Jelige: feminin neutrum – vizuális vólume

Ősz volt. Friss, még ott rejlett benne a nyár szaga, fényesen remegett a Nap, vakítón, a színek szürkévé olvadtak sugarai alatt. A zöld fű, hajnalban még fűzöld (hűha), most mély palackszínt kapott; a fák törzsei rozsdabarnán recsegtek; a házak falai, mint a megsavanyodott tej; s még az ég is, mintha a bugyikékből kivennénk a kéket. Csak bugyi. mosoly

Ebben a lápszerű laposságban sétáltam a Hősök tere felé; öltözetem – gesztenyebarna cipőmön kívül (a cipők általában gesztenyebarnák) – teljesen fekete, a romantikus, rejtélyes figurához való akklimatizációt kiemelendő, emellett a fekete az egyetlen szín(szerű látványelem), ami fény hatására erősödik, nem pedig halványul. A harmadik – rejtett – jótulajdonsága, hogy képes Engem kiemelni a tömeg tarkafakó tengeréből, hiszen a Hősök terén senki máson nem volt teljesen - mínusz gesztenyebarna cipő - fekete öltözet. Nézzék csak!

A Hősök terén mintegy kiemelődtem az összegyűlt tömeg tarkafakó tengeréből, a rozsaszín, fehér, piros, kék, sárga, n+1 színek között szinte felrobbant a fekete öltözet (ugye!).

Én is az eseményre jöttem, mint ahogy ez a kétszázezer másik aurámba tolakodó váll, has - és orrtulajdonos (szerencsétlenek). Ma avatják fel A Gondolatok Nagyképét. Így nagybetűvel. Kedvelem azokat a szavakat, amiket nagybetűvel kell leírni, hát még amiket nagybetűvel kell kimondani is. (Ismerek embereket, akik csak nagybetűvel tudnak beszélni. Nehéz sors.) A Gondolatok Nagyképe úgy működik, – állt a kormány honlapján a közlemények között – hogy egy retina-szkenneres szenzorkamera, és az agyhullámkutatás legújabb eszközeinek segítségével egy 19x20 méteres képernyőre az előbb említett eszközök begyűjtik, azaz felveszik, majd automatikusan kivetítik a képernyőre azt a fogalmat, szó formájában, amire a kamerák látószögében -180 fok- lévő emberek többsége gondol. Tehát, ha 80 ember sétál el a kamerák előtt, és ebből 40 a narancsra, 21 a semmire, 19 pedig a szegfűre gondol, akkor a NARANCS lesz ott a kivetítőn (mert a 40 az pont 19-el több, mint a 21. azért.). Egyszerű. Hatalmas média-hype volt belőle, megannyi platform zúgta ezekben a percekben is a tudomány új magyar vívmányát, a gép és elektromosság győzelmét a tudat fölött, a technológia messianisztikus erejét; egyes fórumok pesszimistább módon az államhatalom tekergőző polipjának újabb karját vizionálták bele ebbe a csodába, lehallgatásokat, gondolatolvasást, letartóztatásokat lebegtettek azok előtt, akik odafigyeltek, nem pedig ide.

Hogy én? Én csak az eseményre jöttem. Facebookon hirdették meg és 370.000 ember igazolta vissza, hogy eljön. Az event (most azért legyen valami kurzív, mert angolul van írva? pls.) leírásában arra utasította a résztvevőket, hogy egy azonos, az adminok által megadott dologra gondoljanak minél többen, így teljesítve eme nemes szociális kötelezettséget. Érdekes kísérlet.

Úgy láttam, kezd betelni a tér köröttem is, és úgy általában is, és láthatóan a főszervező is így gondolta, szögletes lépteivel felmászott egy ilyen esetekre tartott és mostanra összeszerelt pódiumra és pár, számára és számunkra is érthetetlen latin kifejezéssel megtoldva beszédét megnyitotta az eseményt. Nyitó beszéde mindenféle fogalmakat, tudományt, haladást, Európát, magyar egyetemet, szépséget és kedvességet, nevető kisgyermek hangját és kacagó reményt lopott piciny magyar szívünkbe, majd miután úgy gondolta, hogy a leghátsó sorban álldogáló spontán tüntető (2+n számú ember = tünti) is elég szeretetet kapott, bekapcsolta a képernyőt.

Facebook adminjaink leírták, mire számíthatunk: a képernyő bekapcsolás után visszaszámol öttől, majd az egyes után egy grafikusan jelölt lexémában realizálódik az a gondolat, amit a legtöbben gondolnak, így nekünk, a beavatottaknak, már az ötösnél el kell gondolnunk az elgondolandó entitást. Gondolom.

Öt

koncentráltam, mellettem a tömeg elcsendesedett, a szemek és a fogak összeszorultak a kollektív erőlködésben, megjelent a szentlélek stb.

Négy

el-elkalandoztam, próbáltam feleleveníteni a képet

Három

Kettő

Egy

.

A szemek kinyílnak.

A szájak nullát formázva ujjonganak, nevetnek, éjjeneznek.

A Hősök terén egy 19x20 méteres FASZ hirdeti egy kicsiny, ám találékony és büszke kelet-európai nép egyik utolsó győzelmét.

Sutty.

A Fejedelmi Fallosz hozzávetőlegesen tizenkettő és fél másodpercig töltötte ki a pixeleket, miután a főszervező sikítva ugrott rá a gép kikapcsológombjára, sikerrel. Az emberek látták, hogy valaki elvette a funt, fújolni és hangoskodni kezdtek, követelték vissza a FASZt. Az őszi Nap fénye hunyorogva sütötte szemeit a fehér alapon feketén zúgolódó tömegre.

Könnyen jött, könnyen ment, gondoltam diplomatikusan, feketében, szomorúan, klisésen és elindultam haza, dacolva a rengeteg emberrel. Araszról araszra panaszosan harcolva próbáltam kievickélni a tér közepéből, de úgy tűnt, bárhogy is forgolódom, mászkálok, úszok, lökdösök, harapok, rúgok, csípek, nem tudok elmozdulni a Tér Közepéből, újra meg újra azon kaptam magamat, hogy Én vagyok a Tér Közepe.

Nem tudtam kimenekülni, csak jöttek és döcögtek, koccantak, morogtak.

És mindenki fekete ruhában, és mindenki van.

Fekete kabátok tépik fekete arcomat.

Csak ne lennétek ilyen sokan…

Rövid, sistergő kattanás, egy véletlenül visszakapcsolt képernyő hangja.

CSAK NE LENNÉTEK ILYEN SOKAN