így jövök én is még mindig Hozzád

                        „amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős”
                            (2Kor. 12:10)  

a kegyhelyek, a mágikus terek
zarándokai törekednek így,
mert szívja őket tűzön-vízen át
valamely bűvös erő, oda tart
mind, aki elesett, aki vesztes,
odaszippantja, odatapasztja
törődött vándorait megszentelt
magaslatokhoz, mélységéhez
erdőknek, a csalitos tájnak,
így jövök én is még mindig Hozzád,
s az erőtlenségből is támad erő,
a tompa némaságba forduló
megszólal: hozná párnám, takaróm,
fölállni se képes bár egyedül,
máskor szinte mozdulatlan; aki
kívül maradt már mindenen, ilyen;
ketten két oldalról emelik,
harmadikunk szemből tartja, érzem,
gyengülő vállamba a remegő
két kéz ahogy’ kapaszkodik:
erőtelenbe az erőtelen