Jelige: NŐK – A jógaoktató

Fiatalon Ági – szabad szellemiségével – sok fejtörést okozott szüleinek, ugyanakkor jól tanult és érettségi után könnyedén bejutott a főiskolára. Érettebb volt a koránál, így a korabeli fiúk nem keltették fel érdeklődését. Főiskolás évei kezdetén bárokba, előadói estekre járt, mígnem egy felejthetetlen éjszakán, egy nála idősebb festőművész karjaiban találta magát. Kapcsolatuk idilli volt. A művész nála alkotott, Ági tanult, mindeközben lubickolt a művészt körülölelő alkotói csoport társasági életében – úgy érezte révbe ért. Tökéletesen boldognak érezte magát, azonban egy baljós napon hazaérve, szerelmét egy másik nővel találta a lakásban. Ági teljesen összeomlott, a miért és hogyan kérdései kavarogtak a fejében. Becsapta maga mögött az ajtót és hasztalan rótta a környező utcákat. Gondolatainak és emlékeinek kavargó kuszasága átvette a teste feletti uralmat, felsejlő fájdalmán a sírás sem segített. Közel járt az őrülethez, ám órák múlva úgy érezte, vissza tud menni a lakásba. A nő már nem volt ott, semmi sem utalt a szörnyű megcsalás démoni képzetére.
A művész viselkedése sem.  A szokásos módon fogadta Ágit  –  a maga bohém
gesztusaival –, amit a lány olyan régóta ismert és szeretett. Vajon máskor is történt már ilyen? – csak ez a kérdés visszhangzott a fejében. Ági hezitált. Ha számon kéri, akkor letagadja; ha nem, sosem tudja meg mi hajtotta őt valójában. Kibírta; nem zúdította a férfira kérdései áradatát. De aznap este nem aludt, sem másnap, sem egész héten. Persze a művész vágyai megtalálták, és ő nem állt ellen, lélekben azonban megtört. Ráébredt, hogy ő valójában mégsem annyira szabad elvű mint gondolta. Hosszú-hosszú hónapokig őrlődött. A lelkén ejtett sebek okozta fájdalomban élte mindennapjait, míg végül a művész egy napon elé állt: „Elmúlt a lángolás. Én újra úgy akarok érezni, mint valaha veled.”- mondta Áginak. A lány mereven csak annyit mondott: „Csomagolj össze és menj el!” Szinte megkönnyebbült, amikor a férfi után becsukódott az ajtó. Nem érzett semmit; akkor és abban a pillanatban már nem.

A lelkében történt világégés után az újrakezdés lehetetlennek tűnt, munkába állt, és felvette a kapcsolatot régi főiskolás barátaival. Sok-sok évvel később újra rátalált a szerelem. Ez merőben más volt, lassú és kellemes, mint ahogyan egy hosszú tél után, első napsugaraival beköszönt a tavasz. Zsolt kedves férfi volt és figyelmes, hamar egymásba szerettek. „Szeretni így is lehet?” „Valójában ez az igazi szerelem?” – zakatoltak a kérdések Ágiban, hiszen az érzés mely átjárta, nem volt sem olyan elsöprő, sem olyan intenzív, mint a művésszel korábban, de a lassú lobogás melegséggel töltötte el. Így ezeket a kérdéseket mélyen beásta tudatába, és belenyugodott önnön választásába. Zsoltnak sohasem mesélt a művészről, eltemette őt a lelkében, és amikor a férfi két év múlva megkérte a kezét, ő igent mondott. Tudta, hogy ezzel elkötelezte magát egy nyugodt és kényelmes életre. A férje sosem csalta meg, házasságukból három kislány született. Ági nem ment vissza dolgozni, hiszen a három gyermek rengeteg elfoglaltságot jelentett számára. Úgy tűnt teljes a boldogsága, mígnem egy napon csomót fedezett fel az egyik mellében. Nincs jelentősége, gondolta, ám a vizsgálatok kimutatták, hogy a csomó rosszindulatú. Ez az a pont egy ember életében, amikor minden megáll, kimerevedik körülötte a tér és az idő. Minden más körülmény viszonylagossá válik, nem létezik semmi és senki, csak önmaga és a jövő hiánya. Ági haja a kezelések folyamán kihullott és hamarosan műtétre került a sor. Mindez idő alatt csak saját magára, lelki erejére és a gyógyulásba vetett hitére koncentrált. Betegsége alatt rengeteg támogatást kapott férjétől, családjától, de a környékbeliektől is, hiszen az évek során a helyi közösség oszlopos tagja lett.

A műtét jól sikerült, Ági hamar felépült a súlyos kórból, és a kiegészítő kezelések – azon túl, hogy jót tettek egészségének – ráirányították figyelmét a természetes gyógymódokra. Gyógyulása után teljes életmódot változtatott, vegetáriánus lett és nem sokkal azután, hogy megismerkedett a jógával, oktatónak tanult. Hamarosan jógaiskolát nyitott, amit a helyiek előszeretettel látogattak. Természetgyógyászati lapok mellett művészeti lapokat is járatott, hiszen a kulturális élet továbbra is foglalkoztatta. Egy napon az egyik lap hasábjain olvasta, hogy a művésznek kiállítása nyílik az egyik külvárosi galériában. Villámcsapásként érte a hír, teljes lényében megremegett, a megnyitóra azonban nem ment el, pedig a meghívó borítóján ott tündökölt élethű képmása, az alkotás címénél pedig ez állt: „Örök szerelem”.