Ugrás a tartalomra

Jelige: Vasjankó – Két fél lélek

Korábban érkezem a megbeszélésre, hogy legalább a pontosságomba ne köthessenek bele. Gyűlölöm a tárgyalóink szabvány-karosszékét, alig tudom magam belepréselni. Heti három kondit fogadtam meg újévkor. Nem jön össze. Szuszogós a lélegzetem, felkavarja a csendet. Biztos idegesítette Ritát is, de nem ezért költözött el. „Szünetet szakítottunk”, ebben benne van, melyikünk mire számít. Reggelente elfog a sírás. Remélem, már nem látszik a szememen, mert jönnek a kollégák. Az igazgatónő mellett egy új srác, külföldi? Nem… ez nem lehet igaz! Te? – Sziasztok, jó reggelt – hát visszajöttél? Mint az új helyettes, gratula! Azt a mindenit! Sportos vagy, mégsem kigyúrt; határozott, de nem agresszív; jóképű, nem szépfiú; intelligens, és nem okostojás. Körbekacarásznak a csajok. Szétvetne az irigység, ha nem tartoznánk össze. Tűrhetetlenül hiányoztál, majd’ beleőrültem a várakozásba. Szerelem naponta beolvasott, mekkora ökör vagyok, hogy belementem a lélekhasadásba. Szerintem meg is kattant. Gondold el, minden szorongás, gátlás meg trauma nálam maradt, a balfék szokásokkal együtt. Csoda, hogy Rita ilyen sokáig bírta. Ne aggódj, nincs senkije. Egy hét alatt visszahódítjuk… ha újra összeállunk. Készen állok, tőlem ma este is… Végül is megállapodtunk.

Ja, te vagy az! Fel se ismertelek ezzel a szakállal. Takarja a tokád, értem. Nekem jót tett a hasadás. Felszabadított. Egyébként: két lélek, két test. Ebben. Állapodtunk. Meg. Szerelem ránk se bagózott az egész kamaszkor alatt, majd’ felvágtad az ereid miatta. Mégis sínen voltunk, mert kapartam, mint egy állat: meló egy multinál, minigarzon Kelenföldön. Az volt a terv, hogy ha már szingliség, legalább legyen karrier. A HQ[1] menedzser programja Wisconsinban ugródeszka volt az egzisztenciához, a menő csajokhoz. Szerelem „véletlenül” épp akkor talált ránk. Én le akartam rázni, te nem hagytad. Jött a minőségi idő, a szeretetnyelv, meg a Netflix & chill. Ásó-kapa-nagyharang az első csajjal, aki szóba állt velünk? Még jó, hogy a hasadni akartam, hülye lettem volna kihagyni a programot! Nézd a kolléganőidet körülöttem, szerinted kapargatni fogom Rita ajtaját? – Köszönöm a megtisztelő bemutatást, igazgatónő. Kedves kollégák, még ma délután egy rövid beszélgetésre ülök össze mindenkivel, hogy megvitassuk cégünk belső hatékonyságát – az új feladatom prioritás, nyilván megérted. Egyébként úgy hallom, nem hozod össze a havi eladási terveidet már vagy fél éve. Erre figyelhettél volna, ezért fizetünk. Összegezzünk: nem hallgattál rám, eltunyultál, a csajunk lelépett, most pedig kirúgatod magad, mert szerelmi bánatodban elfelejtettél dolgozni. De semmi probléma, mert végre visszajöttem, összeolvadunk, és jöhet a hepiend. Hová rejtetted a hozzáadott értéket, ami meghozza a kedvem ehhez a merger-hez?

A kedvedet? Mi köze ennek a kedvedhez? Megígérted, ha beindult a karrierünk, visszajössz és együtt folytatjuk. Mégis mire számítottál, miután itthagytál egy szál idegbajban, nyakamban Szerelemmel? Hogy minden marad a régiben? Nos, nem! A tenyerem átizzadja az asztallapot, annyira görcsölök, hogy elszabadulnak bennem a selejtes érzelmek, amiket meghagytál nekem. Nézem a kolléganőimet körülötted, és tudod mit látok? Hogy engem senki nem szeret. Te is hallod, Szerelem? Az önmagamból lehasadt lélekdarabnak sem vagyok elég jó. Nélküle értelmetlen az egész. – Elnézést, ki kell mennem – nyilván megérted, nagymenő, hogy ha tovább nézlek, vagy elsírom magam, vagy feldöntelek székestől és ugrálok az arcodon. Szerencsére egyedül vagyok a mosdóban. Ég az arcom, elforr rajta a hideg víz. Mi lenne, ha átpréselném magam a lefolyón, be a csatornába, ahol a depresszió csordogál? A Duna elsodorna a Fekete-tengerbe, ahol elbomlanék, mint egy bionejlon.

Nem akartam hazudni neki. Így is csak félúton járok azzal, hogy nem állok vele össze. Hagyok neki egy kis szünetet a mosdóban: a második menetet sem fogja szeretni. Előbb megpróbálom diplomatikusan, de ha a végén keménykednem kell, hát legyen. – Értékes közreműködésüket előre is köszönöm. Viszontlátásra délután – utánamegyek, még bent van. Öregem, te egyre rosszabbul nézel ki. Mik ezek a vizes papírgalacsinok a szakálladban? Gáz, de mindegy: egy dologban tudnék segíteni. Szokatlan elosztás szerint váltunk szét, nem tagadom. De nem lennél ennyire a padlón, ha Szerelem nem tesz rá egy lapáttal. Tényleg szörnyen elbánt veled, de egye fene, átveszem. Ennyivel könnyíthetek a dolgodon. Nem kérek érte semmit.

Átvennéd Szerelmet, hogy segíts rajtam? Ingyen, szánalomból? Gáláns ajánlat. Elfogadnám, csak picit megbomlottam már én is. A mélabú alattomos egy tanácsadó. A jószándékú ötleteket is gyanakodva kerülgeti, mintha minden esemény, akár kellemes, akár nem, taszigálna engem a szakadék felé. – Elnézést, mindjárt kész vagyok – most például azzal jön, hogy vágjak neked vissza, legyek én is önző, és semmi szín alatt ne engedjem át Szerelmet. Már úgyis mindegy. Csakazértse, rohadj meg. Inkább beledöglök.

Megoldható. Azt hiszed, nem tudom, hogy a win-win üzlet a józan elmék kiváltsága? Biztosra vettem, hogy befeszülsz, csak a jólneveltségem próbált finoman meggyőzni. Felesleges kör volt, vissza is térek az eredeti tervemhez. Hé, Szerelem, idefigyelj! Egy lélekroncsban vesztegelsz. Mindenét feláldozta érted, mégsem mentél vele semmire, ismerd el. Adok egy esélyt, beállhatsz a nyerő csapatba. Az interjú után futtasd neki az iroda egyik ablakának és… ahogy esik, úgy puffan. Nyolc emelet magasból kizárt, hogy elrontja. Ismered a szabályt: amíg ki nem hűl a test, a lelket szét lehet hordani, mint a lomokat. – Semmi gond. Nemsokára találkozunk – szerencsére kiment. Muszáj volt ajánlatot tenni Szerelemnek, másképp soha nem jutottam volna dűlőre ezzel a lúzerrel. Az estét sem fogja megérni.

Mit udvariaskodjak vele? Nehogy már elvigye azt is, ami miatt elhagyott! Patkány… és mint ilyen, túlélő. Mondd csak, Szerelem, elfogadod az ajánlatát? Nézz rám! Nincs mentségem, csak a gyerekkorban letüdőzött félelmek. Mindenfélét suttognak: semmit nem tudok elérni, képtelenség engem szeretni, sehol nem találom meg a helyem, egyedül maradok, és abba belehalok. Legalább bólints egyet, hogy igen, a halálsoron vagyok, mert szükségem volt egy társra! – Halló. Igen, megyek – gondoltam, hogy velem kezdesz, rohadék. Üres papírdobozok? Praktikus. Hoztál pitbullokat is? Azt hiszed, ki tudják verni belőlem Szerelmet? Próbáljuk ki. Lefejelem azt az íves kis orrcsontodat és már ugranak is. Gyerünk, essünk túl rajta!

Ugyan, hová sietnék? Megvárom, amíg visszacsúszol a depressziódba, és egy ahhoz méltó döntést hozol. A pitbullok tanúk: ők igazolják, hogy egy ujjal sem nyúltam hozzád. Közös megegyezéssel rúglak ki, holnap már nem kell bejönnöd. – A féléves eredményei alapján sajnos azt kell közölnöm, hogy cégünk a jövőben nem számít önre. Kérem, írja alá a megjelölt oldalakat – na, elég gyors volt? Hahó, Szerelem, te jössz! Lent várlak; mihelyt földet érsz, begyűjtelek. Igyekezz, este már randizni szeretnék.

Itt a vége. A zárójelenet végén kihúzták a lábam alól a deszkákat. A súgók még utánam sutyorogják, hogy a zuhanás elején üvölteni fogok, ez egyfajta reflex. – Áááááá! – az élet utolsó pillanata rémisztő. Az alagsor homálya a gyermekkorom díszleteit őrizgeti, családi horror. Ezerfejű kiméra tépi, marja és ökleli a testemet. Szörnyethalok.

Amint a testét összetöri a beton, sikítások és mobilkamerák veszik célba. Senki nem közelít hozzá, ez életében is így volt. Szerelem feltápászkodik. Megviselt, de semmit nem látok rajta, amit egy egészséges szex ne hozhatna helyre. Ez igen, te aztán nem húzod az időt! Elfelejtenéd az utóbbi pár évet, mi? Én benne vagyok. Na gyere, már ki is néztem a szélszesek között egy csajt, este elviszem vacsorázni. Jó alkalom, hogy összerázódj a többiekkel.

Szervusz. Lassíts kérlek, még pislákol benne az élet. Tisztázhatnánk pár dolgot, hogy ne legyen megint sértődés a vége. A szélszes csajt, a cég női dolgozóinak nyolcvan százalékával együtt, simán megdöntheted. A te dolgod, nem hibáztatlak érte, de ehhez én nem kellek, se most, se később. Ez a szerencsétlen hitt abban, hogy a becsület meg az adott szó miatt visszatérsz. Én sosem. Aztán olyan pofátlanul utasítottad el az egyesülést, hogy felmerült bennem, mit is keresel itt. Amikor megkörnyékeztél, már gyanítottam, hogy kell valami. Őt persze elvakította a csalódás, dühös volt, bosszúszomjas. Képtelen volt lehiggadni. Pedig ha vár egy kicsit, a taknyodon csúszva könyörögtél volna neki. Nem akartál megalkudni, inkább megzsaroltál, hogy intézzem el. Aljas húzás volt, de olyan hízelgő, hogy csakis miattam jöttél vissza. Megfeküdték a gyomrod az egyéjszakás kalandok, kéne már egy nő hosszú távra? Persze legyen csinos, hűséges, ötletes az ágyban, nevelje a gyerekeket és tapsikoljon a sikereidnek. Jöhet némi intelligencia is, aranyásók kíméljenek. Esetleg már a jelölted is megvan? Költői kérdés volt. Összegezzünk: mocskosul szükséged van rám, lehetőleg azonnal, másképp a kék madár örökre tovalibben. Meghoztad a kedvem ehhez az üzlethez! Csak pár apróságra van szükségem szegény megboldogulttól. A hasadás után szedtük fel őket: sebezhetőség, türelem, empátia, megbocsátás, áldozatkészség… hmm… valójában jobb lenne, ha te olvadnál be. Ezen az oldalon több a szakmai tapasztalat. Igyekezz, a test mindjárt kihűl és megnyílik az éter. Ugye nem akarod, hogy örökre eltűnjünk?

 

[1] Headquarters: nagyvállalatok központja.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.