Ugrás a tartalomra

 

Örökzöld pillanatgyűjtemény

És ha mi lettünk volna ott?

Miért szeretünk híres emberekről, kedvenc művészeink életéről olvasni? Miért izgalmas elképzelni, milyen lehetett a nagyok kortársa lenni, együtt diskurálni velük egy kávéházban – akkor és ott megélni és belélegezni a kultúrát? Mi az a különös késztetés, amiért legalább olvasmányélményeinkkel vágyunk kapcsolódni hozzájuk? Ezekre a kérdésfelvetésekre Vámos Miklós könyve sem ad választ, sőt inkább tovább erősíti létjogosultságukat. Az isten szerelmére című kötetben a szerző két, korábban publikált sorozata kapott helyet. A Hogy volt portréi 2004-től jelentek meg az Élet és irodalom hasábjain, személyes emlékképeket felvillantva olyan művészekről, akikkel a szerző szoros kapcsolatban állt. Az Írhatnám polgár-sorozat írásai pedig elsősorban a Nyugat íróinak kevéssé ismert műveiről mesélnek: naplókról, levelekről, életrajzi művekről, amelyek még egy kicsit közelebbről engedik látni a mindenki által jól ismert íróóriásokat. A szövegek magukon hordozzák a szerző jellegzetes stílusjegyeit: a humoros megjegyzések, a személyes hang és az írásokban megelevenített korhangulat sokat tesz azért, hogy hatásos felvezetőül szolgálhassanak az olvasók számára a bemutatott szerzők alaposabb megismeréséhez. Csaknem 70 történet kapott helyet a kötetben, pár oldalas vallomások, amelyek nem túl nehezek, mégis utaztatják az olvasót – sokszor térben is, nemcsak időben. Olvashatunk többek között Weöres Sándorról, Hajnóczy Péterről, Karinthy Frigyesről, de József Attiláról, Szabó Magdáról, Janikovszky Éváról és Mándy Ivánról is izgalmas részleteket tudhatunk meg a személyes történeteknek köszönhetően.

Abban valószínűleg mind egyetértünk, hogy szerencsés ember az, aki a nagyokat, a példaképeket ismerheti; aki bejáratos a művészkörökbe, és ezáltal olyan pillanatok részese lehet, ami csak keveseknek adatik meg. Az életrajzi írások, anekdotagyűjtemények, portrékötetek talán azért is olyan népszerűek, mert írott fotóalbumként örökítik meg a híres emberek életének emlékezetes pillanatait. Vámos Miklós kötetéből megtudhatjuk, mekkora felelősséggel is jár az a fajta kulturális kiváltság, amikor a nagy elődökkel megélt élmények hordozója lehet valaki. Nehéz bánni ezzel a tapasztalattal, örökséggel, mert nem tudni, mennyit kell vagy érdemes (illik) megosztani ezekből a pillanatokból. Nem is beszélve arról, milyen feladatot ró a szerzőre, akinek meg kell küzdenie azzal a nehézséget jelentő ténnyel is, hogy az utókornak készülő írások mind csak szubjektív portrék lehetnek, egyféle szemüvegen keresztül mutatva be a művészek hétköznapjait. Szerencsére Vámos azon írók közé tartozik, akiket az efféle kihívások csak inspirálnak, így szívesen mesél a régmúltról, nem leplezve azt a büszkeség érzést sem, amely eltölti amiatt, hogy ismerhette a kötetben felsorakozó nagy neveket. Műsorkulisszák, szubjektív íróportrék, beszélgetéssorozatok gondoskodnak arról, hogy az alkotó és a lelkes műélvező a lehető legtöbb szinten kapcsolódjék egymáshoz. A most bemutatott történeteket az a késztetés hívta életre, hogy a személyes történetek révén a korábbi generációk híres alkotói, művészei ily módon is az utókor eleven szereplőivé válhassanak, és elérhetőek legyenek a fiatalabb nemzedékek számára.

Olvastam a szerző honlapján található visszajelzések között, hogy a kötet egy olvasónak a repüléstől való félelmét segített legyőzni, mások pedig úgy érezték, Vámos mindent tud az elmúlt évtizedek irodalmáról és irodalmárairól, s régóta keresett könyvük beazonosításához, felkutatásához fordultak hozzá segítségért. A kötet sikerének titka minden bizonnyal abban rejlik, hogy felkelti az érdeklődést az irodalom és annak szereplői iránt, ezúton is népszerűsítve az olvasást, és hangsúlyozva az irodalom szerethetőségét. A történetek nemcsak a szerzővel, hanem a bemutatott alkotókkal is kapcsolatot teremtenek, sőt, lehetőséget adnak arra, hogy az olvasók másokkal is megosszák a megtudott érdekességeket, izgalmas kulisszatitkokat. A kötet könnyed olvasmány lehet, történetenként is fogyasztható, legnagyobb erénye pedig kétségtelenül az a benne rejlő lehetőség, hogy a 70 darab pároldalas történet segítségével olvasóként lehetőségünk nyílik kapcsolódni fontos és nemes kulturális örökségünkhöz, de legfőképpen egymáshoz. Mindenképpen hozzánk tesz valamit.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.