Végre elhúztak! Micsoda megjátszós banda.

Az öltönyös, alig mert lépni a sok holmi között. De a legjobb, a tupírozott vörös volt, mikor meglátta a folyosón a macskaszart- Kajánul elvigyorodott, majd elindult a szűk ösvényen. Vigyázva, hogy a kétoldalt felhalmozott tárgyak, ne mozduljanak. Ha valami kiesik a halomból, lavinaszerűen omlik le a sok cucc.

Sóhajtva leereszkedett a kiült, szakadt kárpitú fotelba.

Egy nagy fekete cica rögtön az ölébe kuporodott.

Ma elég kemények voltak az önkormányzati tuskók- gondolta.

Nem félt tőlük. Öt éve jártak a nyakára. Pénzbírsággal, kilakoltatással fenyegették, amennyiben nem tünteti el a sok holmit a házból. Tűzveszélyes, és nem férnek hozzá a mentősök, ha valami baleset éri a telezsúfolt házban. Ezeket az értelmetlen mondatokat szajkózták.

Nem dohányzik, és nem tervezi hogy összetöri magát.

Lassan simogatta, az ölében dorombolva szunyókáló állatot.

Na és az udvaron levő színes fémek. Ingyen elvinnék takarítás címén. A sok réz, vas, alumínium. Több százezer forint. Szépen meglopnák. Azt hiszik, tudatlan vénasszony, aki nem ért hozzá.

De az ő jó öreg Bercije mindenre megtanította, a színesfém kereskedéssel kapcsolatban. Házhoz is jártak felvásárolni, tőlük meg jó áron elvitte egy teleptulajdonos. Tíz évig virágzott az üzlet.

Aztán Bercit elvitte a rák. Öt hónap alatt.

Beleborzongott, amint felrémlett előtte, a szinte súlytalanná aszott test, mikor utolsó este pizsamát cserélt rajta.

Reggel már nem lélegzett, mikor bement hozzá. Nagy megkönnyebbülést érzett. Keserves volt végignézni a jó kedélyű, vagány férfi elsorvadását. Ha tudta volna a módját, ő segíti át a túloldalra, de a halál hamar befejezte ocsmány munkáját.

Azóta földuzzadt a holmik mennyisége. Csak gyűjtött, hordott haza mindent, amit más eldobott. Semmitől nem vált meg.

Az udvaron a sok fém Berci hagyatéka. Mindet megfogta, rajta a keze nyoma. Inkább éhen halna, semhogy túladjon bármin. A házban levő holmik egy része is közös szerzemény. Emlékek, ereklyék. Amiket meg egyedül gyűjtött is.

Mind kell. Mind. Hol ezt, hol azt a darabot keresi meg tekintetével. Megnyugvással tölti el a tudat, hogy ott vannak.

Mások szemétnek, lomnak nevezik? Nem érdekelte. Neki kincsek. Társak, emlékek. Senki nem veheti el tőle. Mit zavarja őket, hogy mi van a házában? Ő sem megy soha másokhoz kíváncsiskodni.

Az volt a baj, hogy pár éve megbotlott valamiben. A felhalmozott dobozokban nem tudott megkapaszkodni, és rázuhant egy karnis végére. Még hallotta a reccsenést, aztán semmi. Mikor magához tért, sötét volt, csak az utcai lámpa fénye szivárgott be a házba. Kormi kutya nyalogatta az arcát, és ő veszett fájdalmat érzett a testében, amint mozdulni próbált.

Nem kiabált segítségért. Nem ismerte a szomszédokat, nem volt jóban senkivel. Arra gondolt, elkúszik a telefonig, de pár méter megtétele után elhagyta az ereje. Ráadásul  csúszva-mászva, magára rántott egy csomó dolgot a zsúfolt folyosón.

Kormi kutya a szokatlan helyzettől megrémülve, nyüszítve törleszkedett hozzá, hátráltatva a haladást. Mégis jólesett a meleg test közelsége. Fájdalma közepette, esetlenül ölelte magához egyetlen társát.

Már pirkadt, mikor kezébe akadt egy hosszú esernyő.

Gondolta, beakasztja az ajtó ablakába, és odahúzza magát a bejárat mellett levő telefonhoz. Sikeresen betörte az ablaküveget, majd elvesztette az eszméletét.

Így találta a házat a postás, aki azt hitte betörés nyomait látja, és hívta a rendőrséget. Azok megtalálták az ájult asszonyt, és hívták a mentőket, ők az önkormányzatot. A kiérkező hivatali emberek megállapították, hogy a ház életveszélyes. A mentősök jegyzékét is figyelembe vették, miszerint nagyban hátráltatta munkájukat az irdatlan mennyiségű lom, ami alól kibányázták a súlyosan sérült személyt.

Azóta fontoskodó tisztviselők zaklatják, mintha mással nem történt volna még háztartási baleset. A legtöbbször az „Ön érdekében” hangzott el, de ő átlátott a szitán.

Lomtalanítás címén ki akarták rabolni. Bizonyítani akarták az egész francos hivatal létjogosultságát, de álságos törődésük nem tévesztette meg. Látta a szemükben, hogy személy szerint egyáltalán nem érdekelte őket.

Egy megoldandó probléma volt. Egy zavaró folt, a rendezett kertek közt. De beleakadt a fejszéjük a göcsörtös fába. Évek óta sikertelenül ostromolták. El sem tudta képzelni az életét a tárgyai nélkül. Ez adott erőt az ellenálláshoz.

Alig várta az estét, hogy elindulhasson beszerző útjára. Tuti helyei voltak. Kukák, konténerek, szemétlerakók.

Egyedül járt, mióta Kormi kutya kimúlt.

Lassan feltápászkodott. A macska lecsúszott az öléből, és várakozón nézett föl rá.

Igen, kaptok. Életre való banda- gondolta mosolyogva.

Kinyitotta az első konzervet. A szisszenő hangra megelevenedett a ház. Izgatott kis testek bukkantak elő a felhalmozott tárgyak, ruhaneműk, kartondobozok kaotikus összevisszaságából.

Világító szemek, égnek álló farkak, színek kavalkádja. Sürögtek-forogtak lába körül a macskák. Volt vagy tizenöt, nem tudta pontosan. A mormogás, lefetyelés hangja megnyugvással töltötte el. Még egy nap, hogy tudja őket etetni.

Eszébe jutott, hogy átöltözteti Annát.

Kitipegett a folyosóra. A szűk ösvény végében állt a próbababa. Selyemblúz, és rakott szoknya volt rajta. Fensőséges arckifejezéssel nézett le az asszonyra.

Az ruhadarabokat huzigált ki óvatosan, a halmokból.

Legyél egy kicsit lazább- mormolta.

Órákba telt, mire összeszedte az új öltözéket, és lecserélte a babán. Csillogó, türkizszínű melegítő, póló, még baseballsapka is került rá. Elégedetten méregette Annát. Kedvét lelte a magas, karcsú babával való szöszmötölésben.

Jókedve tetőfokra hágott, mikor a fürdő felé menet meglátta a hivatalos papírokat, amiket fontosék hagytak nála. Egy mozdulattal a szemetesbe hajította, és rápakolt egy dobozt, ami telve volt gyertyákkal. Ezekből sokat felhalmozott,  mivel  nem volt áram egy ideje.

Felvette sokzsebes fekete dzsekijét, hátizsákját, amiben volt két füles táska. Elindult az esti portyára.

A környéken ismert pár jó kukát, de a belváros felé haladva, nagyobb az esély jobb holmikra.

Viszont messze sem érdemes menni, hisz haza is kell cipelni a zsákmányt.  Rátért a főútvonalra, és szétáradt ereiben az ismerős izgalom. Várakozásteljes figyelemmel számba vette a szemeteseket.

Sok kinn volt már, mert hajnalban járnak a kukásautók.

Hohó!  Egy konténer!-  Megszaporázta lépteit.  A szíve sebesen vert. Talált egy ládát, amit a konténer mellé húzott, ráállt, így behajolva tudott válogatni.

Egy kis kabát.  Anna mérete- jöhet.  Félrerakta a színes bolerót, rátett két törülközőt, meg pár pólót. Talált egy teli táskát, gyerekjátékokkal, vagyis inkább darabjaikkal. Szép, élénk színek. A ruhanemű mellé rakta. Odébb egy dobozban fényképek. Az emberek nem érdekelték, a sajátjait sem nézegette.

Ez viszont kell! Vagy húsz konzerv. Jó lesz. Sok az éhes száj otthon. Lejárt a szavatosságuk, de mi romolhat meg egy konzervben? Talált egy tucat dvd-t, csillogóan harsány borítókkal, ezeket is a halomba rakta. Ránézésre tudta, elég lesz, hisz meg kell nézni még a kukákat.  A ládát is akarta. Szép, cirádás feliratok díszelegtek az oldalán. De belátta, nem viheti, mert akkor nem tudja megpakolni a másik táskát.

Sóhajtva elindult. Lassan haladt a hazafelé vezető kukasoron. Talált még jó dolgokat. Lámpaernyőt, kakukkos órát, kutyapórázt, csatos üvegeket.

Degeszre tömte utolsó szatyrát és a zsebeit. Nehezen vonszolva terhét, végre hazaért.

A bejárati ajtót nyitva hagyta, így az utcai lámpa fénye kissé beszűrődött. Lehúzta a zipzárt a dzsekijén, hogy jobban tudjon mozogni. A gyertyás  dobozt kereste, mikor  szemébe ötlött a kék szín a homályból, a kecses alakon. Szaporán indult, hogy rápróbálja Annára az új kabátkát.

 Villanás, surranás nesze. Egy kis test vágott át előtte.

Hogy el ne tapossa a macskát, megnyújtotta léptét. Ettől elvesztette egyensúlyát, és ráesett  a karcsú alakra. Pontosabban a próbababa  előre mutató kezére, annak is tűhegyesre formázott rózsaszínű körmére, ami átszakította bőrét, és nyaki ütőerét a kabát gallérja mellett.

Így felnyársalva, hátizsákostól, teljes súlyával  ráernyedt  Annára, és vére pirosra festette  a selymes fényű világoskék melegítőt.

Míg életereje elfolyt, elégedetten elmosolyodott.  A hiénák semmit nem tudtak tőle elvenni.