Kultúrakonferencia az Országházban

Az Országgyűlés Kulturális Bizottsága az Országház felsőházi termében rendezett konferenciát, ahol kulturális intézmények vezetői beszéltek jelen működésükről és jövőbeli terveikről. A Petőfi Irodalmi Múzeum és az irodalom helyzetét Demeter Szilárd főigazgató járta körül előadásában.

A felsőházi teremben elég volt csak szétnézni, és máris szembe ötlött, milyen sokféle művészeti-kulturális intézmény részéről látni a padsorokban vezetőket, munkatársakat. Maga a rendezvény inkább az intézmények bemutatkozása, azaz programjuk bemutatása szempontjából volt fontos, a konferencia célkitűzése is ezt szolgálta, vagyis nem vita jellegű, új célokat állító tanácskozásra ülhetett be az érdeklődő. Pósán László, az Országgyűlés Kulturális Bizottsága elnökének köszöntője után Fekete Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára „Kulturális stratégia a nemzeti intézmények vezető szerepével” címmel ecsetelte beszédében a kormányzati kultúrstratégiát. Az államtitkár többek között beszámolt az idei Múzeumok Éjszakája sikeréről, a zenekarok, a színházak és egyéb kulturális intézmények színes programjairól.

A kormányzat a különféle területen kijelöli a stratégiailag kiemelt intézményeket, amelyeket kiemelt finanszírozásban részesít. Fekete Péter megismertette a költségvetés számait is, de fontos, hogy az intézményvezetők az újabb források mellett a hatékony működésre is koncentráljanak. Az állam a tőle független intézményeknek is nyújt programtámogatást a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül. Az államtitkár kitért a tao-rendszer megszüntetését követő támogatási szisztéma részleteire is, egyébként jelenleg negyven kulturális intézményt, egyesületet ellenőriznek a tao-támogatásokkal kapcsolatban gyanított szabálytalanságok miatt.

E nyitóelőadást követték az intézményvezetők felszólalásai. A Magyar Művészeti Akadémia programjait, ösztöndíjrendszerét Kucsera Tamás Gergely főtitkár ismertette (eltérően a programban meghirdetett Fekete György elnöktől). Az MMA nyolc művészeti és egy elméleti tagozata teheti meg javaslatait a 2012-től működő nyílt pályázatok tematizálására. Ezen kívül egyedi támogatási lehetőségek tárházával is szolgál az MMA. A tagozati ösztöndíjak egyfajta előtanulmányai voltak a friss ösztöndíjas rendszernek. A hároméves ösztöndíjprogram tavaly indult el. Kucsera visszautalt Fekete Péter előadására, aki a kultúra szövetjellegét hangsúlyozta: az MMA is valamennyi művészeti ág elméleti munkásságának támogatására figyel. Évente száz személy kaphat támogatást, három évig havi bruttó 250 ezer forintot. A 18–50 éves alkotók támogatását megcélzó program részét képezik majd a négyhavonként tartandó ösztöndíjas találkozók. Az állami mecenatúra évtizedekig eredményezett a kötött témákkal művészi kényszerpályákat, itt azonban nincs kötött tematika – hangsúlyozta a főtitkár. „Mindenki azt csinál, amit akar, csak legyen kiváló, újszerű”.

(Fotó: mma.hu)

A köztestületként nyolc éve működő MMA közvetetten elérte, hogy az állami ösztöndíjakat is megemelték, ill. 2014-től tesz javaslatokat a művészetelméleti szakemberek művészjáradékára. Ennek hatására megemelték az MTA-tisztségek díjazását is, sőt az MMA javaslatára vezették be a nemzet művésze díjat. Az ösztöndíj-, ill. díjazási rendszer kialakításánál figyeltek rá, hogy ne legyenek átfedések az NKA meghirdetett programjaival – emelte ki a főtitkár. Az NKA testületében egyébként egyharmad bizottsági tag vesz részt az MMA részéről. Mindemellett a szervezetek, rendezvények támogatása is fontos része az MMA működésének; a magyar kultúrdiplomáciát Los Angelestől Pekingig képviselik. Az intézményfenntartás új profil: 2014-ben vették át a Műcsarnok működtetését, azóta majdnem háromszoros a látogatószám. De ismert a Képzőművészeti Egyetemmel közösen folytatott kutatás, illetve az MMA támogatja a Restaurátor Tanszék nagy sikerű kiállítását – mondta előadása végén Kucsera Tamás Gergely.

A konferencia levezető elnöke, L. Simon László hozzáfűzte: az MMA példája azért fontos, mert igazolja, hogy nemcsak a nagyberuházások miatt nőtt a kultúra támogatása, hanem olyan projektek révén is, mint a Várkert Bazár irodalmi programjai, vagy a Fotográfiai Múzeum létrehozása.

Lezsák Sándor előadásában a népfőiskolai rendszert mutatta be. A Lakitelki Népfőiskola alapítója Németh Lászlót idézte: „Az idealisták rendre elveszítik a közeli jövőt, a politikusok a távlatokat”. „Az én álmom öt évtizede a népfőiskola” – mondta Lezsák, és a lakitelki központ három évtizede valósult meg. Mint az előadásból kiderült, a létrehozók merészebbet álmodnak: egy egész hálózatot terveznek kialakítani „olyan közösségi helyet, ahol lélekben-testben felfrissülhet fiatal és öreg”. Népben, nemzetben, hitéletben gondolkodó, cselekvőképes közösség összekapcsolása a cél – húzta alá Lezsák Sándor, aki ezután részletesen ismertette a népfőiskolai hálózat struktúráját. A Kárpát-medencei hálózatban térségi, kistérségi és járási, illetve helyi népfőiskolák működnek, és ezek tevékenységének előkészítésére több mint húsz értékfeltáró kollégium alakult, amelyek helyszíni tapasztalatokat gyűjtenek. Lezsák Sándor régiónként felsorolta, a tervekben hány határon túli intézmény létrehozása szerepel. Szintén tervezik egy, a Bethlen Gábor Alaphoz hasonló népfőiskolai alap létrehozását. A nemzetközösség helyi és egyetemes összetartó erejének fokozása a cél – összegezte mondandóját az alapító.

(Fotó: Wikipédia)

L. Simon László hozzáfűzte: jövőre avatják Lakitelken az átszervezett Nemzeti Művelődési Intézet központját.

Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója azzal kezdte „Irodalomcentrikus kultúra” című előadását: vajon tényleg az irodalom áll-e a magyar kultúra középpontjában. Az elitnek nagyon fontos az irodalom kérdésköre, de kicsit ahhoz a helyzethez hasonló ez – magyarázta a filozófus végzettségű főigazgató –, miszerint többen tanítanak filozófiát Magyarországon, mint ahányan olvasnak. De miért soroljuk az irodalmat a művészetek közül az első helyre? Illyés Gyula fogalmazta meg, hogy nálunk az irodalomnak irodalmon túli feladati vannak. Ő használta elsőként a szekértábor fogalmát is, mely „egy nép szellemiségének védvára” – azaz Illyés még egy szekértáborról beszélt 1942-ben. Eltelt néhány évtized, és immár megannyi szekértábor tarkítja az irodalmi életet. Ha pedig valaki itt ma egész népét akarná tanítani, szétszedné a cinikus média – állapította meg Demeter.

Valamiért nálunk hajlamosak azt hinni az írók, hogy mindenkinek alanyi jogon jár egy kötet. A másik hasonló tévhit, hogy jár a világhír – hangsúlyozta Demeter Szilárd, majd feltette előadása másik költői kérdését: létezik-e valóban nemzeti és baloldali beállítottságú irodalom. A válasz egyértelmű: nem, csak ilyen beállítottságú írók. A probléma – mutatott rá Demeter Szilárd –, hogy a nemzeti oldal íróinak (és hangsúlyozta: ő maga is elkötelezetten ide tartozik) többsége fejben másodiknak hiszi magát. Folyton ahhoz méri magát, mit szól a másik oldal. Ideje kijönnünk az áldozati szerepből, emlékeztetett Demeter, ezt hagyjuk meg a baloldaliaknak. Ráadásul ők írják a szabályokat, ők adják a bírót. Építsünk új pályát! – biztatta a hallgatóságát a PIM igazgatója, és elmondta: a múzeumban olyan pályában gondolkodnak, amelynek segítségével kimozdítják az irodalmat a kortárs kánonképző gyakorlat irodalmi gettójából.

Demeter Szilárd az Irodalmi Jelen 2019. májusi díjátadó estjén

Manapság két nagy kiadói konszern dönti el, ki író és ki nem. Ez nem egészséges helyzet; lehet, hogy piacnak nevezik, de valójában nem az, ezt még maguk a konszernek is elismerik – mondta Demeter Szilárd. A Petőfi Irodalmi Ügynökség ezzel szemben megteremti majd író és olvasó találkozásának lehetőségét. Az alkotóknak el kell kezdeni járni a Kárpát-medencét, ahogy Kányádi is tette. „Kiszélesítjük a nyomtávot”, fogalmazott a főigazgató. „2020-tól minimum százmilliót költünk fordítástámogatásra, melynek során a magyar irodalom sokszínűségét kell eladnunk.” A Kárpát-medencei rezidens program keretében külföldi (elsősorban közép-kelet-európai) írók látogatnak majd hozzánk, és megismerhetik a vidéki valóságot. Fontos, hogy a budapesti írók is ugyanúgy megismerjék az ország más részében élő magyarokat. Hangsúlyos célkitűzés a fiatalok irodalomhoz szoktatása, és a kiváló magyar gyermekirodalom nyomán egy gyermekirodalmi központ kiépítése. Előadása végén Demeter Szilárd visszatért a kérdésre, kell-e az irodalomnak önmagán túli feladatot vállalni. A főigazgató úgy válaszolt: ő maga a Ceaușescu-diktatúra idején megtanulta, hogy az anyanyelv a kulturális megtartó erő. Másrészt a magyar történelemből ismerjük, milyen, amikor müezzin imádkozik a város felett, és tudjuk, hogy az nem a mi imánk.

L. Simon László némi szkepticizmusnak adott hangot, amikor hozzátette: kérdés, hogy lesznek-e még mindehhez olvasók, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az irodalomcentrikus kultúra jelentősen átalakulóban van – elég csak az internetes műfajok kihívására gondolnunk. A konferencián elhangzottak még Radák Eszter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Szedlacsek Emília, az NMI Művelődési Intézet szakmai igazgatója és Makranczi Zsolt, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója előadásai.

Laik Eszter