Cserna-Szabó szereti az irodalmat, a történeteket és nem utolsó sorban a hasát is: ez a megfelelő alaprecept egy jóízű gasztrokönyvhöz. A Rézi a páczban talán a többihez képest szélesebb körű kitekintés: országokon és műfajokon átível, s a témák is színesebbek, a teljes étlapot bejárva a reggelitől a desszertig, az ünnepi ételektől a tradicionális fogásokig. A hozzávalók: egy csipetnyi múltidézés anekdotákkal fűszerezve, egyre dagadó történetmassza.

A könyv népszerűségének egyik titka, hogy közel érezhetjük magunkhoz. Bárki lehetne a főhős, akit ismerünk: egyik kolléganőnk vagy barátunk, ismerősünk ismerőse, valamelyik rokonunk. Zárt világunk aligha fedi fel az ehhez hasonló traumákat, kálváriákat, amelyekkel nap mint nap megküzd valaki.

2016 után Sofi Oksanen újabb könyvvel jelentkezett, és hatodik regényének sem választott könnyű témát. Fő helyszíne Ukrajna orosz–ukrán konfliktusokkal terhes terepe a határvidéken. Olyan, sokak számára tabunak számító kérdéseket feszeget, mint a legális béranyaság vagy petesejt-adományozás, amely szegény nők ezreinek ad megélhetési vagy kitörési lehetőséget.

Harag Anita könyve – noha megelőzte a pandémiás időszakot – hangulatában abszolút illik a kor emberéhez, aki agyonhajszolt, valami miatt biztosan szorong, magába fordul, és rendkívül komplex belső világából aligha tekint ki, így küzdve meg vagy hajolva el a problémák elől.

Miért szeretünk híres emberekről, kedvenc művészeink életéről olvasni? Miért izgalmas elképzelni, milyen lehetett a nagyok kortársa lenni, együtt diskurálni velük egy kávéházban – akkor és ott megélni és belélegezni a kultúrát? Mi az a különös késztetés, amiért legalább olvasmányélményeinkkel vágyunk kapcsolódni hozzájuk? Ezekre a merengős kérdésekre Vámos Miklós könyve sem ad választ, sőt, inkább tovább erősíti azok létjogosultságát.

„A beteg viszonyulását betegségéhez jól mutatja, hogy Anna „az én Uramként” jelöli azt a jelenséget, hogy nem ura a saját testének, szesszió utáni vágyának. A tizenkét éves koravén kislány végül huszonöt éves koráig rejtegeti környezete elől a súlyos titkot, ami a mértéktelenség, a diéták és az ételek rá gyakorolt hatásának kikísérletezésébe, a gyógy- és kábítószerek, a kalóriaszámolgatás feneketlen mélyébe húzza őt.” – Sofi Oksanen sikerkönyvét Kadlót Niki mutatja be.

„A Köd előttem, köd utánam tanulságos történet, betekintést ad egy olyan élethelyzet kulisszái mögé, amiről nap mint nap hallani a televízióban, s tele van vele az internet. A felszínen mindenki ért hozzá valamennyire, vagy legalábbis a látottak-hallottak alapján van elképzelése a kábítószer-kereskedelemről. Mégis, csak akkor üt igazán nagy erővel egy ilyen történet, ha személyessé válik.” – Varga Bence regényét Kadlót Niki elemzi.

„Belekóstolhatunk, mit meg nem tettek vagy tettek volna elődeink, akik lassan száz éve készülődtek, hogy végre megpróbálják visszaszerezni hazájukat. Ebben a regényben néhány pillanatra elidőzhetünk a törökök uralta Magyarországon, s a hangsúly nem a nagy történelmi események bemutatásán van.” – Urbán Péter új regényéről Kadlót Nikolett írt.

„Kevéssé közismert, hogy minden tizedik fogamzás ikerterhességnek indul, azonban eddig tisztázatlan okból az ikerpár egyik tagja az első trimeszterben meghal. Bizonyos vélekedések szerint a magzattestvér elvesztése traumaként beépül a születendő gyermek tudatalattijába” – többek között ennek feldolgozását követhetjük nyomon Tolvaj Zoltán Fantomiker című verseskötetében.

„Érdekes, hogy a címek nem kapcsolódnak szervesen a novellákhoz. Önálló szövegegységek – egy könyv, történet paneljei. Sűrítmények, amelyek tömören konzerválják a tartalmat, a közvetíteni kívánt üzenetet.” – Mán-Várhegyi Réka első kötetét, amely 2013-ban (még kéziratban) megkapta a JAKkendő-díjat, Kadlót Nikolett vette szemügyre.