Tizenhat történet női sorsokkal, különböző élethelyzetekben és életkorban, nemcsak női olvasóknak. Az átlátszó nő kontúrjaiból kínosan ismerős, főként nőket érintő problémák rajzolódnak ki, melyekről nem szívesen beszélünk. Inkább átnéznénk rajtuk.

Az ördögszekér a western filmek örökös statisztája, az elhagyatottság halhatatlan jelképe – és valahol a késői kalandvágyé is, mert csak pusztulása után vág neki a világnak, amikor kiszáradt gyökerei elengedik a talajt.

Az első, ami eszembe jut Lőrincz P. Gabriella Történetek az árnyékból című vékonyka, ám annál töményebb novelláskötetéről, zsurnalisztikai közhely: kíméletlenül leszámol az igazságos, hősies háború mítoszával. A második: létezik még egyáltalán bárki fejében ez a mítosz a… bármelyik háború óta?

Sok éve, megboldogult lapszerkesztő koromban főszerk-utasítást követve zabolát próbáltam kötni állandó színikritikusunk tollára, mondván, ragaszkodjon – ha teheti – a megbeszélt karakterszámokhoz. Mert hát főszerkesztőtől tördelőig mindenki szereti, kiváltképp printesetben – s talán még az olvasó is –, ha egy adott téma a lap oldalának állandó helyén található, megszabott terjedelemben, s nem nyúlik bele a hirdetéseknek fenntartott keretbe.

A 2020-as év sikerkönyve, a Balaton után itt van Kiss Noémi újabb novellás kötete, a Karácsony a Dunán. Az írónőt idézve: „A Balaton és a karácsony talán utólagosan jó írói szimbólum, mindkettő szünidő, szünet, kikapcsolás, kilépés.”1 Tehát ismét egy vízhez és ismét egy a hétköznapok ritmusát megbontó ünnepi, nyugalmi időszakhoz kapcsolódó könyv.

Gáspár Ferenc azért beskatulyázhatatlan, mert mindig képes megújulni, arra viszont már nehezebb válaszolni, hogy melyik műfajban erősebb, hiszen a történelmi témákban és az abszurdban legalább olyan otthonosan mozog, mint egy szürreális környezetben, vagy épp az ifjúsági regények világában. Az író már korábbi köteteiben is bizonyította, hogy lebilincselő elbeszélő, és ez az Összhang esetében sincs másként. A kötetben huszonhat novella található, amelyek első olvasatra regénytöredékeknek is tűnhetnek.

Ha kulcsszavakat kellene keresni Mezey Katalin novelláskötetéhez, akkor az egyik feltétlenül a kiszolgáltatottság lenne, hiszen szinte valamennyi írásában jelen van az az emberi dráma, ami a függőséget állítja középpontba – képviselje ezt a hatalom, a munkahelyi főnök, a rigolyás szomszéd, a járvány, vagy legyen szó csak szimpla családon belüli alárendeltségről. Az említett negatív érzelem mellett azonban markánsan megjelenik a szeretet biztonságérzetet, kapaszkodót, reményt nyújtó pólusa.

Szép lassan kizárta magát mindenhonnan. Kiközösült valahogy, pedig ezt biztosan nem akarta. Ki, mert nem dicsekedhetett, nem büszkélkedhetett semmijével, nem, mert akkor lebukott volna. Senkinek se mondhatta, hogy nekem lányiam futnak. Csak neked mondta el, és neked is csak múlt időben, hogy ez volt. Strici volt.

Az érkező polgármestert meglátva srófol egyet a káromkodás hangerején, cifrázni kezdi, lássa az a derék, okos ember, hogy mennyire szívvel-lélekkel védi a polgárokat, a rendet. A fiatalokat szidja, a szemetelőket, a kormányt, a flakongyártó céget, az ellenzéket. Közben többször is lopva a polgármesterre sandít, reméli az elismerést, legalább egy biccentést, esetleg faluvezetői kézfogást, netán pár mondatot vár. Ezekből hetekig megélne a kocsmában, templomban, közértben, háziorvosi váróteremben vagy épp otthon. De nem.

Lajos, a Kőszikla, mint eleven képzavar, enyhén imbolyogva megindult, és mindenki remélte, hogy tényleg vesz töltött káposztákat, nem pedig leakad a Lillában. Kolbi hitt neki. Ezt onnan tudtam, hogy láttam, amint megnyalja a szája szélét. Ez hit! Ez a hit! Mi is hittünk: bevertünk egy aperitifet. Aztán még egyet. Aztán kértünk sört is. Teóriák születtek arról, hogy csak egy mikró van, lassan melegszik az a sok téká. Lassan. De majd milyen jó lesz! Ha megjön! Megjön?

A Galeotto bizonyos mértékig a Janus (Trubadúrvarázs) tükörregénye, de nem csak az. Galeotto Marzio, aki Magyarországon Janus Pannonius barátjaként és a Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv megírójaként lett ismert, számos fontos munkát alkotott. Ezek egyike volt az De incognitis vulgo, amiért a velencei inkvizíció börtönbe zárta. A Galeotto egy hitében hol megerősödő zarándoklatot járó, hol elgyengülő racionalista gondolkodó életét mutatja be újszerű módon.

1990-ben született Budapesten. Szegeden jogot és filozófia szakot végzett. 2016-tól publikál novellákat és tárcákat. Írásai az Élet és Irodalomban, a Műút portálon, az Új Nautiluson, az Előretolt Helyőrség irodalmi mellékletében és a Magyar Irodalmi Ház Születés című antológiájában jelentek meg. 

A két nyomozó hallgatott. Szóval vasárnap hajnalban kelt. Ilyenkor csönd van, tud figyelni, összpontosítani, mondta a lány. A regényhez nyugalom kell, a regény nem pottyan a földre, mint a kavics, a regényhez csönd kell, erő, szívósság és szabadság, és ő aznap kezdett bele a regénybe, írt hajnalban, amikor… A két nyomozó figyelt. És bejött az anyja, mondta a lány, és mondta, hogy beszélni akar.

De volt ott egy másik elem is, mely gyakran felbukkant,

és nem volt könnyen azonosítható. Harag, így neveztem.

 Virginia Woolf: Saját szoba

Az udvarra egy szekér hajtott be. Mindent láttam a sárga sötétben, ahogy csukott szemhéjamon át látni lehetett, és azt is láttam, ahogy öregmama elérzékenyülve figyel, a szeméből egy könnycsepp gördül le öreg arcán, aztán keresztet vet. A szekeret lovak húzták, de angyalok hajtották. És énekszó jött velük, nem angyallárma, az énekesek megint mások voltak, nem láthatók, talán a meg nem értett vagy nem is létező fehér feléből a világnak.

Előbb a hódok dörmögtek valamit, majd a tipegő hercegnő beszélt, ez utóbbi néha hevesen gesztikulált, és gyakran még fejét is megcsóválta.

Dórától kaptam tusfürdőt, a flakonon nagy betűkkel volt írva a szó: Afrika. Nem volt Afrika-illata egyáltalán, de jól esett, mert Dórától volt, aki szívből adta. Láttam a szemén.

Végtelen együttérzés fogja el a férfiak, és saját fiai iránt. Ahányszor rájuk néz, egész teste ég a gyötrelemtől, és szánakozva kiabál magában: Ó, van-e még lény a földön, aki fölöslegesebb nálatok?!

Kati néninek csak két bánata van, mióta az osztályon fekszik, az egyik a branül, a másik a mosdó, de utóbbi megszűnt, mióta nem tud kimenni. Bár tudta, hogy neki már úgyis mindegy, mégis aggódott, hogy egy vécére kell járnia a többi fertőző beteggel.