a nő rendes volt, de a bátyja nem bírt magával, felszedett egy másik nőt, a nő húgát, kiderült a dolog, akkor a bátyja eljött attól a nőtől, otthon lakott, a mostohaapával együtt nézték a tévét, ittak, röhögtek, és a báty felszedett megint egy nőt. Ez a nő férjnél volt, ő délelőtt a gimnáziumban volt, mondta a lány, ezek meg szobájában, az ágyán. Ő meg a szerelemről akart írni, de hát így?, mondta a lány, így hogyan lehet a szerelemről? Egy összerondított, széttúrt ágy mellett? Értik? Dühös lett…

Az elkövetők két csoportra oszthatók: racionális és emocionális elkövetőkre. Az emocionális elkövetőnél a bűncselekmény feszültséget, lelkiismeret-furdalást okoz. A megértés, a lelkiismeretére hivatkozás kedvező benyomást tesz rá, ezért nagyobb a valószínűsége, hogy a tettes együttműködik.

Az írás önvédelem, kérdezte B. nyomozó, vagy mit gondol az írásról? A. rendőr csak nézett, halkan kérdezte, hogy mire jó ez, ez egy kihallgatás, nem művészeti szakkör, és egyre a fejét rázta, aztán intett, tartsanak szünetet. Kihúzta a fiatalabbik nyomozót a folyosóra. Elmondta, tudja ő, hogy a báty részeges, hogy a mostohaapa sem dolgozott, a lány sem tanul jól, de egyetemről, híres regényről ábrándozik. És miért nem a bátyja kapta azt a rohadt szobát? Az elsőszülött! Ha már visszajött? A lakás tele volt vérrel! Nézze csak meg a fényképeket. B. nyomozó vállat vont, azt mondta, iszik még egy kávét, pedig hát ez a gép barna vizet ad, szóval iszik egy kávét, aztán menjenek vissza, és ő csak arra gondolt az előbb, hogy a lány magára akart maradni. Egyedül. És az írással védekezik. Ebben a rohadt, zakatoló világban. A. nyomozó felnevetett, megkérdezte, a kollégája titokban verseket ír-e, mert olyan lírai megállapítás ez a za-ka-to-ló világ. Ugye kamaszként ő is írt egy lánynak verset, meg novellát is a haldokló nagyanyjáról, ott feküdt a kanapén, nem jött az orvos… fuldoklott, de emiatt nem ölt meg senkit, mondta A. nyomozó. Nem érzéketlen ember ő.

Amikor nem lakott otthon a bátyja, nem félt, nem gyűlölt, mondta a lány, akkor részegítően szabad volt, igen, és a rendőrök ne mosolyogjanak gúnyosan ezen a jelzőn, hogy részegítően, mert van ilyen. Részegítően szabad. Akkor ő bezárta a szobaajtót, olvasott, netezett, írt. Nézett ki az ablakon. Nézte az öreg nénikét, figyelte a szerelmespárt a padon, látta, hogy a lány jobban szerette azt a fiút, igen, nézte a parkolót, az embereket, a hajléktalan bácsit a játszótér mellett. Figyelt, miközben elvált tőlük, de úgy, hogy mégis velük volt. Érthető, kérdezte a lány, hogy mit jelent a szoba? Elválni, de mégis ott lenni? És most fáradt, elege van, aludni akar, csöndet akar, mondta a lány, zúg a feje, vécére kell mennie, szeretne maga lenni, kérem… engedjenek.

B. nyomozó megkérdezte, mi volt vasárnap. Mesélje el lassan, van időnk, minden részlet fontos lehet, mosolygott biztatóan a lányra, és a lány azt mondta, jó, bár fáradt, de… Tehát aznap kezdte el írni a regényt. Egy disztopikus történetet, mi mást. Egy emberről, aki nem megy ki a szobájából, aztán mégis. De kint nem jó. És éppen aznap, vasárnap reggel jött be hozzá az anyja, hogy… A két nyomozó hallgatott. Szóval vasárnap hajnalban kelt. Ilyenkor csönd van, tud figyelni, összpontosítani, mondta a lány. A regényhez nyugalom kell, a regény nem pottyan a földre, mint a kavics, a regényhez csönd kell, erő, szívósság és szabadság, és ő aznap kezdett bele a regénybe, írt hajnalban, amikor… A két nyomozó figyelt. És bejött az anyja, mondta a lány, és mondta, hogy beszélni akar. Illetve beszélniük kell. Arról, hogy a bátyja átveszi a szobát. És mostantól a lány alszik, lakik a kanapén. De ez nem olyan nagy baj, ott is van egy asztalka, a notebook elfér rajta. A két nyomozó hallgatott. A lány arról beszélt, hogy azt mondta az anyjának: ír. Így ismételte egyre: Írok, anya. Érted?De az anyja csak tovább mondta, a testvére bajban van, és… Aztán mi lesz abból, ha te írsz?

A kihallgatási módszer célja az, hogy nyitott kérdésekkel indítson, mint például: „Mit csinált ön vasárnap?” Majd ezeket a kérdéseket speciális kérdések követik, mint például: „Használta bárki a notebookját vasárnap?”. Mindezt a kihallgató úgy hajtja végre, hogy közben nem derül ki, milyen bizonyítékok állnak rendelkezésére. Ilyenkor jellemző, hogy az igazat mondó kihallgatott spontánul, sarkallás nélkül vallja be a notebook használatát, a hazudozó személy viszont lelki nyomás ellenére sem vallja be, inkább tagadja az állítást.

A. nyomozó sóhajtott, éppen most kellett ennek a lánynak a vallomást elkezdenie. Éppen akkor, amikor ő be akarta fejezni a kihallgatást, végre mehetett volna haza. Elhagyatottság, ez lesz a regény címe, mondta a lány, és B. nyomozó mosolygott, tetszik neki, mondta, szép cím. Miről szól a regény? A lány azt mondta, arról, hogy egy ember nem találja az élet értelmét… A. nyomozó erre felállt, és mondta, hogy eleget hallott, csöngetett, hogy vigyék le a lányt.

Tíz órakor jött a bátyja, mondta a lány, és szólt, pakoljon ki. Sajnálja, de mennie kell, ma átveszi a szobát. Ő pedig azt mondta, nem és nem, ezt kiabálta, és a bátyja kiment, beszélt az anyjukkal, hogy négy hónapja alszik a kanapén a nappaliban, hogy eddig nem panaszkodott, de jár neki a szoba, van barátnője, erre ő bezárta az ajtót. A bátyja meg rázta kintről a kilincset, gyere ki. Gyere ki! Ő nem ment, ült a zárt ajtó mögött, egy üvegbe pisilt, próbálta írni a regényét, szó volt benne a tanárról, aki ámokfutó lesz, aztán látta, hogy délután elment a bátyja, az anyja hazulról. És akkor kiment. A nappaliban a mostohaapja nézte a tévét. És azt mondta, hogy adja át azt a rohadt szobát, mert… Ebben a pillanatban érkezett vissza a bátyja a nővel, és mondta, hogy akkor ők bemennek a szobába. Igen, azért mennek be, a nő vihogott, bement a szobájába, rátette a táskáját a notebookjára. A mostohaapa röhögött, az a rohadt tapizós disznó, a tévében is nevettek, és ekkor rátört a lányra a harag. Az a rettenetes harag, mondta a lány, és kiment a konyhába, kihúzta a fiókot, vagy nem is, mert a kés már ott feküdt az asztalon, és akkor… Nézze a képeket,mondta A. nyomozó. Mindenütt vér-vér-vér. Ezt maga tette, és ennyi elég. Van bizonyíték. A lány nevetett, azt mondta, a vereség haragot szül, a rendőrök nem tudnak semmit. Semmit arról, hogy ő hogyan jutott el idáig. És szeretne végre egyedül lenni, és reméli, hogy a keserűsége lassan sajnálattá, türelemmé alakul.

Ekkor jött két rendőr, fogták a lányt, levitték az alagsorba, a cellába. B. nyomozó pedig azt mondta, hogy nem így kellene. Ezt. Csinálni. Mert most magára hagyták a gyanúsítottat.

A. nyomozó egy órával később a felesége mellett feküdt. A nő kérdezte, milyen volt a napja. A férfi azt válaszolta, hogy nehéz. Volt egy ronda ügy, vérengzés, a külvárosban, Erzsébeten egy fiatal lány leszúrt három embert. Miért, kérdezte a nő. Mert, mondta A., rettenetesen haragudott.

Másnap reggel a munkába érkezők szétverve találták a kávéautomatát.