Átjárások / Könyv-nyitogatások, no. XVII.
O(d)ázva, időzve rágok
zord műveket. Ha szörnnyé lesz jellemem:
(f)ordítva, tükörbe rejthetem…
Éjekből ébrednek idegen szellemek,
s aurájuk: ördög-árok…
(Azaki Nemazaki)
Most:
Hínár-rengetegbe tekeredett, nyírkos köd-ruhájú hajóroncs kúszik elő ódon kastély kertjéből… Egy ébredő beteg (ő, aki: kiaki-hwonuzaj-efhwoe-fieodnana-wawe-deee…) gyógyszerekkel, fiolákkal teli medencében, sokkolt vízi hullaként hátúszik, lassítva lebeg – s (olybá tűnik): Macbeth-et idézve dadog, nyöszög, nyekereg…
A közeli intézményben Unnur, a fiatal ápolónő, egyik kedvencét: A párzó madarak zokogása című, gazdagon illusztrált verseskötetet lapozgatja, miközben Billó, a vörhenyes, csupaszív törpe, a pszichopata börtönőr: őt kukkolva maszturbál…
Egy másik beteg (ápolt?) folyamatosan könyveket eszik. Éppen az Allt frá hatti oní skó verseskötet és a Bítlaávarpið regény következik…
Pál (Pálmi Örn Guðmundsson) a recsegő Tv-t hallgatja, csukott szemmel nézi… Reykjavik, Skólavördustígur street 88. A szivárványos látomások sugárútja. – közvetíti a narrátor. A fakeretes dobozból beteges bábok röhögnek. Baldur és Konni, igen, ők azok: B. Georgs Takács (a fél-magyar bűvész, hasbeszélő) alteregó-figurái…
Kleppur. A kastély már régóta elmegyógyintézet…
- - -
margit
szemeid hosszúak mint a fáraóké
világosak és mégis nagyon barnák
úgy fekszel kopaszon
mint egy feldőlt kirakatbáb
tetszel nekem
túl részeg vagy ahhoz
hogy ezt most észrevedd
zsebedbe rejtem e pár sort
ha kell megtalálsz
a szerelem halott hasbeszélő
eltemetetlen
míg valaki szól belőle
Röhrig Géza: Angyalvakond című kötetéből.
- - -
Kassák járt-e Kassán? – Talán(y): a Gólem bezár? És a Tabačka bazár? Nem, nem! Prosím, a keserny komlók mellé két opálos-citrusos Fernetet! Ďakujem! King Club (az autómosóból átváltozó szürreál pub), a piactéri Zlaty Painter (Bernárddal és frissen habzó társaival), a kortárs FiguratiF Galéria, mind-mind jól van! Pivovar Hostinec, Szt. Erzsébet dóm (ó-Katedrális), és szinte máris: a Márai ház (is)… Park, szobor, szellem-konflis…
Villa Cassa! Rodostói-ház (Hóhér-bástya), Szent Mihály-kápolna, Lőcsei-ház, Jakab-palota: megannyi gótikus(ok) – és neo-okok… Macskaköves, önmagukba is (vissza) kanyargó sikátorok, mint nedűkkel hűtött sok-sok torok: mind csobogva tágul, éj-bársonyos buborékoktól szikrázik, selymesen kacag, csendesedik (belső patak)… Lélegzik a város apraja-kassa, egykori polgári kasztja, napban-holdban: s mid-mind jól van…
- - -
Az utazó egy köd-lepte kisváros könyvtár-kávézójában, a Kódex-nes-ben: az alábbi szerzők felől érdeklődött a könyves részleget vezető, régivágású, pápaszemes, kontyos, kosztümös (máskülönben nimfomániás) filosz-hölgytől: L. F. Céline, A. Miller, A. Malraux, A. Gide, A. Artaud, A. Jerry, A. Toriyama…
A hétszázát neki, nekem! Uram, hála neked! – sikoltott fel leplezettlen örömében a vénkisasszony, majd óvatos, fojtott-erotikus mozdulatokkal közeledve, ön-test könyvét lassan lapozgatva (fűszeres ginek és egyebek kóstolása után): otthonába invitálta a kissé meglepett, immár összetetten kábult utazót…
Eközben, a köztes zónában, a kihalt, mocsaras határvidék és a fertőzött külváros között: Hermann Hesse híres-hírhedt köteteiről prédikált egy megveszett, de ép eszét csak ideiglenesen veszejtett mágus-szerű hippi. A pusztai farkas (Harry Haller és a Mágikus színház), Demian (Emil Sinclair ifjúságának története) és Az Üveggyöngyjáték (JOSEF KNECHT MAGISTER LUDI ÉLETRAJZÁNAK KÍSÉRLETE, VALAMINT KNECHT HÁTRAHAGYOTT ÍRÁSAI) című művei voltak terítéken…
Hallgatója, nézője: sajnos most sem volt…
- - -
Vonaglunk, vérző belsőkkel, meg nem fejtett jelekkel, kiforduló belekkel, hártyás gézzel betekerve, lucskosan, az ön-pusztítás forró áradatában, Maya káprázat-fátylai mögött: szerte-robbanó má(já)ban…
A levegő gyökértelen medrében úszik a sötét. Az árnyak most is ott ólálkodnak… – jegyzi le valaki. Hol? – kérdezi a láthatatlan alak. Háát: a Mindenség csillagpompája alatt…
