Ugrás a tartalomra

 

Jelige: furmányos finnek – A nagy utazó

Bandi napok óta ugyanazt a dallamot fütyörészte, de nem jött rá a címére. Zuhanyozás közben, vagy a pirítósra várva, kibukott belőle és nem bírta abbahagyni. Az sokkal jobban bosszantotta, hogy nem jutott eszébe a címe, mint az, hogy ki az előadója.

Amikor először járt az Amerikai Egyesült Államokban, akkor sem az énekesek, meg a zenekarok neve izgatatta, hanem a számok címe, amelyek úton-útfélen felcsendültek. Hamisítatlan blues zenék voltak ezek, meg country slágerek, amik bekúsztak az ember hallójáratába, és örökre beleszorultak.

Mikor éppen nem utazott, akkor többnyire azon töprengett, hogy a dalok ritmusa nélkül talán létezni sem tudna. Ezek adták az ütemet minden mozdulatához, ezek hergelték fel, vagy hűtötték le. És ezek a szerzemények vették rá minden egyes alkalommal, hogy útra keljen.  

 

– Három napja jöttünk haza – sóhajtotta a férfi a párás decemberbe. 

Akkor ti sem bírjátok a telet? – kérdezte Bandi, és megveregette a nyugalmazott igazgató vállát.

– Miért te sem? – kérdezett vissza.

– Nekem nincs bajom vele – rázta a fejét Bandi. – Éppen Finnországba készülök.

– Nem elég a mínusz egy fok? – érdeklődött a férfi, és közben megigazította vastag sálját.

Bandi kedvesen elmosolyodott, mire az összes ránc a szeme köré szaladt. Kivárt a válasszal, mint a legnagyobb előadók, akik valami újat szeretnének megosztani közönségükkel.

– Most ehhez van kedvem – mondta egykedvűen, és zsebre dugta a kezét.

– A szabadság mindenek felett – bólogatott az egykori igazgató.

– Legalább arról hadd döntsek, hogy hova utazom – magyarázta Bandi. – Ha ezt is elvennék tőlem, akkor semmim sem maradna.

– Hány éve már?

– Márciusban lesz négy – motyogta Bandi. – Azóta utazom, szinte megállás nélkül.

A két férfi néha megborzongott, amikor az északi szél utat talált a ruházatuk résein át. A fejüket is szinte egyszerre mozdították, amikor megnézték, hogy érkezik-e már a busz.

– És Marokkó?

– Jól éreztük magunkat – bólogatott a férfi. – Bár Ági azt hitte, hogy melegebb lesz. Szerinte a húsz fok kevés.

– A felével is beérem.

 

Másnap mikor felébredt, forgott vele a világ. Ahogy öregedett, úgy viselték meg egyre jobban a frontok is. A hidegfront, ami tegnap érkezett, alaposan megbolondította a vérnyomását: hol verejtékezett, hol meg annyira fázott, hogy pulóvert kellett húznia.

                Mivel a hétvégén volt utoljára vásárolni, úgy döntött, hogy leugrik a boltba. Gyorsan felöltözött, megfésülte deres haját, és kilépett a télbe. Havazást csak péntekre ígértek, így nem vett sapkát, és a bolt is közel volt.

                Kati nénivel régóta ismerték egymást, hiszen már a szülei is nála vették meg a legszükségesebb élelmiszereket. Bár Kati néni javában elmúlt hetven, még mindig gyorsan jártak az ujjai a pénztárgépen.

– Már azt hittem, hogy elfelejtettél enni, vagy, ami még rosszabb lenne, máshol vásárolsz – köszöntötte Bandit az idős asszony.

– Az én szívem örökre a magáé – felelte Bandi, és közben kigombolta a kabátját.

– Elég meleg ez a ruha?

– Eléggé – bólintott a férfi. – Csak Finnországban lesz kevés.

– Legközelebb odautazol? – kérdezte Kati néni, miközben leemelte Bandi kedvenc kenyerét a polcról.

– Most ehhez van kedvem.

– Tíz évvel ezelőtt még mi is utazgattunk szegény férjemmel. Legtöbbször a Balatonnál, vagy a Dunakanyarban foglaltunk szállást. De egyszer elmentünk Törökországba, meg Olaszországba is.

– Ott is jártam – vágta rá egykedvűen Bandi, és a pultra tett egy előrecsomagolt felvágottat.

– Te fiam, lassan az egész világot bejárod.

– Ez azért túlzás, de szeretnék minél több helyre eljutni.

 

A helyi újság munkatársa pénteken kereste fel. A lépcsőházban lerázta magáról a havat, és felsietett az első emeletre. A sapkáját begyűrte a táskájába, megigazította a haját, és bekopogott.

                Bandi fekete ingben nyitott ajtót, és behívta vendégét.

                A konyhában foglaltak helyet, amit egy vörösen izzó hősugárzó melegített. Mielőtt leültek, az újságíró kabátját, a sarokban árválkodó székre terítette. Utána felemelte a kancsót és gőzölgő teát töltött a férfi csészéjébe.

– A nagy utazó – közölte az újságíró. – Ez lesz a címe az önről szóló cikknek.

Bandi nem szólalt meg, csak ízlelgette a szavakat.

– Persze csak, ha megfelel – tette hozzá a vendég.

– Tetszik – mosolyodott el Bandi és beleszürcsölt a teába.

– Ennek őszintén örülök – bólintott a helyi lap munkatársa. – Akkor már csak néhány kérdés lenne hátra.

– Én bármeddig tudok mesélni.

– Nekem fél háromkor már egy másik helyen kell lennem – válaszolta a férfi.

– Akkor kettőig fogok mesélni – mosolygott Bandi, és belekortyolt a még mindig forró italba.

Az újságíró bekapcsolta a diktafont és az ölébe készítette a jegyzetfüzetét is. Volt néhány kérdés a tarsolyában, de nem volt szükség rájuk, mert Bandi kérdezés nélkül is mesélt.

Megosztotta a férfival a svájci élményeit, elmondta, hogy hogyan kergették meg Londonban, és persze arról is szót ejtett, hogy milyen az élet Japánban. Mesélt Párizsról és Moszkváról, és a varázslatos lisszaboni éjszakákról.

A beszélgetés végén az újságíró előkotorta a fényképezőgépét, és lefotózta a férfit.

– A tervek szerint, két hét múlva fog megjelenni – közölte vele, miközben kezet fogtak.

– Várom – mondta Bandi, és kiengedte vendégét.

 

Kati néni kiment elé, amikor meglátta, hogy közeledik a bolthoz. Már csak néhány nap volt hátra karácsonyig, így az idős asszony díszeket aggatott az üzlet ablakába, a pultra meg kirakott egy alig fél méter magas karácsonyfát.

– A képen fiatalabbnak nézel ki – közölte Kati néni, és bekísérte a férfit.

– Már nem tetszem magának – kacérkodott Bandi, és kedvesen megpuszilta az asszony drótkefére hajazó frizuráját.

– Tetszett a cikk – mondta Kati néni. – Ez a László, vagy mi a neve, érti a dolgát.

– Még lelkes – mosolygott a férfi. – Pár éve még biztosításokat kötött, de úgy érezte, hogy váltania kell.

– Szerintem jól tette – jegyezte meg a bolt vezetője. – Mit viszel?

– Csak a szokásosat. Tej, kenyér, felvágott, májkrém, meg egy kis csokoládé.

– Karácsonyra lesz ennivalód?

– Endre készít halászlevet, tőle rendeltem.

– Jól van – mondta Kati néni. – Ha szeretnél még valamit venni, akkor holnap és holnap után jöhetsz, de utána már csak jövőre nyitok ki.

 

Bandi arra ébredt hajnalban, hogy fázik. Ha az álláig húzta a takarót, akkor a lábfeje lógott ki, ha meg azt takarta be, akkor a vállai voltak fedetlenül.

                Álomittasan felült az ágyban, és meredten nézett maga elé a sötét szobában. Nyújtózott egyet, majd felállt, belelépett a papucsába, és az ablakhoz botorkált.

                Mintha figyelné valaki, óvatosan kikémlelt, és az utcai lámpa fényében nézte a gyér hóesést. Eggyel több ok arra, hogy észak felé vegyem az irányt, gondolta, és visszaengedte a függönyt.

                Miután kiment vécére, felvette a köntösét, majd ivott egy kis kávét. Ezután a nappaliba sietett és felkapcsolta a villanyt. Míg mások aludtak, hogy kipihentek legyen az ünnepre, addig ő egy újabb utazásra készült.

                Végigpillantott a szoba falán, amit hatalmas térképek borítottak, ujjaival pedig megsimította az úti könyveket, amik az asztalon és a polcokon sorakoztak.

                Ezután betett egy CD-t a lejátszóba és elindította. Még évekkel ezelőtt, pont úgy állította be a hangerőt, hogy a szomszédokat se zavarja, de ő is hallja. A dalok ritmusát felvette minden porcikája, a lábával ütötte az ütemet, a kezével pedig a nem létező zongorán klimpírozott.

                Miután kizongorázta magát, leült az íróasztalhoz, és közelebb húzta magához a földgömböt. Megszámolni sem tudta, hogy hányszor forgatta körbe a Föld kicsinyített mását. Azzal viszont pontosan tisztában volt, hogy hány országban járt eddig.

                Mióta a felesége elment, nyakába vette a világot és az útikönyvek segítségével minden kontinensre eljutott. Magányos utazó volt ő, aki a négy fal között ülve, képzeletben repült el mindenhová.

Most éppen Finnország felé tartott, mert ahhoz volt kedve.

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.