Vak leszek a nadragulyától Török Panka és Marton-Ady Edina versei

Török Panka 

Rózsakert, ősszel

Ma este rózsaillatú
rozét iszom
esővizes kehelyből.

Csukott szemem látni fog, 
minden porcikám
megérzi majd az őszt.

És vak leszek. Vak a nadragulyától
és mindentől,
ami a kertedben nő,

Mit én neveltem könnyeimmel
és istenektől lopott
tompa fénnyel.

De hallom majd az eső dobolását,
onnan tudom:
közel vagy még, habár

Egyre távolodom, érzem, hogy süllyedek,
az asztal sarkába
kapaszkodom, és hátha

Hátha majd egyszer így is nagy leszek
az esőben,
vak bódulatban ülve,

mögötted.

Marton-Ady Edina

Régi kert

Orgonaillat. Nárciszok.

Házfalnak dől a gesztenye.
A birsalma sárgásan fénylik.

Vadul narancs a berkenye.

Lábamhoz katángkóró kékje,

mint szelíd szerelmes, úgy simul.

A pitypang gyöngyházas vére,

szaggatott szárból, fekete földre hull.

Alszik a kert, már örökre,

nem térhet vissza múlt tavasz.

Ha az égen vihar dörögne,

szárba szökhetne mind a gaz.

De letépjük. Újra és újra.

Nem rest hajolni száz derék.

Hiába vár gazdag földbe bújva,

ezernyi csíra. Nincs remény.