Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy Bergengócia nevű ország. Az ország kormányzatát épp a jobblabiták adták, akik meg voltak róla győződve, hogy az emberi természet, az erkölcs és a józan ész együttes ereje arra utal, hogy az embereknek jobb lábon kell állnia, és ugrálnia egész életében. Ennek megfelelően közterületen csak jobb lábon szabadott közlekedni, és állni, sőt a párt szélsőséges szárnya már fontolgatta a törvényjavaslatot, miszerint a jövőben magánterületen is csak jobb lábon lehet ugrálni, az autók is csak jobb keréken közlekedhetnek és a házak is csak jobb felükön érhetik a földet. A javaslat szövege idő előtt napvilágra került, így a közvélemény felháborodott.

Olyannyira erősre sikeredett a felháborodás, hogy forradalmi hangulat alakult ki. A forradalmi hangulatot ügyesen használta ki a ballabita és paroslabita ellenzék, és hipp-hopp elkergették a kormányt a fegyveres erők átállításával, majd új választás kiírását ígérték meg. Az ellenzéki koalíció vezetői személyesen fűrészelték le Kovács Jobbláb Péter korábbi elnök jobb lábát élő adásban. Közvetlen ez után az új választások kiírásáig ideiglenes kormányt állítottak fel. Az új miniszterelnök – Balláb Balázs – beszéde:

– Kedves Népek

Egyesek úgy gondolják

Hogy a jobb lábon ugrálás az emberi természet része

S követendő mi több kötelező példa

Ez persze nyilvánvaló képtelenség

Abszurd hülyeség, amit nem engedhetünk tovább burjánzani

És nem mellesleg láthatják, hogy jártak

A jobblabizmus megbukott

Új korszak virradt

Melyben a ballabizmus és paroslabista eszmék kéz a kézben fogják vezetni az országot

A jólét és prosperitás útján

A tudományos tények mellettünk szólnak

És az erkölcs is minket igazol

Mától ezért nem kell tovább a közterületen jobb lábon ugrálni és állni

Hanem minden ember szabadon választhat a bal- illetve pároslábon ugrálás között

A beszédet természetesen felvették, és egy darabig minden moziban ezt sugározták a filmek előtt, telespammelték vele az internetet és a könyvtárakat. Az ideiglenes kormány szigorúan betartatta a rendeletet. A jobb lábon ugrálókra figyelmeztetőlövést adott le a karhatalom, majd ha ez sem használt, lábon lőtték őket.

Nem sokkal később kiírták a választást, ahol természetesen a jobblabiták, mint szélsőséges szervezet nem indulhattak. Valójában a ballabiták és a paroslabiták közötti hatalmi harc volt a szavazás. Csekély különbséggel Balláb Balázs nyert, ám a vetélytársa kiiktatásához nem volt elég ereje így kénytelen volt ismét koalícióra lépni a paroslabitákkal. Közben persze – nem is olyan rejtetten - tovább folyt a hatalmi harc.

Ebben a szituációban jutott forradalmi felismerésre egy Billentyűzet Qwertz nevű egyszerű polgár. Kitalálta, hogy nem feltétlenül kell valamely vagy mindkét lábon ugrálni, lehetne csak normálisan járni is. Ötletét bemutatta családjának, de az aggodalommal fogadta, hogy a családfő ilyen radikális politikai megnyilvánulást tesz. Qwertz a szomszédjait és kollégáit is megkérdezte új ötletéről, akik mind érdekesnek és jónak, ugyanakkor nagyon radikálisnak és veszélyesnek találták a régi-új közlekedési formát.

Ám hősünket ez nem riasztotta vissza. Normális járással kiment az utcára, egyenesen egy rendőr elé. A rendőr komoly gondolkodásba esett.
„ Ez most mi?
Jobb lábon van
De balon is
Tulajdonképpen mindkettőn
Mondhatni mindkettőn, tehát páros lábas
De ugyanakkor mégsem az
Nem tudom eldönteni
Talán
Megmutatom a főnöknek”
És bevitte a rendőrkapitányságra.

Qwertz a rendőrfőnök jelenlétében ismét előadta ezt a különleges közlekedést. Ő is komoly gondolkodásba esett. A gondolkodás hasonló módszerekkel keretek között, hasonló eredménnyel zajlott, mint a mezei rendőrnél ezért aztán a rendőrfőnök elvitte a rendetlen állampolgárt az országos főtáblabíróhoz, hogy az állapítsa meg a tényállást. A főtáblabíró már egy intelligensebb ember volt, nagyjából tudta mivel áll szemben. Viszont az ügy jelentősége miatt nem mert egyedül dönteni, hiszen az egyértelmű politikai elköteleződést jelentett volna. És abban a helyzetben még egyáltalában nem lehetett tudni, hogy a ballabiták vagy a paroslabiták fogják megnyerni a hatalmi harcokat. Ezért a főtáblabíró inkább az egyszerűbb megoldást választotta.
– Ide figyeljen Billentyűzet úr! Megtanította másnak is ezt?
– Nem, de megmutattam néhány embernek…
– Az nem számít. Vagy gondolja, hogy valamelyiküket meggyőzte?
– Nem valószínű.
– Nézze csak, Billentyűzet úr! Ott repül egy lila elefánt! – mutatott ki a főtáblabíró az ablakon.
A naív Qwertz lépre ment és kinézett az ablakon egy „hol” kérdés feltétele közben. Ám a főtáblabíró ebben a pillanatban egy nagyon éles késsel levágta Qwertz mindkét lábát.
– Aucs, ezt miért kellett?
– Mit miért kellett?
– Levágni a lábam…
– Nem én voltam.
– Nem? Akkor kicsoda?
– A villamos.
– Nem is jár erre villamos, nincsenek sínek.
– Biztos kisiklott.
– De akkor miért csak az én lábamat vágta le?
– Mert amennyire láttam ez egy keskeny villamos volt, hozzám pont nem ért el.

Qwertz sajnos elhitte a mesét és abban a tudatban ment haza – egy kis kórházi kerülő után -, hogy a lábát egy villamos vágta le.

A történet azonban nem ért véget itt. Mielőtt Qwertzet beszállították volna a főkapitányságra az egyik járókelő telefonjával felvette a környezetétől különbözően közlekedő embert. A járókelő – akit Medve Ambrusnak hívtak – hazament, feltöltötte a gépére a videót, és minimális erőfeszítések után rászokott ő is a közterületen történő normális járásra. Innentől kezdve annak szentelte az életét, hogy a társadalom szemét felnyissa.

Ambrus rögeszmés elszántsága nem volt előzmény nélküli. Már kamaszkorában, mikor megtudta mi fán terem a fajfenntartás, megfogalmazódott benne egy gondolat, ami a későbbiekben teljesen megfertőzte.  Medve Ambrus úgy gondolta, hogy az emberiség szaporodása nem lehet céltalan. Hiszen csak úgy magáért, miért maradna fenn a faj, miért születnének újabb egyedek? Nem, nem ennek bizony célja van. Méghozzá az, hogy előbb-utóbb megszülessen a Tökéletes Egyed, a Végső Cél.  Ez az Egyed pedig nem lehet más, mint maga Ambrus.

A végső bizonyítékot erre a teóriára az adta, mikor meglátta, hogy valaki mások szeme láttára normálisan jár, és aztán ő maga is elsajátította, legyűrve erkölcsi aggályait. Nem sokkal később megosztott egy videót az interneten, amin ő maga jár normálisan illetve csatolta mellé Qwertz járását is. A videó futótűzként terjedt, egész addig, amíg le nem tiltották. Ambrus illegalitásba vonult, és titkos mozgalmat alapított a normális járásért, amibe Qwertzet is bevonta alelnökként (miután bebizonyította neki, hogy olyan keskeny villamos nem létezik). Népszerűségük egyre növekedett, folyamatosan hallatták a hangjukat. Spontán járkáló flashmobokat csináltak, amik rögtön feloszlottak, és elvegyültek a tömegben mihelyst odaugrált hozzájuk a rendőrség. Zavarták a tévé és a rádió adását, röplapokat osztottak, ki-kijátszották az internetes cenzúrát. Különösen tetszett a népnek, hogy a jelenlegi hatalommal ellentétben nem használtak erőszakot. Legalább is ekkor még nem.

Eközben a nagypolitikában ismét változtak az erőviszonyok. Az új választásokon a paroslabiták győztek, és nem is csak egy hajszálnyival. Félő volt, hogy betiltják a ballabizmust is. A miniszterelnök Lagymatag Kálmánné Kis Júlia volt – a paroslabita párt alelnöke - és beiktatási ceremóniáján vészjósló beszédet tartott:

Tisztelt Lakosság!

Nyugalmukat megőrizni szíveskedjék

A megbízatásom idejét az új államrend stabilizálásával fogom tölteni

Visszaszorítjuk a szélsőségeket

Jobbról-balról egyaránt

Nem is beszélve

Az erkölcstelen

Buzeráns

Áltudományos

Nyilvánosan normális, sima járásról

Köszönöm!

A ballabiták érezték szorult helyzeteket. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha fenn akarnak maradni akkor cselekedniük kell valamit. Elkezdtek tárgyalni titokban az ősellenséggel, a jobblabitákkal. Balláb Balázs és az amputált lábú Kovács Jobbláb Péter megállapodtak, hogy egy államcsíny keretében átveszik a hatalmat, de előtte elteszik láb alól Lagymatag Kálmánnét. A merényletet pedig a normálisan járók titkos mozgalmára fogják majd, ők maguk pedig  rendkívüli állapotot hirdetnek.

Volt Lagymatagnénak egy furcsa szokása. Minden nap 1-2 órát kinn töltött a temetőben, egy koporsóban fekve. Nagyon félt a haláltól ezért szerette volna, ha nem éri majd olyan váratlanul. Így próbált felkészülni rá. Politikusberkekben ismert volt a miniszterelnöknő furcsa szokása, az összeesküvők is tudtak róla. A mesterterv az volt, hogy egy egész kicsi bombát tesznek a koporsóba, amit távolról hoznak működésbe. Ám azt nem tudták, hogy a megbeszélésüket kihallgatta egy poloska, aki a normálisan járók titkos csoportjával szimpatizált. A poloska elrepült Ambrusékhoz és elmesélte nekik mit hallott. Medve Ambrus és Billentyűzet Qwertz nagyon ravasz ellenmestertervet talált ki.

A merényletet hagyták lefolyni a maga rendje és módja szerint, csakhogy dokumentálták azt a pillanatot, amikor Balláb Balázs becsempészi a kis bombát a koporsóba nem sokkal Lagymatagné érkezése előtt. A felvételt ismeretlen feljelentőként odaadták a rendőrségnek. A rendőrség pedig letartóztatta Balláb Balázst, aki persze azonnal vallott Kovács Jobbláb Péterre. A kialakult hatalmi vákumban Ambrusék cselekedtek a leggyorsabban. Hatalmas tömegtüntetést szerveztek a főváros főterére, majd betörtek a törvényhozás épületébe és a rémült képviselőkkel örökös elnökkirálydiktátorrá változtatták Medve Ambrust, és helyettesévé Billentyűzet Qwertzet. A világ teremtésének és az összes eddigi életnek a Célja végre az őt megillető helyre került. Ezt órákon belül elismerte az összes többi ország is és önként behódoltak neki. Ekkor az örökös elnökkirálydiktátor kisétált az erkélyre és beszédet tartott:

– Világ Népei!

Azaz egy rakat nálamnál tökéletlenebb ember

Két nagy örömhírt hozok nektek.

Az egyik

Hogy mától kezdve mindenki szabadon közlekedhet úgy, ahogy akar

Jobblábon, ballábon, pároslábbal, normálisan, csúszva-mászva satöbbi

Nincs több megtorlás, ha valaki máshogy jár, mint a többség

A másik

Hogy véget ért a történet.