Jelige: Gerle – Ikerlelkek

Évekkel ezelőtt gyógykezelésen vettem részt egy számomra nagyon kedvelt fürdőhelyen. A három hét elég hosszú idő volt arra, hogy a kezelésekre várakozva, délutánonként vagy a hétvégeken a beutaltak elbeszélgessenek, megismerkedjenek egymással. Néha még tartós barátságok is születtek a részt vevők körében. Évekkel ezelőtt megismertem egy számomra misztikus történetet, amit ritkán hall az ember.

 Életünk során előfordul, hogy rácsodálkozunk olyan apró jelekre, jelenségekre, amelyek elvétve mutatják meg magukat. Ezeket nagyon érzékeny lelkű és csak az erre fogékony ember veszi észre. Egy ilyen lelkületű asszonnyal kerültem közeli barátságba. A bizalmába fogadott. Elmesélte, hogy milyen úton jutott el ahhoz az emberhez, akiben rátalált a lelki ikertársára. Vele együtt élte meg lelkének és sorsának kiteljesedését, feledve korábbi hányatott életét.

Az asszony első házassága két év után válással végződött. Mindenkire hallgatott, egyedül csak önmagára nem. Megtudta, hogy férjének szeretője van mégis reménykedett, hogy együtt maradnak. Végül győzött az önbecsülése és beadta a válókeresetet. A válás után a szüleit is eltemette. Teljesen magára maradt és úgy érezte széthullott minden, ami volt.  Az egyedülléte során egyre magányosabbá vált. Óvakodott a vágyakozástól, mert tartott az újabb csalódásoktól. Félt a reményvesztéstől is. Kereste, hogy ki is ő valójában. Végül talpra állt. Kevés embert engedett be az életébe, a barátait is nagyon megválogatta. Az idő múlásával a magányt egyre nehezebben viselte és titokban egy társat remélt, aki megfogja a kezét, akit hazavárhat nap, mint nap, és aki szeretve védelmezi őt. Eljárt színházba, kiállításokra és nyitott lélekkel közeledett az emberekhez.

Pár év elteltével másodszor is férjhez ment. Olyan emberre talált, akivel jól megértették egymást. A férje eleinte kedveskedett neki. Meglepte virágcsokrokkal, édességgel, és gyakran eljártak szórakozó helyekre. Kezdetben tetszett neki párja mulatós jókedve, aki később egyre többször kimaradt otthonról. Nem kérte számon tőle, hogy merre járt, mert a legelső alkalommal olyan vad dühkitöréssel válaszolt neki, hogy inkább kerülte a szóváltást. A férje külön utakat járt be. Fontosabbá váltak számára a léhűtő haverjai, akikkel együtt italozott, kártyázott. Nem ilyen társra vágyott. Az életük kátyúba került. Döntést kellett hozni ismét. Vagy vállalja a kimaradozásokat és az italozást, vagy kilép ebből a házasságból is. Sokáig tűrt, de végül feladta. Elköltözött otthonról. Keményen dolgozott, továbbtanult és a szakmájában mesteri címet szerzett. Megértette, hogy az élete olyan lesz, amilyenné önmaga szervezi és alakítja. Fiatal volt, mégse gondolt társkeresésre, mert az út, amin eddig járt ködbe veszett a számára.    

Egy ünnepségen találkozott régi iskolatársával. Amikor megpillantotta őt, még a lélegzete is elállt. Az iskolaévek után mindegyikük élte a maga életét. Több év elteltével, amikor nagy ritkán összefutottak valahol, akkor az asszony lelkén érthetetlen izgatottság és a féktelenség érzése vett erőt, amire egyszer sem talált magyarázatot. Időnként egy-egy villanásra megérezte a másik jelenlétét, közelségét, de amikor körülnézett nem látta sehol sem. Azt gondolta, hogy ez csak a csalóka érzékek játéka lehet, tehát nem kell komolyan venni.

  A születésnapján, egy orgonahangversenyen vett részt. Jó ideje már, hogy imáival az égiek felé fordult. Megerősödött a hitében, és újra helyreállt az önbizalma. A katedrális hangulata, a zenei élmény elbűvölte és megérezte, hogy olyan erőnek a birtokába került, ami sok mindenre képessé teszi. A kijáratnál újra összetalálkoztak és ez a találkozásuk csak a kezdetet jelentette. Ott és akkor már tudta, hogy majd csak vele együtt fedezheti fel azt a nagyságot és titokzatosságot, amit mindig mindenkiben keresett. Összeköltöztek, majd később összeházasodtak. A férje hűséges volt, óvta és becézgetve szerette őt. Nagyon tetszett neki, amikor tubicámnak vagy gerlicémnek szólította, és megnevetette valamivel. Munkájukból jól megéltek. Gyermekük ugyan nem született, de szép és tartalmas életük volt. Az asszony egyszer olvasott arról, hogy mindenkinek létezik egy ikerlelke, és ha azok egymásra találnak, akkor lelküket erősítve együtt elérhetik életük kiteljesedését. Az ő lelkük találkozott, békességben és szeretetben éltek.

Karácsonyt ünnepelték és megemlékeztek a már eltávozott hozzátartozóikról is. Tudták, hogy a földi élet megmásíthatatlanul véges mindenki számára. A férje szerint, ha menni kell, akkor, az gyors legyen. Az újév után két héttel a hű társa egy nap leforgása alatt az öröklétbe távozott. Meghallgatást nyert a kívánsága. Előző napon még együtt sütötték férje kedvenc hájas süteményét. Olyan finom lett, hogy nem tudtak eleget enni belőle. Örömteli és boldog nap volt mindkettőjük számára. Együttlétüket beragyogta a szeretet fénye.

A fájdalmas búcsúzást követően az asszony magába fordult és nem vette észre a felé nyúló segítő kezeket. Miért történt ez velünk? Hogyan élhetek tovább nélküle? Merre visz az utam egyedül? Megválaszolatlan kérdések maradtak a számára. A sokkos állapotának megszüntetéséhez orvosi segítségre volt szüksége. A legnagyobb segítséget mégis azok az égi jelek adták meg számára, amikről beszélt nekem.

Az asszony elmesélte, hogy az első tavaszon sírva söprögetett az udvarában, amikor egy gerle odaszállt a szomszéd akácfájára és turbékolással fordult felé. Ő letörölte a könnyeit, és megköszönte, hogy elhozta neki a vigasztaló, égi üzenetet. Megígérte, hogy nem siratja a kedvesét, és elengedi a félelmeit. A magányos gerle tovaszállt. Nagyanyjától hallotta gyerekkorában, hogy a vadgalamb az égiek postása. Megértette, hogy ezúttal is el kell fogadni a vele történteket, mert az út nyitva áll előtte. Célokat tűzött ki és hozzákezdett a megváltozott élete átszervezéséhez.

Azt tartják, hogy az első év a legnehezebb, legfőképpen egyedül megélni az ünnepeket. A nyár első hónapjában az özvegy szomorúan várta a névnapját. Fájdalommal gondolt arra, hogy most már elmarad a szeretett férfi köszöntése a csodás flamingócsokorral. Szebb ajándék érkezett. A névnapjának reggelén a gerle odaszállt a terasztető sarkára és beturbékolt a nyitott ajtón. Előtte nem látta és nem hallotta a közelben sem. Tíz nappal később a házassági évfordulójuk napján a hírhozója a szomszéd ház tetejéről köszöntötte őt. Nagyon meleg nyári nap volt. Kiment és hívta, hogy ad neki vizet, de ekkor elszállt.  Jóval később elmesélte mindezt a barátnőjének, aki óvatosan kérdezte meg tőle. Nem képzelődés mindez? Hihetetlen volt a számára is, hogy utána többé nem jelentkezett a hírhozó, magányos gerle.

A következő hónapokban az asszony újabb lépést tett a boldogulását segítő úton. A korábbi, közösen ápolt kapcsolataikat gondolta át. Szembesült olyan régi barátok elmaradásával, ami szíven ütötte először, majd túllépett az egészen. Nem haragudott meg és nem firtatta az okát sem, csak egyszerűen elfogadta. Lettek új élethelyzetek és kötött új barátságokat helyettük.

Egyesek arra bíztatták, hogy foglalja el magát, mozduljon ki otthonról, mert ez a legjobb terápia a veszteség elfogadására és a bánat oldására. Lassan, de megnyugodott és béke költözött a lelkébe. Megértette, hogy a változások a létidő minden pillanatát jellemzik. A vallásos neveltetése, a szülői szeretet, és az eddigi életének tapasztalatai segítették ebben.

A születésnapjára már felkészült és a maga vásárolta ajándékkal ünnepelte azt. Tudatosult benne, hogy az anyagi valóságot már csak ő élheti meg, de a lelki vigaszt ismét fentről várta. A gerle nem jelentkezett, nem hozott üzenetet. Imádságba merülve kérte, hogy az oly annyira vágyott üzenetet, jelet küldjék meg neki az égiek. Tudni szerette volna, hogy az ő lelki társa részesült-e az Úr kegyelemében és elnyerte-e az örök üdvösséget. Nem vágyott semmi másra, csak valamiféle bizonyosságot szeretett volna kapni újra, hogy vele érez, és legalább lélekben találkozhatnak. Egyedül ünnepelt, magára hagyatott volt egész nap. Most érezte először, hogy a maga számára kialakított ünnepeknek elvész a jelentősége, ha nincs kivel megosztani a gondolatait, az érzéseit és nincs, akihez szólhat, akit megérinthet, és aki átölelve köszönti őt. Álomba sírta magát.

Másnap autóbuszra várt. Egyedül álldogált és a karórájára nézett. Az óra mutatója pontosan hat órát mutatott, pedig már tíz óra is elmúlt. Megdöbbent, mert előző nap még jól működött. A buszra felszállva világosodott meg előtte, hogy a férje pontosan este hat órakor egy szempillantásra felébredt a kómából, majd örökre eltávozott. Megérkezett a válasz, amiért imádkozott. A lelkük találkozott, mert férje, a lelki ikertársa este vele együtt ünnepelt.

  Ettől fogva bizakodóbban élte meg napjait. Tartott attól, hogy a közelgő novemberi sírkerti látogatások, az adventi előkészületek és a karácsonyi ünnepek ismételten nehéz lelki megterhelést jelentenek számára a fájó emlékek miatt.

Az asszony Karácsony Szentestéjére készült. Mindent körültekintően elintézett, már csak a pincét kellet ellenőrizni. Bezárta, de nem emlékezett rá. Mikor oldalra nézett a rózsabokron egy szál vörös rózsabimbó köszöntötte őt. Elállt a lélegzete és öröm költözött a lelkébe. Bevitte a lakásba, ahol ahányszor csak ránézett a férje jutott az eszébe. A rózsa kinyílt és neki tündökölt hetekig. Nem volt egyedül a szeretet ünnepén sem. Hite szerint így lesz, amíg él és majd az öröklétben is. 

Ez a szomorúan szép történet segített megérteni, hogy amikor az ember lelke tele van fájdalommal óhatatlanul is kapaszkodókat keres, legyen az bármennyire hihető, vagy hihetetlen. A teremtés rendjében elfoglalt helyünk, és a létidőnk azonban szabályozott E történet szereplője is sokféle módon próbált magán segíteni, és naiv lélekkel égi jeleket, üzeneteket várt. Néha egy-egy érkezett is. A jelentése azonban nem léphette túl a mindenség határait, nem adhatott konkrét választ a számára. Azt magának kellett megfogalmaznia bátorító üzenetként, ami végül is segítette lelkének megnyugvását, békéjét.