Jelige: Napfényholdsugár – Állami gondozás

A lelakott, megsárgult falú pesti bérlakás konyhájának omladozó vakolata ránézésre szinte hullámzott, és néhol szabálytalan lyukakat is kidolgozott magából, ahol már csúcsosodott a felpuhult állagú salétromvirágos vakolat. A konyha köve kopottszürke volt. A sarkain lepattogzott négyzetlapokból állt össze, amelyek közül néhány már megrepedt. A konyha bútorzata egy régi halványzöld, festékétől úgyszintén több helyen már megszabadult kredencből, egy palackos gáztűzhelyből, mosogatóból, és egy a közepén kifeküdt matracból állt, amelyben akkora mélyedés volt, hogy ha azt a lakók vízzel megtöltötték volna, akkor akár meg is fürödhettek volna benne. Ez a konyha volt Anya birodalma.

Innen hallatszottak be a sírós kérések. Beszivárogtak a gyerekszoba ajtólapja melletti réseken át, és a már itt-ott rozsdafoltokkal tarkított kulcslyukon keresztül is jutott be belőlük a gyerekszobába. A Kisfiú a gyerekszobában már kétértelmű, flusztráló órák hosszú sora óta hallotta odabenn Anya sírós hüppögéseit amelyek panaszos-rikácsolós könyörgéseket szakítottak félbe. Ott benn a szobában új életre keltek. Szertefoszlottak a konyhánál jóval nagyobb, világosabb, szépen kifestett színes helységben és ott megváltoztak… Alapzajként töltötték be további funkciójukat.

A gyerekszoba gyerekrezidenciának is beillet volna. Fiús színű: kék, zöld mintás dizájn bútorokkal volt berendezve, és luxusjátékokkal volt felszerelve. Azért vette őket Anya, hogy a Kisfú önfeledten játszhasson. Az ajtóval szemben lévő falon hatalmasnagy okostévé terpeszkedett kajánul, szinte teljes mértékben elfoglalva a szembefal összes négyzetméterét. Minden körülötte lévő figyelmét magába szippantó feketelyukként működött, állandó társaságot biztosítva a Kisfiúnak. Aljából, mint egy polip hosszú és erős csápjai összekötő zsinórok nyúltak ki. Egyik az X Boxhoz, másik a laptophoz kapcsolódott, a többi csápzsinór pedig a kiegészítők: kormányok és joystickok fekete huzala volt. Ezek mind-mind hozzácsatlakozva a feketelyuk tévéhez a Kisfiú lelki gazdagságát és kreativitását növelték még tovább. A hatalmas, messziről tátongó fekete száj készülék alatt Alien Blasters 3D valódi virtuális szimulátor, Motocross 3D valódi motoros szimulátor, és Racing 3D virtuális kaland valódi autós szimulátor játékok bordósvörös dobozai pöffeszkedtek, tovább tarkítva a zanza összképet.  A szoba közepén 2x3 méteres puha és egyszerre kemény Kiddy Farm márkájú szőnyeg tapadt a szinte csillogóan fényesre lakkozott parkettához. A parkettán, a szőnyeg közepén egy környezetbarát töltettel ellátott királykék babzsákfotel töltötte be a trón szerepét. Az íróasztal a sarokban natúr fenyőfából volt, IKEA termék. Az áruházból rendelte a Kisfiúnak Anya. Bár olyan kevésszer ült le hozzá tanulni, hogy ennyiért aztán igazán kár volt azt a szegény fiatal fenyőfát megfosztani életének még előtte álló sok-sok lehetőségétől… Édességek is voltak bőven: csoki, cukor, chips kóla, és Bomba! energiaital. Csak azért, hogy a kisfiú fizikailag is jól tudja érezni magát. Meg okostelefon is volt még iPhone XS Max, hogy a Kisfiú mindig elérhesse Anyát, ha valami nagyon fontos dologra még szüksége lenne.

                                                                                   .

Anya csak sírt a konyhában. Hiába volt a kisfia szinte karnyújtásnyira tőle, már nem tudott kapcsolatba lépni vele. Egyedül volt. Végtelenül elkeseredetten, hónapok óta.

– Kiisfiaaam…Tanuljááál…..Írd le a házi feladatodaat…..kéérleek…holnaap iskolaa…

Fáradó bömbölését a Kisfiú már nagyon unta. Legszívesebben hangszigetelővel tapasztotta volna be a gyerekszoba ajtajának mindegyik hangbeeresztésre képes rését. Összes ablakát, az ajtaját és a falait is. Úgy érezte az egész világon neki van a legesleghülyébb anyja. Folyamatosan megzavarta őt a játékában.

– Hogy nem tudja abbahagyni?!

Kifejezetten zavarta. Éppen a legújabb telefonos applikációt akarta letölteni, hogy játszhasson azzal a cool játékkal, amelyikkel az osztálytársai szoktak a matekórákon a pad alatt .

– Tessék, most Anya hülye vinnyogásától már erre sem tudok odafigyelni! Eez már nem lehet igaz!

Elemi erővel hasított a gyermek gyermeki elméjébe a felszabadító gondolat:

– Állami gondozásba adom! Beadom Apa mellé az intézetbe! Hiszen semmi szükségem sincs  már rá sem! Csak hátráltatja a beilleszkedésemet az osztálytársaim közé! Ciki!

Mondta, magában egyre-egyre lelkesedve, a szabadulás közeledtét jelző gondolattól

A felszabadító ötlettől és az energiaitaltól felpörögve, kipirult arccal, remegő mellkassal, izzadó tenyérrel, először a konzolt a színes szőnyeghez csapva, majd az ajtót feltépve rohant ki a konyhába, hogy üdvözítő gondolatát pillanatokon belül tettek követhessék. Olyan gyorsan haladt tettének helyszíne felé, hogy nekiment Anyának. Ahogy összeütköztek azonnal az arcába ordított a gyenge, fáradt, összetört lelkű nőnek:

– Elegem van már belőled! Betelt a pohár! Képtelenség együtt élni veled! Nem tudsz alkalmazkodni! Szedd össze a cuccod! Menj el innen! Indulj! Mehetsz Apa után! Te! Megkeserítetted az életem!

Csend lett. Hangtalan csend.

Anya kisfiára meredt tágra nyílt szemekkel, eltátott szájjal. Hetek óta semmit sem mondott már neki a Kisfiú. Ő pedig úgy érezte, bármit is mondana, szavai nem jutnának el a Kisfiúhoz. Leperegtek előtte a vidám baba korszak és az ártatlan kisgyermekkor elérhetetlen távolságba zuhanó képei. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Szó nélkül, beletörődve a megváltoztathatatlanba, csendesen pakolni kezdett. Nagy fekete táskába rakta kopott ruháit, a bögréjét, a fogkeféjét, és egy fényképet a fiáról. Búcsúzni készült.

– Megölelhetlek?

Kérdezte a kisfiától halkan, félszegen.

– Nem!

Válaszolt a Kisfiú a foga között egy szitkozódást visszafojtva, vállait hátra rántva anyja ölelése elől. Anya keze élettelenül lehanyatlott, arca bezárkózott, mert száját összeszorította, nehogy megbántsa a Kisfiút valamilyen keresetlen szóval, vagy bármivel, akármivel Többet nem próbálkozott.

Behúzta táskáján a zipzárt, megfésülte festetlen, kopott színű haját. Még egyszer szétnézett kis konyhájában, majd becsukta maga mögött a bejárati ajtót, és elindult lefelé a lépcsőn. Apa már várta őt a ház előtt, az út másik oldalán.