Ugrás a tartalomra

Jelige: Szimulakrum – Szabadulás

József K., ahogy szokta, pokrócot terített a hűvös betonra, mielőtt hasmánt ráfeküdt volna. Ócska pokrócot, amit otthagyhat, ha menekülnie kell. Aztán felkönyökölt, s úgy vette elő a turistazsákból, s rakta össze a fegyver darabjait. A távcső is helyére kattant. No, gyöhetsz – gondolta.

 

 

– Thikarra, csörög a vekker! Elég lesz ennyi fény! Reggel fél hat van. Március. Ilyenkor a függöny halvány árnyként észlelhető.

– De Khirru, ez most felpattant, és a fürdőszoba felé megy. Nem a cigaretta után kotorász. Pedig közelebb csúsztattam a kezéhez.

– Hányszor magyaráztam, hogy a tárgyak helyét nem manipuláljuk, csak fényekkel, látványokkal dolgozunk. Nincs annyi memória, hogy a világ tárgyait fölöslegesen mozgassuk.

  • Redben, de még a papucsot sem veszi fel, pedig azzal elbíbelődik, ha hagyom, hogy tapasztalja a jelenlétét.

– Nyugalom. Kezdd el vetíteni az előszobát! Lassan. Egyre több részlet érkezzen a retinájára, amint halad előre. Már észreveheti a felderengő kapcsolót. Kevesebb fényt! Még azt hiszi, csodát lát. Tanuld meg, hogyha az egyik kezeddel állítasz valamit, az fokozatos legyen, még ha a másik kezed mást is csinál! Emlékszel, amikor tavaly egy dobosnak csaltuk a világát? Az minden végtagjának külön-külön tudott parancsolni, pedig milyen primitív faj.

– Khirru, miért kellett eljönnünk a Retro Spect B-ről, ahonnan a Tejút egészét vetítettük?

– Az rém unalom. Ha már dolgozni kell, legyen rémuralom. Egész nap duruzsolt a vetítő magától, havonta egyszer töltöttük fel plazmával. Egy-két csillagrobbanás, háttérsugárzások. Ennyi. Csak ha érkezett egy jelzés; az emberek új, erősebb távcsövet állítottak hadrendbe, akkor kellett gyorsan cselekednünk. Becsúsztattunk a valós univerzumból a hologramba egy újabb részletet, ne csalódjanak, és felbonthatóbbá tettük számukra az eddig ismert világokat.

– A legutolsó ilyen rendszerfrissítésnél le is fagyott a vetítő.

– Ja, ja. Akkor kellett megtorpantani az emberiség fejlődését. Nehéz pillanatok voltak. Végül a Föld légkörének fényáteresztő képességét csökkentettem. Benyelték az üvegházhatás hisztit. A sok interferencia miatt homályos képet kaptak évtizedeken át a világegyetemről. Az űrbe küldött műszereiket pedig kivettük a programból. Ezzel is felszabadult némi memória. Nagy volt a kétségbeesés, amikor a Hold- és Marsszondáik, űrtávcsöveik, műholdjaik elhallgattak, eltűntek. Kitört az UFO-téboly. Aki megsejtette, hogy a létezése nem más, mint egy manipulált világban való reménytelen bolyongás, diliházba került.

– És miért pont erre a Magyarországra állítottak rá? Mi az, hogy magyar egyáltalán?

– Egy alrendszer az emberiségen belül. Te nem kaptad meg az 1000 terás kézikönyvet? Földtörténet, embertörténet, világtörténelem, magyar történelem, magyar mentalitás, ötvenmillió részletes életrajz.

 

Hölgyeim és Uraim, ma utoljára gyűltünk össze itt, a Térközöttiben, hogy átbeszéljük a várható következményeket! Összegezve az elhangzottakat, megállapíthatom, nincs garancia arra, megtudjuk milyen a való világ, inkább arra van esélyünk, hogy két dimenzió között a semmibe hullunk, ahogy véget ér, Hikar Tammural halálával, Naprendszerünk, ha van ilyenünk egyáltalán, szimulációja. Mi közép-európai népek, akik sejtjük, milyen a közvetlen és az álcázott diktatúra, megtettünk minden tőlünk telhetőt. Mivel a Térközötti kongresszusaira Nyugatról és Keletről soha senki nem delegálta magát, azt kell, mondjuk, vagy érdektelenek, vagy totális csapdában vannak, és tisztánlátásukat elvette a Jólétfa alatt való ücsörgés. Mi azonban a forradalmi hevület és a szerencse okán, József K. magyarországi világmegváltó révén, megpróbálunk cselekedni. Isten áldása, ha van ilyen, legyen rajtunk. Még 25 perc, Hölgyeim és Uraim!

 

– De egyáltalán, miért a Föld? Vannak izgalmasabb helyek is.

– Már a Retro Spect B Galaxisszimulátorában is Földspecialisták voltunk. Nem is maradt más választásunk. Na, most húzza el a függönyt. Indíthatod a Hajnali, utcai fények, hangok és forgalom segédprogramot! Növeld a fényt! Nem kell sok autó, kapcsold be a szűrőt! Kinyitja az ablakot. Csak egy rigó énekeljen!

 

Még volt tíz perce a végső mozdulatig. Hikar Tammural akkád üzletember limuzinja akkor érkezik a Nibiru Bank székhelye elé. A nagyalakú férfiszerű kiszáll a jobb hátsó ülésről. Két badigardrób veszi majd közre, és úgy lépdelnek a forgókapuig. Tíz métere, öt-hat másodperce lesz. De könnyebbség, hogy Tammural feje kimagaslik a szekrények közül. Már tízszer járt kinn a terepen. Minden tizedmásodpercet ismert.

 

– Galambburukkolás kell?

– Szokott lenni?

– Nem.

– Most se legyen, nem szeretném, ha megakadna a reggel. A sok fölösleges hang zavart okoz a folyamatban. Viszont a hűvösről megfeledkeztél. Robbants egy hőérzet-kapszulát! Azaz, már dörzsölgeti is magát.

Hogy kerűt ide a cigarettám? Affenébe is. Emlikszem, hogy a párkányon hagytam, és nem tettem a zéjeliszegrényre.

– Erős gyufavillanást! Leül. Az utcát vedd lejjebb! Halkan mehet, mert nem csukta be az ablakot.

– Mit motyog?

– Erősítsd fel a hangmodulját!

Köcsög dógok vannak, bazeg. Uffók szarakodnak itten, vagy mi a pöcsöm van má’. Sztem lestrapáltam a zagyam azza’ a koszos hernyóva’, amit mútkó’ rám sósztak. Nem bírrom eszt a legyövést. De mekkell tegyem. Egy milla, asz nem kis péz. Nem remeghet a kezem, baszki. Még káfét se tettem fel. Széjjel fagyok csúzva. E’ ke’ eggyet szíjjak! Egy dzsollát. A kurva életibe! Nem lehet. De! Csak egyet! Nem! De asz nem is drog. Asz dzsolla. Amíg lefő a káfé, megtekerem. Elszívom, é sminden jobb lesz. Man in blak leszek. Tíszkor érkezik a bank elé a fószer. Kiszáll a kocsibó’. A tetőn meghúszom a ravazt. É sdélután perkálnak. Milyen eccerű a zélet, bameh!

 

Tudta, hogy Tammural maga nyitja a kocsiajtót. Mikor felmagaslik, a semmiből mellette teremnek védelmezői. Tammural erősen vibrál, kísérői ellenben kontúrosak. A megbízásban jelezték, hogy a fejforma kékes részét célozza, mert ezeknek ott van a szíve, amit a hidrogolyó azonnal szétvet. Felvette az antiszim szemüveget, amivel annak látja Tammuralt, ami. Nem embernek. Szinte hallotta saját véráramát. Nagy dolog, ha megteszi, a világot váltja meg – veregették a vállát. Többet azonban nem kötöttek az orrára.

 

– Bekapcsolja a tévét. Húzd fel a hangot, a tegnapi beállításig!

 

Egy kínai kutatócsoport felfedezte az eddig észlelt legtávolabbi galaxist, amely…

 

– Kimegy. Elboldogul ez nélkülünk is…

– De ha nem kapcsolod be a konyhát, és tekered le lassan az előszobát, akkor holnap kirúgnak, mert kiesik a mátrixból a semmibe!

– Kicsit unom már, hogy nappal előtte járva követjük, s csak éjjel van nyugtunk. Bár a nyugalmi agyfrekvenciáit is mi állítgatjuk.

 

THIKARRA, ELKÖNYVELTÜNK MAGÁNAK 1000 BÜNTETŐPONTOT LÁZADÓ GONDOLATOK MIATT. A KÖVETKEZŐ ILYEN KIJELENTÉSNÉL EGY VIRTUÁLIS VILÁGBA SZÁMŰZZÜK SZÁZ TÉNYÉVRE. OTT MAJD MEGTUDJA, MI AZ UNALMAS. ÉLNI EGY IRÁNYÍTOTT VILÁGBAN, AZ AZ UNALMAS.

 

– Miért nem figyelsz? Meg kell tölteni a mosogatót csetressel! Közeledik hozzá. Most!

– Üzenetet kaptam.

– Látom. Tarts a szád! Nincs választá…

 

KHIRRU, MAGA IS KAP 500 BÜNTETŐPONTOT. IGENIS VAN VÁLASZTÁSUK! VAGY IRÁNYÍTANAK, VAGY IRÁNYÍTTATNAK.

 

– [Fenébe!] Lobbanjon a láng, a kifújt füst jó hosszan szálljon, ferdén felfelé! A kávéfőzőhang applikációt bekapcsoltam. Teljen meg lassan füsttel a plafon alja! Terjedjen el a keser-édes fűszag! Hiába adtam be újítást egy csinos, kisméretű galaxisszimulátorra, sosem kaptam választ. Pedig nagyon sok következetlenséget, véletlent, hibás logikai utat kiküszöbölt volna. Valós időben ugyanezt megcsinálhattuk volna a Retro Spect B-ről. Abban állt a lényege, hogy a korlátozott cselekvés és cselekvéstér kevesebb memóriát fogyaszt ugyanolyan illúziószint mellett.

– De minek egy…

– Mi csinálsz azzal a fantorzittal?!

– Pszt! Rádobom a minketérzékelőre.

– Mit akarsz mondani? Gyorsan, mert, ha rájönnek, hogy blokkolod a tisztánlátásukat, mehetünk a szimulált világok legrosszabbikába.

– Te gondolkodtál már azon, mi ennek a világnak, amit vetítünk, manipulálunk, az értelme? Mire jó ez az egész?

 

Izzadt a tenyere. A homlokát törölgette, bár igyekezett mozdulatlan maradni. Ez a március azonban forróra sikerült. Így érezték legalábbis. A régi földlakók. A limuzin előcsillogott a sarkon. A banképület felizzott, ahogy szokott. A környéken sétálók zömét lekapcsolták. Ez az ember, mutattak rá, valahogy képes kilépni a rendszerükből, ahogy mi is, úgy, hogy mégis benne marad, ahogy mi nem. Tehát, ő lehet a mi emberünk. A megváltónk. Nem értett ebből egy szót sem. De, amikor újra megjelent a buszmegállóban, ahonnan elhívták az észleleten túlra, tudta, mit kell tennie.

 

– Ez megint eltűnik a saját füstjében! Jelenteni kellene!

– Nem jelenthetünk semmit, Thikarra, amíg meg nem fejtjük az okát…

– Persze, nem zavarhatjuk a Fentieket. De azért állítottak rá, mert veszélyt hordoz magában!

– Ne vedd még le a fantorzitot! Figyelj, ha nincs itt, nincs itt! Követni nem dolgunk, ha kilépett a rendszerből. Pihenni akartál, pihenj!

 

A fejforma kékjében robbant a golyó. Hikar Tammural pixelekre hullott. A badigardróbok felizzottak, és kis kupacba gyűltek. A Nibiru Bank forogni kezdett, és kilőtt a sztratoszférába. József K. szedelődzködött volna. De nem volt alatta semmi. Se pokróc, se háztető. A kezét nézte, ami erősen pulzált, majd halványodni kezdett. Kiáltani akart, de csak fémes nyöszörgés hagyta el cserepekre hulló ajkait.

 

– Khirru, segí…

– Thikurra! Most kezdődik minden! Megszaba…

– Minket is?

– Igen, minket…

 

A Hold árnyékos oldala most fényárban úszott. Ötméteres humanoidok szerelték szét a gépezetet. A Hold vizeiben furcsa cikkanások. A levegőben érdekes alakzatok hangoltak az öröknek hitt fényre. Khirru és Thikurra nagy levegőket vett. Rövidesen találkoznak Tammúzzal, aki majd dönt a sorsuk felől. A Hold környékén nyoma sem volt a Földnek. Sőt, ahogy a humanoid népség a megaszalódott, végstádiumos nap felé tekintett, a többi bolygót sem láthatta. Lassan elkészültek. A Nibiru leoltotta reflektorait. Khirrut és Thikarrát kikapcsolták. Megszabadultak. Legalábbis ettől a valóságtól…

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.